Re:Verse néven a táborban egy héten keresztül fordította egymás műveit Diana Geacar, Dan Sociu and Razvan Tupa, valamint Csobánka Zsuzsa, Gerevich András és Mestyán Ádám. Tavaly horvátok voltak, idén románok. Lóránd Zsófi szervező ötlete volt, hogy a táborban legyen ez a műhelymunka, így a külföldiek is sokkal jobb bepillantást nyerhettek a életünkbe, szorosabb kapcsolatokat köthettek velünk. Különleges szabálya ennek a szemináriumnak, hogy kizárólag nyersfordítások alapján fordíthatnak az egyes résztvevők (ezeket idén László Noémi készítette), így senki sem kerül előnybe a másikkal szemben. Szombat délután tehát azzal fejeződött be az ő munkájuk, hogy felolvasták az elkészült munkákat a közönség előtt. Nemsokára a JAK honlapján is megjelennek ezek a szövegek, de a Kalligram egyik elkövetkező számában is olvashatók lesznek.

Mestyán Ádám és Loránd Zsófi 

László Noémi és Dan Sociu 

Gerevich András és Csobánka Zsuzsa 

Razvan Tupa, és akit eltakar: Diana Geacar 

 

Sikersztori avagy szomorújáték címmel a tábor egyik legérdekesebb beszélgetését vezette Deres Kornélia és Herczog Noémi. A résztvevők, Enyedi Éva, Tompa Andrea és Garaczi László mind nagyon felkészülten és szabadosan beszéltek. A problémát alapvetően úgy világíthatom meg, hogy vajon megjelenik-e a kortárs magyar szerző műve kőszínházban, sőt, egyáltalán a „kortársiasság” jellemzi-e a kőszínházi rendezői gyakorlatot, avagy valami más. Mindhárom résztvevő egyetértett abban, hogy amíg a nagy kőszínházak nem tűznek rendszeresen kortárs magyar drámát műsorukra, addig nem beszélhetünk arról, hogy íróként érdemes darabot írni. Tompa Andrea rámutatott, hogy mindig kortárs darabokat játszottak a színházak, az teljesen új jelenség, hogy szinte kizárólag „múzeumként” működnek, azaz 19. századi vagy a huszadik század hatvanas-hetvenes évei előtt írott műveket adnak elő.

A tábor szokás szerint legtöbbeket érdeklő titkos naplók felolvasása marad este 7 órára. A hangulat fokozása érdekében a Szent Gaál pincészet tábornak adott ajándékát, 60 palack bort nyitottunk ki. Tamás Zsuzsa és Urfi Péter felváltva olvasták fel a napokat. Ahogy sejthető volt, Zsuzsa érzékeny, humoros, az apró nüanszokra is odafigyelő, gyakorlatilag minden programról beszámoló naplója remek párja lett Urfi Péter sokkal nagyobb ecsetvonásokkal, darabosabb szerkezetű, harsányabb röhögésre ingerlő munkájának. Legjobban a jelenlévők közül Lázár Bence András örült a naplóknak, hiszen egyedül ő találta el mindkét személyt, s így visszanyerte a tábor árát.

Tamás Zsuzsa és Urfi Péter

Középen, fehér gallérban Lázár Bence András, aki visszanyerte a tábor árát

Az estet zene és tánc zárta, a borok ízlelgetése, és a legelszántabbak csak reggel tértek nyugovóra. A vasárnap délelőtt az utolsó simításokkal telt, viszont nem hagyhatom említés nélkül a Patkó étteremben kettő óra körül elfogyasztott halászlét. Egy adag körülbelül négy embernek felel meg, mennyiségét tekintve, és bár én a paksi halászlét kedvelem leginkább (víz, vöröshagyma, előre besózott hal, fejenként fél kiló együtt felrakva, forrás után paprikázva, és a halhús együttartása végett két kis szem paradicsom), a harcsa- és pontyszeletek, a haltej, a megfelelő arányok megtették hatásukat.

Ezúton jelezzük, hogy Szombathy Bálint kiállítását, melyet az évfordulós JAK (20-27-40 éves) kapcsán készített a JAK-füzetek borítóinak felhasználásával, örömmel vándoroltatjuk, s állítjuk ki minél több helyen. Márton László előadásait a Magyar Lettre, Kemény István regényéről szóló beszélgetést a Műút, a Re:Verse műveit a Kalligram jelenteti majd meg. Mindez és a titkos naplók megtalálható lesz a JAK honlapján, ahol képgaléria is lesz, mely alapján a vidám napokat mint emléklegót a táborlakók a későbbiekben is összerakhatják (hommage a Keresztesi József).