Szenzációs hírt kaptam az előbb! De sajnos bármennyire is feszít, nem oszthatom meg kedves olvasóközönségemmel, erőteljesen privát jellege miatt.

            Mert hiába is egy napló ez itt, paktummal és miegyéb, szabadon értelmezve visszafogom magam. Múlt héten jelent meg a Testnyílás, és nagy kínban a szüleimnek is adtam egy példányt. Meglepődtek, mert mit sem sejtettek róla. Édesapám így kommentálta: nekem ez túl szabadszájú.

            Mit szólnak akkor majd a következő könyvemhez, kicsit szorongok. Kabai Lóri szerint: „A rokonokkal mind meg kell küzdjünk egyszer. Ebben magadra hagylak”— majd odadobott martalékául referenciálisan olvasó családomnak. Kivéve a bátyámnak, aki szegény az Írók Boltja kirakatából értesült, és még mindig nem adtam neki példányt.

            Hát így vagyok, mint friss szerző, a családi körömben. De például az öcsém legalább büszke rám. A többiek jobban szeretnék, ha még mindig a Hölgyvilág hasábjait koptatnám, azt legalább el lehet mesélni a munkatársaknak.

            Reggel nehezen, és késve ébredek. Ennek Balogh Endre és Jorgosz Baia az oka. Mivel előbbitől megkaptam utóbbi verseskötetét, és nem tudtam megállni, hogy közelítve az éjfélhez, el ne olvassam. Reggel persze nulla balansszal érkeztem a Mozdulatművészeti Stúdióba. Már rég nem volt az utcán ennyi szemét: hányás, ember-, és kutyaürülék.

            A stúdióban bebizonyosodott, hogy bár nehéz az irodalmárok sorsa, a táncosoké se könnyű, hogy adjak a banalitásoknak. Mert az irodalmár legalább a meleg otthonában ül a gép előtt, a stúdióban viszont 18 fok volt, Celsius. Komolyan gondolkodtam, hogy hazajövök, de a balanszomra legalább nem volt olyan égető szükség, mivel Feich Zoli tartotta a tréninget. Azt most nem írom le, mit csináltunk, mert gyanítom, hogy nem tánckedvelő laikusok számára leginkább a csúszás-mászással írható le, tánckedvelő laikusok számára talán a „frenákozással”.

            Nyújtás közben azon a kérdésen darvadozok, amit Kabai Lóri vetett fel tegnap, és még ma is csavargatott a receptért: Mi a jó élet titka? Ugyanis gyakran búcsúzom tőle úgy: élj jól! – amiből arra következtet, én tudom, hogyan kell. De mégis bevillant egy hozzávaló, jelesül: ha üldöz a végrehajtó, te akkor is a legnagyobb derűvel állj a fényképezőgépeddel egy órát az esőben, és várd, amíg a páva fölállítja farkát. Ahogy meg is tettem vasárnap.

            Eddigre jócskán el is telt 14.20-ig az idő, amikoris szerző vécét pucolt 14 óra 33 percig. Ugyanis, még tavaly ősszel, el kellett bocsátani takarítónőjét, rút anyagi okokból. Megboldogult Nusika szerint a takarítónő elbocsátása csúnya anyagi, egzisztenciális és erkölcsi züllést jelez. Ő még a legháborúsabb és legellen- illetve forradalmibb időkben is megtartotta háztartási alkalmazottját.

            Én meg már idáig jutottam a lejtő alján az erkölcsben!

            Viszont a következő dolgokkal mozdítom előre egzisztenciámat: adakozom, had egyenek a hajléktalanok, 100 Forintot egy szerzetesnek, vásárolok egy lottót 200 Forintért, megmentek egy leárazott kis tehenet 99 Forintért. Ő lesz a konyhai barátom, mert mágneses. Biztos azért árazták le, mert koszos lett, annyit tapogatták fehér bundáját a vevők. Kimostam, és most itt szárad a konvektoron. Továbbá folytattam következő könyvem pályázatának ügyeit. Garaczi írja, hogy most nem lehet ajánlóm, mert kurátor, de bármikor máskor szívesen. Háy János, és Kálmán C. György szerencsére nem összeférhetetlen velem, utóbbi rögtön ráveti magát az új kéziratra. Ilyen egy igazi irodalmár! De ezt most nem azért írom, mert tetszett neki. Kérdezi megint, miért nem küldtem még mindig a disszertációmból rövidített tanulmányt. Nem volt időm!

            A múlt héten, mikor nem kellett naplót írnom, persze nagy események történtek, például a könyvbemutatóm, és a spanyol nyelvvizsgám. (Sikerült, így semmi nem állhat már közém és a doktori oklevél közé.) Mai legszebb esemény, hogy robbanásszerűen előjött 3 tulipán az íróasztalomon. A középső vagyok én, a nagyobbik a kedvesem, és van még egy kicsi. Ezt most nem értelmezem, de remélem, nem ezért van a feledékenység, meg a hányinger! / Ezt most nem értelmezem, de remélem, ezért van a feledékenység, meg a hányinger! (A tetszés szerinti rész aláhúzandó.)

            Jah, jelképek erdejében élünk, vagy hogy is…

            Intézek még egy pár befizetést, a hétvégén viszonylag jó munkám volt, így megszabadulok végre a végrehajtó irodától, mégis szép az élet. De nehogy azt higgye a kedves olvasó, hogy ilyen link vagyok az anyagi ügyekben! Egy szerencsétlen véletlen, és okok láncolata folytán sikerült ez így, pedig már azt hittem, hogy lerázván az APEH-et karácsony táján, nyugtom lesz. Nem a linkségem. Én egy mintakispolgár vagyok csekk- és adósságrendezés ügyében. Úgyhogy bátran lehet nekem adni könyvet, sót, vagy bármi kölcsönkenyeret.

            Este dolgoztam még kilencig, aztán a laptoppal bajlódtam, nem sikerült a fényképezőgépről képeket letölteni. Az Írók Boltja kirakatát örökítik meg, benne a könyvemmel. Izgulok, hogy a mobilomról legalább lejöjjön a vasárnapi cucc. Van egy rácsos fotósorozatom, amit mobillal készítek. Több sor rácsokat ábrázol, aztán rácsokat növénnyel. Volt egy macska ráccsal, így indult a rácsos állatos.

 

 

 

Csak az állatok fittyet hánynak a kompozíciómra, és folyton besétálnak a kép közepébe! Pedig én üresen szeretném a kép közepét. Aztán fotózok még madarakat, csak folyton elrepülnek. De volt egy, amelyik követett, azt lefényképeztem.

 

 

 

Aztán még magamat szoktam, én nem repülök el, ebből is felteszem az északi arcom.

 

 

 

            Ja, van egy rácsos emberes, ezt is ideteszem.

 

 

 

            23.00-kor, mikor pontot teszek az előző mondatra, kapom a hírt telefonon, hogy édesanyámat elütötte egy autó. A Veszprémi Kórházban fekszik, bordái törtek, egy csigolyája elrepedt, másik eltolódott. Többet még nem tudunk, várhatóan két hét múlva engedik haza.

            Anyám maga sosem szerzett jogosítványt, mert meggyőződése, hogy ő figyelmetlen vezető lenne, és nem akar másokat veszélyeztetni. Teljesen szabályosan kelt át a zebrán, mikor hihetetlen sebességgel érkezett az autó.