hirdetés

Építő-bontó behajtási

2018. július 2. - VOLT Irodalmi Sátor

Már csak az maradt ki, amikor kis privát zenetörténeti pillanatot hozok össze magamnak azzal, hogy találok egy olyan pontot a fesztiválon, ahol Lovasi és Ákos egyszerre szólnak, nem ajánlom senkinek. – Ezen a héten a VOLT Fesztivál Irodalmi sátrának szervezői írják a naplót a Literán. A záróbejegyzést közöljük Czinki Ferenctől.

hirdetés

Összefoglaló naplóbejegyzés

Kerülgetem a munkagépeket, beszorulok az autóval két kamion közé. Bontják az óriáskereket, és talán egyetlen nap alatt eltűnik a fejünk fölül a fesztivál, a hatalmas sátrak, a kifeszített ponyvák, molinók, minden. Ami tegnap még otthonosnak tűnt, egy sörösbódé árnyékos pultja, már sehol sincs, minden darabokban. A rengeteg reklámfelirat is mintha betűkre hullana szét. Csak a sártenger van még valamennyire egyben, bár száradni valóban szárad. Építő-bontó behajtási engedélyem van, szlalomozok a fesztivál építőelemei között, a biztonsági őrök a forgalomirányítást gyanakvással helyettesítik, és állnak tovább az árnyékban. Befér majd az autómba a teljes Irodalmi Sátor kelléktára, az egész elmúlt egy hét minden maradványa. Amikor leparkolok, próbálok visszagondolni, hogyan is indult minden. Elég könnyű. Esővel.

Idén a VOLT fölötti ég úgy döntött, fordít egyet a dolgok eddig jól bevált menetén, miszerint mindig az utolsó éjszaka jön a vihar, és idén már kedden megérkezik, és marad is egy jó darabig, kényelmesen befészkeli magát a soproni Lövér kempingbe. A nulladik nap Depeche Mode-koncertjén még meglepetten álldogállunk az enyhe zivatarban, de másnapra már harcedzettebben ugrál a közönség a szakadó esőben is az Ivan & the Parazol koncertjén. Akik egyébként bevetnek mindent, bejátsszák Kovács Kati életművének eső tematikájú darabjait, jön a Riders on the Storm is, ami csak eszükbe jut, de még így sem sikerül az esőűzés. Talán az kellene, hogy I can repaint the sky, és akkor eltűnnek a felhők.

Csütörtökre, az Iron Maiden-koncert idejére elérkezik a teljes elfogadás fázisa, egy egész fesztivál közlekedik magabiztosan a kevésbé sáros íveken, mi pedig ekkor fedeztük föl újra a kordonokon kívüli világot, a strandot, a Kiskakukk vendéglőt, a fröccsteraszokat. Beszélgetésekre készülök ezeken a helyeken, fesztivál-kompatibilis kérdéseken gondolkodom, és úgy döntök, a nehéz pillanatokat inkább a mikrofon és a nyilvánosság fedezékében vállalom csak, tehát Csepelyi Adriennek is csak a műsor közben vallom be, hogy United-szurkoló vagyok, Palágyi Briginek pedig azt, hogy már nem is emlékszem, hogyan is történt az, hogy a VOLT-on létrejöhetett egy Irodalmi Sátor. Azt viszont biztosan tudom, hogy ha sikerül újra elfelejteni a táborbontások örök keserűségét, a sátorcsomagolás lehetetlenségét és a végtelennek tűnő baktatást a közreműködői parkolóig, akkor jövőre itt folytatjuk.

Már csak az maradt ki, amikor kis privát zenetörténeti pillanatot hozok össze magamnak azzal, hogy találok egy olyan pontot a fesztiválon, ahol Lovasi és Ákos egyszerre szólnak, nem ajánlom senkinek. Ha pedig arra is hamarabb jövök rá, nem csak a Blahalouisiana pénteki koncertjén, hogy a staff belépő jó a backstage-be, de még a VIP-be is, ez a napló is egészen másképp alakul, és talán még az égbolt átfestésére is sor kerül. Vagy nem. Jövőre minden kiderül.

 

Czinki Ferenc

VOLT Irodalmi Sátor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.