A fa a nagy istennők növényi megtestesülése Hoppál Mihályék Jelképtára szerint, a folytonos megújulás jelképe. Életfa vagy világfa, illetve a Biblia élet- és tudás-fája. A Kabbala útjában Halewi: „az Életfa univerzumának mintája szerint épül föl az ember testének és lelkének mikrokozmosza”. Ezért is: gyökereink, illetve: elviselhetetlen gyökértelenségünk. Pilinszky:: „A művész hazája a gyökértelenség”. Nádas Péter Saját halál prózája a lombját vesztő és megújuló vadkörtefa fotókkal. Nemes Nagy Ágnes említett Éjszakai tölgyfája (amúgy Zeusz fája). Hogy vannak az ember álmában járó-kelő fák, bizonyíték rá Krúdy Álmoskönyve (ámbár megfejtése prózai és rövid: „hideg időt jelent”.): „Éjszaka történt, hogy a járókelő / valami zajt hallott és visszafordult: / egy tölgyfa jött mögötte./…/ Megállt, bevárta. Úgy jött ez a tölgy / ahogy gyökereit frissen kihúzta / s még földes, hosszú kígyólábakon / hullámzott az aszfaltos útra, / mint egy idomtalan sellő, igyekezett, / túlságosan széles feje súrolta / a néma boltredőnyöket, / mikor elérte a járókelőt / a lámpaoszlopnak mindjárt nekidőlt, / aztán haját széthárította. / A haj mögül egy tölgyfa arca nézett”. A szövedék felfeslésének, a lineáris idő megszakadásának pillanata. <Az átlagember olyan, mint a Platón barlangjában ülő: csak az árnyakat látja, és összetéveszti őket a valóságos dolgokkal. Mikor azonban megvilágosul, otthagyja a barlangot, és a sötétséget fölcseréli a fénnyel.(…) Ébren van. Amíg a sötétben volt, nem értette meg a fényt. Ahogy a Biblia mondja: „A világosság a sötétben fénylik, de a sötétség nem fogadja be azt.”>

 

     Ács János Változatok az átöltözésre című, a Shakespeare-i színház férfi-nő átváltozásairól szóló tanulmánya. Szerb Antal: „A titkos órán a költő szent őrületében felvillanó képeket ragadja meg”, illetve: „az öntudatlanságban a lenni vagy nem lenni kérdése ugyanaz. A kulcsszó: az álom”. Calderón de la Barca: Azélet álom. Főhőse a félhomályban, bőrökbe öltözötten tengeti látszatéletét, akár Platón barlanglakója. A főhőst tapasztalatai, akárcsak Platón emberét, az élet látszattermészetének felismerésére vezetik. Jean Louis Baudry Az apparátus c. tanulmánya Platón és a film kapcsolatáról. „Két és félezer évvel ezelőtt egy mozi működését szinte kísérteties pontossággal előre vetítő optikai apparátus segítségével ábrázolja a filozófus az ember helyzetét. Baudry szerint Platón „foglya a valóság illuziójának és áldozata annak, amit éber állapotban hallucinációnak, alvás közben álomnak nevezünk.” A falra árnyékként vetülő tárgyakat: az ember- és állatszobrokat, más agyagból készült képmásokat Baudry kulisszának látja. A kulissza, a maszk egyébként az álom színházi kelléke. Borges vallomása: „Mindig útvesztőkről vagy tükrökről álmodom. Előfordul, és ez a legrettenetesebb rémálmom, hogy magamat látom egy tükörben, ráadásul álarcban. Nem merem letépni a maszkot, mert rettegek szembenézni az igazi arccal, mert bizonyára szörnyűséges.” A bűnök számbavételében „Álmomban arcomból hiányzott egy / darab. Ámbár kivehető és visszahelyezhető / volt, mint egy építőkocka /…/ …ráadásul / piros és fényes volt a toldalék. Szinte / kicsattanóan egészségesnek látszottam.” – 1991-ben álmomban arcomból kiesett egy piros gyerekjáték kocka. / …/ /… / De váratlanul egy tükör előtt, mivel / a púdert épp lemostam: színt kellett vallanom. / Ez már tragédia – mondtam.” Emlékszem a rémületemre, amikor rájöttem, hogy egy fa kocka van arcomba helyezve, és ettől van teltsége, pirossága, és ettől minden érthetővé vált.. A Mecsekben voltam, Sikondán, G.O.-val. Lázas volt és nem jött sétálni. Esőben jártam be a környéket, a régi, szebb napokat látott Bányász-üdülőt. A Mecsek-lejtő izzó zöldje, ha éppen nem esett. A környék, Magyarhertelend, ahova később elmegyünk kocsival. A régi istállók gyönyörű bejárói, jobbára garázs lett belőlük. Akkor éjszaka tört rám ez a veszteség-álom. (Elutazásom előtt éles vita otthon.)