hirdetés

És a tengeri szörnyek is előjönnek (kicsit)

2009. december 26. - Varga Mátyás

Az éjszakai imádság előtt narancs- és mandarinillata van a szerzeteseknek. A zsolozsma nem sokkal éjfél előtt ér véget, közben lassan megtelik a templom.
hirdetés

Éjjel negyed 2
Azt hiszem, hogy a tegnapi naphoz még el kellene mesélnem egy-két apróságot. Karácsonykor az egész szerzetesközösség együtt ünnepel: akik csak tehetik (az öregek, betegek is), ott vannak a közös vacsorán és az azt követő az esti együttléten. Szépen terített ünnepi asztal, gyertyafény idén is...
Aztán Ivánnal, Hugóval és Mózessel mosogatunk, elég sok a szennyes edény, épp hogy csak elkészülünk nyolc órára. A karácsonyfa körül éneklés, beszélgetés, sütemény, gyümölcs, forralt bor. Az éjszakai imádság előtt narancs- és mandarinillata van a szerzeteseknek. A zsolozsma nem sokkal éjfél előtt ér véget, közben lassan megtelik a templom. A rossz idő és eső ellenére is sokan eljönnek az éjféli misére.

Reggel 9
Erős déli szél és reménytelenül szakadó eső. Az égbolt nyomasztóan szürke, néha már a szemközti Sokorói dombok sem látszanak. Napközben akár 20 fok is lehet, az előrejelzések a melegrekord megdőlését jósolják.

Délután 5
Abraham december 25-i nalójegyzete az Armenben: "Martin meggyújtotta a konyhában az összes tartalék lámpát. Tiszta abroszt terített az öreg asztalra. Komoly arccal, figyelmesen tüsténkedett. Ha rátapasztottuk fülünket rádióra, felszedegethettünk néhány morzsát a monacói székesegyház éjféli miséjéből. Orgonaakkordokat. Egy énekhangot: »Tengeri szörnyek, vizek mélységei, tűz és jég, hó, köd, dübörgő vihar, mely teljesíti akaratát, hegyek és halmok, fák és cédrusok, vadak és minden állatok, csúszómászók és szárnyasok, dicsérjétek Őt...«
Az asztalnál kifogástalan udvariassággal viselkedtünk. Martin omlettet készített, sültkrumplit, rizskochot, és mivel az üveg alján még volt egy kis rum, megpróbáltunk – a szigeten szokásos – aszalt szilvás teát főzni. Kicsit kénesre sikeredett. Jól éreztük magunkat. A rádió teljesen elhallgatott, elővettem hát a szájharmonikámat. Eljátszottam az összes régi dalt. Martin többször is kérte ezt vagy azt a szomorú dallamot... Mókás arckifejezéssel hallgatta őket.
Bizalommal voltunk egymás iránt, miért kellet volna beszélgetnünk?"

Valahányszor olvasom ezt a részt, mindig elcsodálkozom, ahogy a 148. zsoltár egy recsegő rádió nagyon is bizonytalan médiuma által új jelentéssel telítődik azok számára, akik a szövegben felsoroltakat nem pusztán költészetként ismerik. A rádió előtt kuporgó két férfiban rezonáló erősebb referencialitás – úgy tűnik – a zsoltárnak, a költészetnek is erősebb értelmet ad.

Este 8
Csendesen telt a délután. Újra eleredt az eső. Élveztem az ünnep nyugalmát. Szólt az Il Giardino-lemez. Händel operáit már régen felfedeztem, Gardiner nagyon sokat lemezre vett közülük. Volt egy-két kedvencem, például a Tamerlano. Körülbelül egy évvel ezelőtt valami miatt nagyon szükségem lett volna erre a CD-re, de ismerőseim közül senkinek sem volt meg. Szeptember elején egészen véletlenül ráakadtam Splitben egy lemezboltban. Azóta is sokat hallgattam. Händel zenéje számomra idáig valahogy eléggé összefonódott Gardinerrel, bár éppen az idén a Sault meghallgattam René Jakobsszal is. Először nem tetszett, de aztán egyre jobban. Mégis hihetetlen, hogy megjelent ez az Il Gairdino lemeze a tizenkét concerto grossoval. Tudom, hogy egy ideje játssza őket a zenekar, meg hogy Händel halálának 250. évfordulója van, de mégis váratlanul ért. Szinte ellentmondásosnak tűnik, ha azt mondom, hogy ez puritán barokk zene. Nem úgy puritán, mint a francia barokk, hanem hogy pazar sokszínűsége ellenére sem esik soha a fecsegés hibájába, de még csak a bőbeszédűségébe sem. A zeneszerzői invenció gazdagságát láthatóvá teszi az előadás kidolgozottsága, a részletek árnyaltsága, az interpretáció bátorsága és feszessége. Három órányi meglepetés: egyik hangulatból sodródunk a másikban, egyik felfedezésből a másikba. Nem kell sietni, de nem lehet megállni sem: szinte a teljes érzelmi skálán végigvezet bennünket ez a zene – és persze: ez az előadás.

Ez a film sokkal reklámízűbb, mint a tegnapi, mégis érdemes megnézni, mert megszólal benne Giovanni Antonini, és látjuk az együttest zenélés és fényképezkedés közben is:

 

 

Varga Mátyás

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.