Euróövezet

2007. február 14. - Petőcz András

És akkor majd megyek Rimaszombatba, az Öcsihez meg a Klárihoz, és euróval fizetek a rimaszombati benzinkútnál, szlovák euróval, és amikor fizetek, akkor majd arra gondolok, hogy nekem még váltanom kellett a forintomat, de nekik már az olyan természetes, hogy utaznak Európában, és nem váltanak pénzt, mert az ő pénzük már ugyanaz a pénz, nem kell váltaniuk.

2007. február 14.

hozzászólás (0)

Olvasom, hogy Málta után Ciprus is beadta euróövezeti csatlakozási kérelmét.

Január 1-től várhatóan ezekben az országokban is az euró lesz a hivatalos fizetőeszköz.

És Szlovénia már tagja az euróövezetnek, január óta.

A szlovéniaiaknak, a máltaiaknak, a ciprusiaknak kinyílik a világ. Kézzelfoghatóvá válik, mit is jelent az, hogy Európa.

Tágabb lesz nekik a haza.

Mert a haza az mozgástér is egyben. Hogy mennyire természetesen lakom be az adott területet. Mennyire érzem otthon magam, mennyire tartom nagyra nőtt országomat a sajátomnak.

Olvasom , hogy Szlovákia 2009. január 1-én csatlakozik az euróövezethez..

Elképzelem, hogy két év múlva utazom Rimaszombatba, az Öcsiékhez.

Nyilván Alsópetényből utazom majd, amikor utazom, Nógrád megyéből, a vályogházunkból, onnan közel a határ.

Akkor persze már határ se lesz, a határőrbódék, ha meglesznek még, üresen állnak majd, mint a francia-belga határon, mert ott üresen állnak, ha még le nem bontották azokat.

És akkor majd irigykedni fogok rájuk, a Klárira meg az Öcsire, az unokanővéremre meg a sógoromra, mert látni fogom, hogy milyen jól összeszedték magukat az elmúlt évek alatt, már eurójuk is van, abban kapják a fizetésüket, jó fizetés, erős gazdaság, tisztára Nyugat.

És akkor már nem lehet úgy érezni, mint régen, hogy azért nekünk jobb, mert Magyarországon vagyunk, ők meg ott vannak, a "szegény" Felvidéken, akkor már mi leszünk a szegényebbek, hacsak már most nem vagyunk azok.

Lesz-e majd egyszer nagy hazánk, tengerparttal, magas hegyekkel, mint volt egykoron?

Öcsinek és Klárinak, ott, Rimaszombatban, talán előbb lesz nagy a hazája, mint nekünk, itt, Budapesten.

Mert az is kérdés, hogy akarjuk-e a nagy hazát, hogy akarjuk-e a tágasságot? Hogy merjük-e vállalni a tágasságot, merjük-e belakni a nagyobb hazát, merjük-e sajátunknak érezni? Merjük-e azt mondani, hogy a miénk (is) a Kárpátok szédítő magassága, hogy a miénk (is) az Adria partvidéke, éppúgy, ahogy a miénk Párizsban az Eiffel-torony, ahogy a miénk Nizzában a tengerpart, a napsütés, a strand. Mert ott is otthon vagyunk, ott is euróval fizetünk, mert belül vagyunk és nem kívül, mert európaiak vagyunk, ahogy a tengerentúlról jöttek amerikaiak, bármelyik államból is érkeztek.

Nem szeretem a franciákban, amikor külföldinek akarnak nézni engem. Nem vagyok külföldi, ugyanannyi jogom van a francia Alpokhoz, mint nekik.

Ők is csak európaiak, ahogy én is. Nem többek, nem kevesebbek.

Mert az Európai Unió nem most kezdődött. Sok évszázaddal ezelőtt kezdődött. Akkoriban, amikor Dobó István várkapitány Eger várát védte a törököktől, akkor már ő az Európai Uniót védte.

Amikor Eugene de Savoie felszabadította Buda várát, akkor már az Európai Unió egyik legszebb és stratégiailag legfontosabb városát szabadította fel.

Hosszú és bonyolult történelmi és kulturális folyamatban alakult ki az Európai Unió, és ebben a hosszú és bonyolult történelmi és kulturális folyamatban többszörösen is megvásároltuk magunknak a jogot, ahhoz, hogy most már igazán nagy hazánk legyen, amit belakhatunk, ami a sajátunk, ahol otthon érezhetjük magunkat.

Nem kellene félnünk attól, hogy éljünk a lehetőséggel. Nem kellene félnünk a tágasságtól, és a tágasságban való megmérettetéstől. Itt kell megtalálnunk a tágasságot, a nagy hazát, nem a homályos és bizonytalan múltban, ami már régen nem létezik.

Tizenöt évvel ezelőtt azt kérdezte tőlem a Klári férje, az Öcsi, Rimaszombatban, hogy leszünk-e mi valaha is egy hazában? Most nagyon úgy tűnik, hogy akkor, amikor már majd mi is euróval fizetünk, akkor már végképp egy hazában leszünk.

De ehhez most nekünk kellene utolérnünk gazdaságilag is az egykori lenézett rokont, az Uniónak nevezett közös országunk szomszédos tagállamát, Szlovákiát.