hirdetés

Ez az a nap…

2016. június 11. - Kiadók a Könyvhéten

Jönnek dedikálásra vágyó olvasók és egy-egy riporter. Váltogatják egymást az üresen maradt széken. Megjelenik két professzionális autogram-vadász is. Onnan ismerni meg őket, hogy nem nézik a táblát, hogy ki dedikál, ismerik az arcokat és már messziről rárepülnek a célra. − A könyvheti naplót szombatról Zágoni Balázs (Koinónia Kiadó) írta.

hirdetés

amikor meg kell csinálni a vásárt. Napsütés kell, nagy tömeg és sok-sok eladott könyv.

Ez az a nap, amikor, mint rutinos határon túli kiadó, ismét élvezhetem a rafinált szállodafoglalási technikánk gyümölcsét. Ha ugyanis a végállomás a Vörösmarty tér, akkor a legegyszerűbb, kötöttpályás, esőbiztos útvonal ide a kisföldalatti. Legyen a Te szállásod tehát a Mexikói úti végállomás közelében! - hangzik az égi hanggal gyakran összetévesztett belső sugallat. Így ülőhely biztosítva oda is, vissza is. Az tizenkét oldal próza vagy két-három vers egyirányba. Szorozzuk be két iránnyal és öt nappal, amíg tart a vásár. Több órányi tiszta olvasás. Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak!

De ez az a nap, amikor mégis négyszer ver el az eső, és negyedik alkalommal már harminc másodperc alatt is össze tudjuk pakolni a könyveket a standról. Rutinosan, több csomag szalvétát elhasználva törölgetjük az asztalt, a székeket és a könyvek borítóit. Minden kiadó tehetsége és a keze ügyébe eső eszközök függvényében próbál segíteni a pavilon megereszkedett árnyékolóin, hogy az összegyűlt esővíz terhétől szabaduljanak: van akinek sikerül a szomszédja nyakába önteni. Van akinek a vásárlója lábára. Van akinek túl hegyes a botja és így a saját nyakába és lábára.

Ez az a nap mégis, amikor a legtöbb szerzőnk dedikál. Balázs Imre József most nem hozta a gitárját, pedig otthon már kezd igazi sztár lenni az Álomfarsang megzenésített verseivel. Három kolozsvári dedikál együtt. Balázs Imre, Márton Evelin és jómagam. A sorok szerzője a Kolozsvári mesék című gyermeknovelláival feszít. A nagy hiányzó a brassói Gál Andrea, akinek a Fecske utca 12 című debüt mesekötetét a könyvhét előtt mutattuk be a Tintakő könyvesbolt vendészeretetét élvezve. Kiderült Gál Andiról, hogy nemcsak tehetséges író, hanem igen jó és szellemes előadó is. De hát ez az a nap, amikor épp esküvője van. Ez azért elég jó mentség, nem?

Így, hogy hárman vagyunk szerzők, már könnyebben telik az óra. Jól szórakoztatjuk egymást. Jönnek dedikálásra vágyó olvasók és egy-egy riporter. Váltogatják egymást az üresen maradt széken. Megjelenik két professzionális autogram-vadász is. Onnan ismerni meg őket, hogy nem nézik a táblát, hogy ki dedikál, ismerik az arcokat és már messziről rárepülnek a célra.

Ez az a nap, amikor kedves illusztrátorunk, Bódi Kati nem tud dedikálni, mindent elmos a délutáni zápor. Együtt szorongunk a pavilonban, de arra jár egy akadémikus barátunk és hirtelen átnyújt Katinak egy gyönyörű csokor rózsát. Mégis van rend ebben a világban.

Ez az a nap, amikor egy jóbarátom, aki már másfél órája áll a sorban Esterházynál dedikálni, megkérdezi, hogy nem akarok-e én is egy dedikált kötetet? Sorbanálláskor ismerszik meg az igazi barát.

Ez az a nap, amikor személyesen is megismerem Berg Juditot és könyvet dedikálunk egymásnak.

Ez az a nap, amikor új IKEA hátizsákomat annyira telepakolom könyvszerzeményekkel, hogy bomlásnak indul a vállpánt varrása. Augusztusban már nem fogok emlékezni erre és a gyártót fogom szidni. És megveszem az újabbat.

Ez az a nap, amely éjszakába nyúlik, a könyvek éjszakájába. Bor, pogácsa majd minden asztalon. Végigkóstolgatom a baráti kiadók vörösborát és sommás, de a dolog természetéből adódóan nem túl megbízható megállapításokat teszek barátaim ízléséről és pénztárcájának állapotáról.

Ez az a nap, amikor este kölcsönkérik a székeinket azok, akinél nagyobb buli van mint nálunk és holnap reggel már nem emlékeznek, hogy kinek adták tovább kölcsön, merthogy ott még nagyobb buli volt.

Ez az a nap - hirdeti egy óriásplakát az egyik metróállomáson. Egy keresztény megarendezvényre hívogat, de az egy héttel korábban volt. Ez egy dal kezdő sora volna: Ez az a nap, mit az Úr szerzett. Így van, ő szerezte. Az eső nem isten elleni bizonyíték, sokkal inkább mellette szóló. Ne felejtsük el, az Özönvíz szerzőjével van dolgunk!

Ez az a nap, amikor az Úr másfél órát áll sorban Esterházynál és a barátainak dedikáltat. Aztán kéziratával végigkopogtat a pavilonoknál, és kér öt perc figyelmet a kiadóktól vagy felelős szerkesztőktől. Van ahol kap öt percet, de nem kap figyelmet. Van ahol egyiket sem kapja. Ez az a nap, amikor az Úr végigjárja az összes bulit, kipróbálja az összes bort és amikor senki nem néz oda, újratölti az üvegeket. Ez az a nap, amikor éjfél utánig ropja a Vörösmarty téren.

Tiszta szerencse, hogy a keresztény kiadók, köztük mi is, addigra már rég hazamentek és így nem kell szemérmesen félrenézniük.

Zágoni Balázs (Koinónia)

Kiadók a Könyvhéten

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.