hirdetés

Ez az én napom

2014. december 16. - Prizma folyóirat

Hiába elavult és régi időkből nyakunkon ragadt műfaj, heti filmkritika nélkül olyan egy filmes lap, mint egy Hitchcock-thriller zsarnoki anyafigura nélkül, egy Tarr Béla-film monokróm hosszú beállítások nélkül, vagy épp egy Michael Bay-mozi, amiből kispórolták a gigantikus robbanásokat. A héten a Prizma írja a naplót.

hirdetés


Eredetileg az év végi toplistákhoz fűződő ambivalens viszonyomról (intellektuális viszolygás+ellenállási képesség teljes hiánya), és ennek okairól kezdtem takaros kis listát írni ("3+1 dolog, ami miatt ki nem állhatom az év végi toplistákat"), de egy ponton rájöttem, hogy a kezem alatt formálódó szöveg a legnagyobb jóindulattal sem tekinthető naplóbejegyzésnek. Inkább valamiféle szatirikus kis szösszenetnek, mely nem ide, hanem a Prizmára való. Az a gyanúm, hogy az ébredező bennem ébredező lelkifurdalás miatt kanyarodott erre a szöveg, mintegy öntudatlanul is a heti penzum teljesítésére sarkallva szerzőjét.

Merthogy valóban enyhe bűntudattal írom ezeket a sorokat. Hisz minden egyes leütésnél belém hasít a kínzó gondolat, hogy igazából a Prizma Online-ra kéne cikkeket termelnem ezekben a percekben (fél szemmel most is a netet pásztázom, hátha befut valami izgalmas trailer, ami mindig könnyű préda). A szerda ugyanis az én napom, ami pusztán annyit jelent, hogy ilyenkor én felelek azért, hogy a honlapunk frissüljön, és ne a tegnapról rászáradt sminkjével bambuljon bele a filmes újdonságokra kíváncsi olvasó arcába. Ezt az ügyeleti rendszert pár hónapja állítottuk fel, és elég látványos eredményeket hozott a kattintások számát tekintve.

A szerkesztőségi futószalag tehát még kicsiben is hatékony találmány. Az egyetlen hátránya, hogy mikor az ember elkezd fix tartalmat gyártani, egyre kevesebb ideje és energiája marad a szó klasszikus értelmében vett filmkritikusként működni. Így nemrég azon kaptuk magunkat, hogy az alapos, elemző kritikák kissé kikoptak a heti rutinunkból. Ezt az űrt pedig mindenképp ki kell tölteni, hiszen mégiscsak a kritika volna a filmes tartalmak királynője, vagy mi. Hiába elavult és régi időkből nyakunkon ragadt műfaj, heti filmkritika nélkül olyan egy filmes lap, mint egy Hitchcock-thriller zsarnoki anyafigura nélkül, egy Tarr Béla-film monokróm hosszú beállítások nélkül, vagy épp egy Michael Bay-mozi, amiből kispórolták a gigantikus robbanásokat. Jó, jó, de nem az igazi.

Kritika tehát kell, punktum – ebben akkor szépen meg is állapodtunk. Az persze jó kérdés, hogy honnan lopunk majd időt ehhez, hisz már így is mindenki az egyéb munkái mellett, alatt, fölött, közben és után végzi a Prizma szerkesztését. Az éjszakai műszak és a hajnali témavadászat tehát nem ismeretlen fogalmak a szerkesztőség háza táján. De legyen akkor ez a mi kis kollektív újévi fogadalmunk, hogy valamilyen formában újraélesztjük a heti premierek szemlézését az oldalon. És mi más adhatná meg ehhez jobban a kezdőlendületet, mint az új dizájn, ami már egy ideje érlelődik Farkas Gáborék virtuális laboratóriumában? Sőt, nem is puszta dizájnváltásról van itt szó, hisz a honlap működési elve is jócskán átalakul, és sok tekintetben interaktívabbá és demokratikusabbá válik majd a felület. Ha jól értem, lehetőséget kapunk a saját kis virtuális közösségünk megteremtésére, melyben némileg oldódik a szerzők és az olvasók közti éles határvonal.

Vagyis a Prizma köszöni, jól van, és nagy kedvvel hajózik tovább a web 2.0 zavaros, ám sok lehetőséggel és izgalommal kecsegtető vizein. Persze ehhez az evezőt napról-napra meg kell ragadnia valakinek, úgyhogy, ha megengeditek, most szaladok is, hogy összecsapjam az idei legnagyobb filmélményeimet olcsón kiárusító, hatásvadász kis toplistámat.  

Jankovics Márton


Prizma folyóirat

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.