Arra gondoltam, hogy ma a korrektúrázás, a tördelés és a layout problémakörében értekeznék prózailag, de ezzel kapcsolatos gondolataimat elsöpörte az általános krízis mára érvényes partikuláris válsághíre, mely sms-útján érkezett a déli órákban, miszerint: „Lövöldözés volt a pécsi egyetem biofizikai kutatóintézetében. Négy ember megsérült, közülük ketten életveszélyesen. A támadót a rendőrök elfogták.“ Breaking news! Megpróbálok elképzelni egy biofizikai kutatóintézetet. Mi van ott? Kémcsövek, petricsészék? Nem, olyan is van, de az a biokémia tudománya, de megbocsátok magamnak, biokémiai kutatóintézetben jártam magam is többször, ezért asszociálok elsőre valami ilyenre. Akkor mi? Részecskegyorsító? Az atomfizika. Párkányi-féle útsokszorozó ejtőgép? Az meg a gimnáziumi fizikaszertár a hetvenes években, nem, nem ilyesmi van ott. Hanem? Sejtburjánzás, mikrószkópok, fehér köpenyes emberek, Dr. No? Nyilván. Egy ismert marketing-szakemberrel, egy könyvkiadóval és a kolleganőjével ülök épp, mi lesz itt, ez épp a kérdés.

Többé kevésbé civilizált agresszív helyek képei ötlődnek, Johannesburg mondjuk, ami már akkor meleg pite volt, mikor jártam ott, tizenöt éve. - What’s BMW in Jo’burg? – hangzott a kérdés. - Not Bayerische Motor Werke? - No fuckin‘  way: Break My Window! Láttam a minap egy dél-afrikai fekete rendőrfőnököt a CNN-en, a zéró toleranciát ő úgy értelmezte hogy a bűnözőket lehetőleg tettenérni, s lehetőleg kinyírni kell. (Azt mondta, naponta olyan 50 gyilkosság van Johannesburgban – nem tűnik kevésnek.) Vagy éppen Detroit, ami mégiscsak a hatodik legnagyobb amerikai agglomeráció, murder capital of the US, városi lepusztultság (urban decay), hip hop-kultúra, rapes gettó, tinédzser gengek nagy tűzerővel. Ahol a liquor store (alkoholt árusító kiskereskedelmi egység) úgy néz ki, hogy a palit a pult mögött golyóálló plexi védi, az árukiadó ugyanilyen anyagból készített henger, el kell forgatni, hogy kiadható legyen az árú, nincs olyan pillanat, mikor pisztolycsövet lehetne bedugni a résen, mert nincs rés. Gazdagok szépen őrzött lakóparkokban, a többiek pedig  felfegyverzett troglodita létharcban. Olyan régi negatív utópia, unalmas is. „Halálos áldozata is van a pécsi egyetemen történt délelőtti lövöldözésnek – közölte az intézmény szóvivője. Valószínüleg egy diák lőtt a társaira“ – jön az újabb sms. Bowling for Columbine; Elephant – ismert amerikai filmes feldolgozásai a témának, Michael Moore, Gus Van Sant.

A pécsi az elkövető egy elsőéves, 23 éves, magyar állampolgárságú gyógyszerészhallgató. Hivatalos programját megszakítva a pécsi lövöldözés helyszínére indult Hiller István oktatási miniszter Draskovics Tibor igazságügyitárcavezetővel együtt. Hűha! Az ilyesmi a legjobb alkalma a felelősségteljes államférfiúi megmutatkozásnak – szél fú, borzolja a hajat, mely másként tapad, mikor egy tévékamera mikrofonjába kapaszkodik illetőpoltikus, és lesújtóbírálatban részesíti a közállapotokat, melyért részben persze maga is felelős. A pécsi egyetemen egyébként gólyabált tartottak volna ma a lövöldözés helyszínén, de a Baranya megyei hírportál – nekik is nagy nap a mai, nem csak a politikusoknak - úgy tudja, a ma esti gólyabál elmarad. Ami szomorú hír az elsőbálozóknak, mi viszont merenghetünk mélán továbbra is azon, hogy mi merre meddig, az élet vonalán, irodalmilag meg előáshatjuk ismét, a jó öreg negatív utópiákat.

Itt: a fattyúsoron.

Vágvölgyi B. András