hirdetés

Festett és valódi madarak

2009. december 11. - Schein Gábor

Lakik ugyanis a földszinten egy idős néni, aki hetekkel ezelőtt a fejébe vette, hogy az udvaron etetni fogja a galambokat. Finomabbnál finomabb magokat szórt ki nekik, és a galambok azonnal meg is jelentek, ellepték az udvart. És most már el se mennek. A korlátokon gubbasztva várják a következő szórást. - Schein Gábor naplója
hirdetés

Boldog nap. A Csodaceruza Kiadónál megjelent Rofusz Kingával közösen készített könyvünk, az Irijám és Jonibe. A korábban már kiadott verses mesének bővebb, továbbírt változata, amelyhez Kinga gyönyörű képeket festett. Először Irijám, a halkirálynő festett lénye alakult ki, Jonibéé, a madárkirályé csak hetekkel később. A sűrű mesenyelvhez gazdag fraktúrájú, friss, könnyed és finom festmények társultak. Régen érzett boldogság volt kézbe venni a könyvet. Ilyen szépet álmodni sem mertem. Most már csak azt remélem, eljut majd azokhoz, akiknek készült. Kikhez is? A teremtés és a búcsúzás érzései iránt fogékony gyerekekhez és felnőttekhez. 
Csoda-e hát, hogy ma különösen érzékennyé váltam a madarak dolga iránt? Amúgy is lakik bennem egy titkos madár. Nem tudom, milyen a teste, milyen a feje, nem láttam még sohasem, de azt hiszem, többféle teste is van, hol egy verébhez, hol egy varjúhoz hasonlít, és ritkán, de igazán nagyon ritkán, egészen fecskeszerű lehet.

Még a táskámban voltak az Irijám és Jonibe frissen megjelent példányai, amikor megállított a folyosón a házunk közös képviselője. Azt mondta, tennünk kellene valamit. Ez az a mondat, amely engem rögtön gyanakvóvá tesz. Tennünk kellene valamit, csak nem tudja, mit. Lakik ugyanis a földszinten egy idős néni, aki hetekkel ezelőtt a fejébe vette, hogy az udvaron etetni fogja a galambokat. Finomabbnál finomabb magokat szórt ki nekik, és a galambok azonnal meg is jelentek, ellepték az udvart. És most már el se mennek. A korlátokon gubbasztva várják a következő szórást. A földszinti néninek növekvő létszámú családról kell gondoskodnia, de ő boldog ettől, mert évtizedek óta egyedül él. A madarak pedig teszik, amit mindenki más is tenne a helyükben: fosnak. Összefossák a gangokat, az udvart, a tetőt. És a nyomuk lemoshatatlan. Szóval tényleg tenni kéne valamit.

A közös képviselő megkérte az öreg nénit, aki gyerekkora óta ismeri őt, hogy ne etesse a galambokat. Nade, Gyurikám, hangzott a válasz, tudod te azt, milyen rossz éhezni? És Gyurika csak nézett, mert arra igazán nem gondolt, hogy a néni valójában éhezőket segélyez. Hogy az udvar akkor egy hajléktalankonyha.

A lakók pedig védekezni kezdtek a maguk módján. A módszerek kezdetben különböztek, de hamarosan kiderült, melyik a legmegfelelőbb módszer. A gangok rácsain mind több helyen lengetett a szél nejlonszatyrokból kivágott szalagokat. Feltalálták a lakók a madárijesztő ősi elvét. Ha a szél meglebbenti a nejlonszalagokat, a galambok szíve azonnal kiugrik a helyéről, és néhány méterrel arrébb reppennek. Így el lehetett érni, hogy a galambszar a ház bizonyos helyein, leginkább az üresen álló lakások előtt, továbbá a földszinten, ahol nincs rács, szemlátomást vastagodni kezdett, míg máshol ugyanilyen mértékben javult a helyzet. Összességében azonban nem változott semmi. A történetnek ezen a pontján állított meg a folyosón a közös képviselő. A kezében légpuskát tartott. Azon volt, hogy egyenként lepuffantsa azokat a rohadék galambokat. Ez is egy módszer. Mielőtt azonban beveti, megállít engem, nincs-e jobb ötletem. Mégiscsak tanult ember vagyok. Meg írói is, ugyebár. Az írók annyi mindent ki tudnak találni. Mert valamit most már tennünk kell.
Elgondolkodtam. Végül azt mondtam neki, ha eltrafál húsz galambot, jön helyettük negyven. Az egyedüli végleges megoldást az jelentené, ha a földszinti nénit puffantaná le, akit gyerekkora óta ismer. Erre elfintorodott és elment. Így maradt el ma a házunkban a galambok kivégzése. Viszont a szar, az maradt.

Hazaérve, a gyerekekkel és a feleségemmel leültünk a konyhában, és lapozgatni kezdtük a könyvet, nézegettük a képeket, elolvastuk a jól ismert szöveget. Az ablak előtt a korláton megjelent egy galamb. Forgatta a fejét, lépegetett a korláton. Percekig ott maradt, aztán más helyet választott magának, egy emelettel lejjebb.

Schein Gábor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.