Van ilyen. A lényeg a jó hangulat és a fesztiválfíling. Idén a BuSho szervezők egy igazi kuriózummal kedveskednek a külföldi vendégeknek és zsűri tagoknak: délelőtti városnézésre viszik őket, a Hősök terétől a Citadelláig. Az ebédszünetben elégedetten hallgattam, hogy mindenkinek tetszik a főváros, és nem is gondolták volna, hogy ilyen szép helyen lakunk. Jövőre ki kéne vinni őket nyóckerbe onnan Csepelre, busz nélkül! Szombaton fürdőbe vitték őket, hadd ázzanak magyar vízben, mielőtt újabb filmekbe vetnék magukat.

 

Hatalmas szerencsénk van, hogy a szeptemberi kánikula idejére sikerült rakni a rendezvényt, mivel közvetlenül utána, hétfőn jön meg az ősz előszele és nagymértékű lehűlés.

A mai nap egészét a Vörösmarty moziban töltöttem, ahol hol a vetítőbe rohantam megnézni, hogy lejárt-e egy blokk, hol az ajtóban fogadtam a látogatókat. Szerencsére már csak minden harmadik ember kérdezi meg, hogy ’és itt egész nap busójárásról készült filmeket adnak?’ Ilyenkor türelmesen el kell nekik magyarázni, hogy mi ez az egész. Sőt, pénteken egy asszony azt kérdezte, hogy ’adnak-e itt zsidó filmeket?’ Egy darabig bambán nézünk, aztán rájövünk, hogy a Nyári zsidófesztivál is tart még, aztán amikor bejött, épp az a BuSho intro ment, amin egy klezmerszerű furulyaszóló hangzott el.

 

Visszakanyarodva a díjakra, így fest az egyik különdíj:

 

 

 

 Amin viszont évek óta keményen dolgoznak a szervezők, az a ’fesztiválhangulat’. Amikor mindenki együtt nevet, fülledt éjszakába szédelgünk söröskriglinkkel, miközben néha szemből belénk jönnek. Hajnalig tartó barátok és ellenségek születnek. Együtt ugrálunk a koncerten, és már senkit sem érdekel, hogy kit öntöttünk le az előbb rozéfröccsel. Amikor a szervezők és vendégek egyszerre ereszthetik ki a gőzt. Nyelvek és kultúrák elegyednek a szatmári szilva felett.

Maga az igazi fesztivál hangulat, mint elmével gyúrható matéria, dekadens kiméra, már délelőtt tapasztalható. Eggyé vállnak auráink, és még rám is akkora hatással van, hogy feltölt, így többet iszom és cigizem. De nem súlyosan. Isten vigyáz az övéire.

 

 

 

 

 

A tavalyi fesztivál embléma az átvitt értelmű rövidezést járta körül: egy Tequillás pohárban tekergőző filmkukac, ehhez pedig a Kérsz egy rövidet? szlogen csatlakozott, míg idén egy gyógyszeres doboz látható (filmtabletta, természetesen) és a Kis film, nagy élvezet szlogent.

 

Vasárnap lesz a díjátadó, reméljük, nem csúsznak szét nagyon az arcok annyira, hogy a frissen előkerült, vagy éppen el sem lopódott díjakat ne tudják átadni az arra legérdemesebb film készítőjének.

 

Ez itt a tavalyi fődíj: (a nő nem jár hozzá)