hirdetés

Fogd a pénzt és fuss! - Pandora's Box

2004. május 11. - Harangi Andrea

21.20h-kor már feldereng tudatom szélén, hogy esetleg ez a napló nem fog elkészülni. Benyomom a continue-t, márminthogy folytat. Bizony, a játék az oka, a játékszenvedély, amit ma már itthon is gyógyítanak kórházban. Legújabb kedvencem Pandora szelencéje. Festményeket, szobrokat, épületeket, gyümölcsöket és pálmafákat ábrázoló képeket kell benne összekattintgatni. Kitt-katt, ezt csinálom már órák óta. Felnőttnek is három napba telik letenni, ez egy olyan verzió.
hirdetés

Vasárnap reggel nem szoktam felkelni. Többnyire átalszom a délelőtt egy részét, több okból is. Ezek közül a legfontosabb, hogy lustálkodni jó. Kilenc órakor még alig tud lelket verni belém a párom. Félálomban perelek vele, hogy jogom van aludni, fejezze ezt be és adja vissza a takarómat.
Háromnegyed óra múlva jövök ki a fürdőszobából, valahogy elbotorkáltam odáig. Addigra sikerül a stabil nappali lényem felépítenem (vészhelyzetben persze három perc, de az szerencsére ritkán van vasárnap). Há-há-esz. Pólóban és melegítő-nadrágban nézem magam a tükörben, hervadó harmincas szépség. Kicsit felülstilizált ez a kifejezés a tükörbeli látványhoz képest, de annyi baj legyen, vasárnap reggel. Stilizálni, a pontosan odaillőt keresni - egy hang,  egy hangulat, egy miliő vagy más - azt nagyon szeretek, nem csak amikor írok, mit tagadjam. Munkahelyen, metrón, buszon, szex közben.
Minden tükör torzít, jut eszembe, de azért csak egyre nézem a délelőtti, kissé hideg fényben, amit látok. Nekem már nem kell kiütnöm magam előző éjszaka ahhoz, hogy kiütközzön arcomon a nyilvánvaló élet, egyre biztosabban elvégzi helyettem az idő a maga dolgát. Nyomokban látok valamit a régi önmagamból. Nem először fordulok el csalódottan a tükörtől. Szökik arcomból a víz, a kötőszövetek ennyit tudnak raktározni, kész. Eltartom a kozmetikai ipar multijait, én, a harmincas nő. Csak legyen szépen minden hidratáló, regeneráló és bőrmegújító a halálig. Krém nélkül nem lépek ki az utcára. Nem volt ez mindig így.
Lassan muszáj lesz elkészíttetnem magamról azokat a fotókat, amiket majd kilencven évesen szeretnék a könyvborítóimra tenni. Szabó Magda nem tartozik a kedvenc írónőim közé, de imponáló számomra, hogy hetven felett egyáltalán még dolgozik valaki, kötetei jelennek meg, amiben újabb írások is vannak. Ritka dolog ez ebben az országban, ahol el szokás veszíteni a kedélyt és kedvet harminc felett, a testet alig is később formátlanná engedjük, ebben társadalmi konszenzus van. Életminőségünk beszűkítésében aktívan besegítünk az időnek, az épített környezetnek. Érted, bunkó, magyar vagyok, tokám, hasam nézd, ha már a szétdohányzott tüdőmaradványom nem látod.
A mára klasszikussá vált történet... Az egyik grafikus szoftver-csomag forgalmazóit beperelte egy nő, mert az ő fényképével reklámozták a terméket, de nem fizettek neki érte. Végül a bírói ítélet sem segítette pénzhez őt ebben a dologban (bezzeg a másikat, aki a macskát rakta be a mikrohullámúba szárítani, azt igen). Hetven felett járt a nő, aki a tárgyalóteremben ült, és követelte az ellenértéket a kép felhasználásáért. A képen fiatal, vonzó és gyönyörű (Adobe Acrobat Reader, azt hiszem, de lehet, hogy másik szoftver). Negyven évvel korábban készült a kép Amerikában, az ötvenes években, vagy még a negyvenesekben, egy szépség. A szentimentalizmus szerintem jól használható, fontos eszköz (bár nehezen tehető jogi érvvé), hogyan is lehetne kibírni a kis trükkök tárháza nélkül.. Aki nem hazudik magának, az nem él. Igazságtalan dolog, hogy a nő nem kapott pénzt (Amerikában, ahol perekből milliomosok lettek néhányan). Valahogy mégiscsak kellett volna kapnia pénzt a nőnek a fényképe reklámcélú felhasználása után, mondtam az informatikus kollégámnak. Nem kapott egy vasat sem, röhögött a képembe a kollégám, amúgy jó fiú, örökifjú harmincas, tizenéves kislányát a szeretőjének nézik az utcán. Szomorú. Az ember egy idő után könnyebben felismeri magát akár egy húsz évvel korábbi, rosszul sikerült igazolványképen is, mint a tükörben. Miért ne írhatnék ilyen csajos dumát is ebbe a naplóba. A pontos megoszlást korok, nemek, iskolai végzettségek, foglalkozás és státuszcsoporthoz tartozás (a végzett munka jellege) szerint nem tudom, de biztos, hogy nők is olvassák a Literát, ziher. 
Tíz órakor reggelizünk. Kefír, sajtkrém, kenyér, paradicsom, paprika, szalámi, retek. Megadjuk a módját. Bajnokok reggelije. Egyszer a kép jut eszembe róla, egyszer a könyv. Arnold sózza a paradicsomot, mert én nem szoktam mostanában. Versengve vázoljuk terveinket a mai napra. A negyede bele is fér. Szólok, hogy nekem naplót kell írnom a Literára, nehogy már elfelejtse. Az nem munka. Várom, hogy mondja már, mert mindig mindenre ezt mondja, amit a fő munkáimon kívül csinálok. Ezzel kétnaponta felhúz a művészet iránti érdeklődésnek sem híján lévő polgár engem, a művész-polgárt (keresek annyi pénzt, mint ő, úgyhogy még anyagi oka sincs rá, csak a passzió hajtja). De nem mondja, most nem. Úgy tesz, mintha működhetne ez a nap mindkettőnk számára kellemesen és kielégítően, ezt a nagyvonalúságot.
Elmosogatok, az másfél óra, mert tegnapról is maradt jócskán. Inkább most délelőtt. Egyébként dolgozó nőként este tizenegykor szoktam mosogatni, ahogyan az anyukám is. Nem tudom, hogy a kutatóknak szemet szúrt-e ez a tény, akik az időmérleg-felvételeket elemezték mostanában, de szerintem tömeges jelenségről van szó. Azt tudom, hogy több órát töltünk munkatevékenységekkel, mint más EU-s országokban (különmunka, második munkahely,  háztáji). Úgy emlékszem, három óra huszonöt perccel (ilyesmi) többet naponta, mint az EU-átlag (két éve volt a felmérés). Ott tényleg mindent be kellett írni, hogy mennyit ültél a wc-n, azt is. Meg hogy hány százalékos tejet veszel a boltban, nem mindegy, bizony. Momentán mi szlovén tejet veszünk, így támogatjuk a hazai tejipart, mert a kis boltban ezt lehet kapni (nesze neked csornai, kapuvári, pilisvörösvári gazda). Különben tágabb pátriámban reggelire eszik a lecsót dologidőben, ezt mondjuk tudtam. De ki az a hülye, aki mondjuk vaj helyett beírja, hogy bonjour-vajkrém? Én sem tenném, pedig húsz éve nem ettem vajat. Ilyenkor nem irigylem a kutatásban megkérdezett alanyokat, az biztos. Viszont azt sem értettem soha, hogy az emberek miért gondolják, hogy ha a kutatókkal nem működnek együtt, akkor is lesz adat. Egy francot lesz. Csak nehéz ezt elmagyarázni a tizenhat órát melózó polgárnak, amikor két fruttinak, könyvjelzőnek megfelelő összeget (ezer vagy kétezer) kap a közreműködésért, hogy tételenként, de pontosan tessék vezetni a naplót, ahogy a csillag...
A háztartás-panel felvételek jelentik a csúcsot a kérdezett személyek szerint, egy hónapon keresztül kell vezetni a naplót (mondjuk az most olyan háromezer, de akkor is). Még soha nem mentem oda a kollégákhoz, hogy igen, én is akarom, dobjatok meg egy naplóval. Háromezret az ember simán nyúl innen-onnan egy hónapban, nem igaz? Átlagos íkú, magyar virtus, nyúlnak tőlünk, az állam pláne sokat, nyúlunk mi is rendesen. Harminc felett szinte még nehezebb becsületesnek lenni itt, mint az alatt. Mondjuk az ember látott már egy-két dolgot, dolgozott itt meg ott, tudja, mi járja. A szervezeti kultúra, a motiváció, a lojalitás követelményei, igaz? Későn kezdtem el ezt a nyúlást, nem is csinálom elég profin, mindenesetre igyekeznem kell, hogy minden meglegyen. Langyos fing ez az eredeti tőkefelhalmozáshoz képest, ahogy az anno zajlott, de mégis. A társadalomtörténészek tudnak valamit a történelemről, ami még annál is érdekesebb, mint amit nekünk az iskolában tanítottak.
Ebédelni is később szoktunk vasárnap, úgy 16h körül, nem sietünk. Persze nem rántott húst meg húslevest, rafinált íz-érzékelésem már másfajta étkeket kíván. Ha paradicsomleves, akkor legyen benne sajt, de inkább legyen gazpacho. Brokkoli-krémleves, spárga-krémleves. Fenyőmagos leves, ezt abban az étteremben ettem először, amit Petri barátja vezet, az M-ben. Nincs itt semmi normális kaja az étlapon, mondtam egy barátomnak, utána mosolyogtam a pincérnőre. Meg kell szokni, már amit meg lehet, éghajlatilag, ízlésileg. Mondjuk, a fenyőmagos leves tényleg jó, a szusit meg majd az európai szánkhoz igazítják, ahogy a kínai kaját is. A belsőségek jelentik a gyenge pontom, pacalt nem, májat is ímmel-ámmal. A szívet már nem is említem, a friss vért sem iszom meg disznóvágás után.
Flangálunk a Ligetben délután. Kerekesszékesek kosaraznak a Pecsa mellett, meg egy olyan akadálypályán hajtanak végig, amit számukra fejlesztettek ki. Nem vagyok benne biztos, hogy a korrekt kifejezést használtam. Több fogyatékosügyi konferencián való részvétel meggyőzött arról, hogy a fogyatékos szervezetek képviselői nagyon szeretnek mindenkit rendre utasítgatni a helyes kifejezésekkel kapcsolatban. A fogyatékos ember, amit alapból használnék, az nem jó, már tudom, azért meg szokták róni az előadókat. De mintha még a fogyatékkal élő sem lenne jó, későn kezdődött ez az emancipációs küzdelem, eltart még egy ideig, az biztos. Mindenesetre a tolószékest, ami alapból jönne, már vitrinbe tettem.
Széchenyi-fürdő. Fürdő vagy könyvtár, kérdeztük egymástól egyetemista koromban. Azóta a kétválasztós feladvány eltűnt, maradt a fürdő. Gyakrabban járunk uszodába, de azért egyszer-egyszer a kinti medencékből tekingetve simogatjuk szemeinkkel a zárt udvar  arisztokratikus tagolását az udvaron igyekvők fenekével egyetemben. Keveset úszunk, sorban állunk a bejáratnál, mire a medencéhez érünk, sötét fellegek az égen. A locsi-pocsi a jacuzziban elmarad. Legalább kint voltunk, mondom.
Hazaérve a párom, aki nem csak gazdasági informatikus, de szakács-király is, olyan citromos-túrós rakott palacsintát rittyent, hogy még. Előtte lebbencsleves, de az is olyan, hogy kefír van benne, meg apróra vágott szalonna a zöldség, tészta, krumpli mellé. Ételed az életed,  könnyű nekem. Na, egy férfi sem születik úgy, hogy leghőbb vágya legyen elkényeztetni a mellette élő nőt. Munka van ebben, kérem, de megérte.
Este egyszerűen nem bír elkészülni a naplóm. De miért, hallom egyelőre csak a fejemben a hangot. Trükközök, kikapcsolom a telefonom, hátha a Literás-összekötőmnek eszébe jut az el nem készített feladat. Tapintatos embernek ismerem, biztos eszébe jutott, de nem keresett, gondolom, amikor egy pillanatra még bekapcsolom a telefonom, hogy sms-ek után vadásszak. A biztonság kedvéért nem nézem meg a mailjeimet.
21.20h-kor már feldereng tudatom szélén, hogy esetleg ez a napló nem fog elkészülni. Benyomom a continue-t, márminthogy folytat. Bizony, a játék az oka, a játékszenvedély, amit ma már itthon is gyógyítanak kórházban. Legújabb kedvencem Pandora szelencéje. Festményeket, szobrokat, épületeket, gyümölcsöket és pálmafákat ábrázoló képeket kell benne összekattintgatni. Kitt-katt, ezt csinálom már órák óta. Felnőttnek is három napba telik letenni, ez egy olyan verzió. Az egyszerű Focus Pont-ban már kigyakoroltam magam. Overlap, most ez van soron, éppen ebben próbálok profivá válni. Kit érdekel az irodalom. Ma Dragomán György könyvét olvasnám, ha hozzájutnék (nyolcvanhetedik oldalon tartok), de nem jutok hozzá, mert dolgom van, játszanom kell. Ugyanez a helyzet a szociológiával, Spéder Zsolt könyve, A szegénység változó arcai szépen csücsül a polcon. Semmi sem lehet fontosabb annál, minthogy profi Overlap-kirakó legyek. Teljes elszálltság. Időnként csinálok egy-egy Rotascope-ot is. Az könnyű és szép. Find and fill, az sem nehéz. Slices, tetszik. Jesse's strips, megdolgoztat, de jöhet. A legnehezebb a logikais, de azért attól sem riadok vissza, csak nem tudom kigyakorolni, mert a gyakorló részben csak ötös nehézségűtől felfelé tették be, nekem meg kellene egytől négyig. A pszichológus sógornőm azt mondja, a számítógép leköti a hiperaktivitást. De én még hiperaktív sem vagyok, csak csorog a nyálam ezekre a kis színes izékre. Nagyon erős inger. Akaraterőm cserbenhagy, bábként hullok Pandora dobozába.
01h-kor elmegyek aludni, érzem, hogy fáradt vagyok, de csak azért, mert a Mistic Hole még nem igazán megy. A Guggenheim múzeum homlokzatát végül kiraktam, pedig az nem ment elsőre. A Gizai nagy sphinx testének modelljét összeillesztettem. És még számos csodát tettem, a mai mérleg pozitív, csak ez a napló készült el nehezen.

Harangi Andrea

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.