Kenedi Tibor is olvassa a naplóimat, mit is kezdenék haverok nélkül. Képzeld Arnold, Kenedivel most beszéltem kilenc percet, még felpróbálom ezt a cipőt, mehetünk.
Búcsú pedig nem lesz, így döntöttem. Inkább most ezt, Zadie Smith: Fehér fogak. Ez a kedvenc regényem, amióta olvastam. Fiatalabb nálam a szerző (1975). Félig jamaicai, félig brit. Az Észak-londoni nem európai bevándorlók életéről ír a kilencvenes években. Valaki 25 évesen írt egy nagyregényt. Társadalmi éleslátás és tudás. A humor regiszterei az öniróniától a másokra fókuszáló metsző gúnyig. Irigylem érte. M. Nagy Miklóst faggattam két hete a Könyvfesztiválon Zadie további műveiről. Az Európa Kiadó nem vette meg a második könyv jogait. A második könyv nem jó. Talán nem volt elég ideje rá, mondom. Igen, az lehet, nyaggatta a kiadója. Némi kárörömöt érzek, na lám, Zadie-nek sem sikerül minden. Valójában persze az a helyzet, hogy Zadie-nek van egy remek könyve, ha soha többé nem ír, akkor is megcsinált valamit. Bosszantó.
A scriptfactory-s pályázathoz megkérdeztem az Artisjus regisztrációs számot. Tíz körül tippeltem, hetesezerötszáz. Ezt én most nem fogom kiváltani, mert a pályázat e nélkül is érvényes, de legalább van ilyen. Nehezebb elzabrálni az íróktól a kész szinopszisokat, forgatókönyveket. Lepecsételt borítékba teszik, tanúsítványt adnak mellé. Milyen szép is az élet, istenem. Még hosszabbítani sem kell. A szerző, szerzői jogok képviselete a műveket felhasználó cégekkel, intézményekkel szemben fontos dolog, tudjuk már egy ideje. Talán a nem is távoli jövőben köthetek majd úgy szerződést a kötetem megjelentetésére, hogy érdekeimet és jogaimat egy külön szervezet képviseli. Korrekt százalék, korrekt remények műveim sorsával kapcsolatban. Európában élünk.
JAK-Hajó, június 5. Most van dolgom vele, az biztos, itt vagyunk a szervezési idény közepén. (A vadászati idény mintájára kreáltam a kifejezést, de az később van.) Rengeteg telefon, szerződések, levelek, hirdetési határidők, csak ki ne csússzunk belőlük, minden meglegyen, ami kell. A május nekem erről is szól. Mindig stresszes egy kicsit, de szeretem csinálni. Amúgy kerózás, virágok, lombok, orgonaágak. Rövidek, áttetszőek, könnyű illatúak már ilyenkor rajtam a blúzok. Akkor most ide beteszek egy mondatot a lopott csókokról, jó helye lesz itt. Mindenki arra gondol, amire akar. Irodalom vagy élet?
Rét Viki is biztos olvassa a naplóimat. A milliós minisztériumi pályázat gyermekirodalmi kuratóriumában jó arcokkal is találkoztam. Szerkesztő a Móránál. Carroll-t fordít, talán karácsonyra jön ki a kötet. Persze az egész érdekes volt, nyolc szervezet képviselői együtt, tanulságos. A miniszter azt mondta a díjátadón, ősszel újra, és számít a szervezetek véleményére, meglátjuk. Lesz egy külön szervezet a private-public partnership-hez a kultúrában, megpróbálnak bevonni üzleti pénzeket külföldi mintára. Meglátjuk.
Nyakamon a befejezetlen kisregényem, az írásos tervek, a többi. A vonatos sorozat. Egy darabja már meg is jelent. Fotót is csináltak hozzá rólam az Antenna Magazinba. Egy vonatablakból nézek ki, klassz, alulról az orrom igenis jó. Tetszik nekem ez a fotó. Műhelyt kell szerveznem, az fontos, már mindenki kérdezi, mikor. Közben meg pénzt kell keresnem, mint mindig. Ezt a naplót már nagyon várják a Literások. Szerettem írni. Holnaptól visszatérek a kis bekezdésekhez a határidőnaplómban.