Finisbe értem. No nem a takarítással, csak a ráfordítható idővel, néhány óra és itt van anya. A legrumlisabb területet - egy földtől jócskán felnyúló polcos elemet és környékét - Szürke Zónának nevezem el. Már tudom, hogy amint anya meglátja a lakásomnak ezt a részét, így fogok rá hivatkozni. Nagyon elegáns dolog ez. Nincs rend, adj egy nevet a sok vacakkal telített övezetnek. Kifejezheted ezzel, hogy mentális energiáid teljes birtokában vagy, ami alkalomadtán képessé tehet a rumli megszüntetésére. Addig is egy név és egy rumli együtt több, mint egy kupis enteriőr magában.  
Szürke zóna van az ipari területek körül. Van szürke gazdaság és vannak emberek, akik ebben a gazdasági szegmensben dolgoznak vagy ebben is. Mondjuk Lengyelországban a gazdasági termelés jóval nagyobb hányada (ha jól emlékszem, harminc százalék felett becsülik) jön a szürkéből, mint Magyarországon. Úgy képzelem, Lengyelországban sok minden szarabb, mint Magyarországon. A gazdasági növekedés valószínűleg erősebb egy picit, de ezt most megnézem. Három egész hét (ez a múlt évre vonatkozik). Akkor igen, Magyarországé kettő egész kilenc. Bár magában olyan sokat ez nem jelent. Keresnék melléjük egy EU-átlagot, de nincs a kezem ügyében éppen (öt alatt van, az biztos). Viszont azt elárulom nektek, hogy a leggyorsabb gazdasági növekedést tavaly Afganisztán produkálta (harminc egész egy). Utána következik Örményország (tizenöt egész egy). Biztosíthatlak róla benneteket, hogy az első húszban egyetlen olyan ország sincs, ahol európai normákhoz szokott ember szívesen élne. (Kína a hatodik volt e nemes versengésben, néhány hete odáig jutottak, hogy hivatalosan megállapították, vannak bizonyos emberi jogok, amiket kívánatos lenne tiszteletben tartani az ország területén. Külföldi tőke és politikai presztízs miatt tették, de hát legalább ennyi végre, a kirakat is fontos. Csak szórványosan kapunk híreket arról, hogy melyik nap hány embert végeznek ki Kínában enyhén szólva nem megalapozott eljárások után vagy nélkül. Mindennap túl sokat ahhoz, hogy hírértéke legyen. 
Visszatérve a lengyel-magyar barátsághoz, még néhány adat. Munkanélküliség itthon tavaly 5,5%, a lengyeleknél 19,3%. (Általában hét felett gáz az ilyesmi.) Inflációban persze mi vezetünk. Az egy főre jutó GDP itthon 8310 USD volt, amott  5370. A vak is láthatja, hogy királyok vagyunk vagy leszünk egyszer, ha kiköszörüljük azt a néhány kisebb csorbát, az EU-ban meg mégis a lengyeleknek lesz jó. Mert ott valami fordított fizika működik, ha jól vettem ki. Sok ember, minél lepusztultabb gazdaság, minél nagyobb tehetetlenségi nyomaték, és akkor fordulnak a kerekek, nyomják a pénzt a pályázatokra. Az is lehet, hogy a lengyelek nem olyan balfékek pályázatírásban, mint mi, akkor meg pláne megy a lóvé. Netán fel tudnak állítani normális kormányzati szerveket, amik képesek koordinálni a pénzek elnyerését megcélzó játékok résztvevői között, akkor bent vannak a tutiban. Amúgy meg mindenem ki van ettől, hogy kinek lesz jobb. Elemzők arra jutottak, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek rövid távon nőni fognak itthon, mint eddig is (ld. tegnapi naplóm). Sok rizikó ebben nincs, nyugodt lélekkel el lehet tenni a zsét az ilyen tanulmányokért még néhány évig biztosan.
Ja, lehet, hogy ti nem figyeltetek fel rá, de kisebb-nagyobb korrupciók miatt repültek néhányan az EU intézményeiből az elmúlt néhány évben. Nehogy már azt gondoljátok, hogy ott nincs. Ráadásul mi is húznánk a szánkat, ha a legnagyobb nettó befizetők között lennénk, és esetleg nem pont úgy alakulnának a dolgok, ahogy mi szeretnénk.
Megjött anyukám. Ebédeltünk. Arnold remekül főz, ráadásul gyorsabban, mint én (nesze neked, hagyományos szerep-modell). Fagylaltot is ettünk, beszélgettünk, jelen voltunk egy kicsit egymás életében. A Keleti aluljárórendszerében nagyon erős húgyszag volt, azt valahogy nem tudom megszokni. Ez, nekem ez jelenti Budapestet, a szagok. A melegebb délutánokon rámboruló penészszag az ótvar kapualjakból. A csatornaszag a minap a Váci úton. És akkor cigi, cigi, cigi, mondják a romák a Lehelen. Olajos szag a lángosostól. Egy, zéró, zéró, énekli a Belga, a paprika ára, az elem.
Este otthon maradok, pedig felhívnak telefonon, hogy menjek a Kultiba. Szeretem a sétát mostanában, körbejárni a várost este. Itt is egy keveset, ott is. Nem egy nagy feladat a gyakorlott túrázónak. Csalódás kizárva, az elvárási horizont kellemesen alacsony. Egy kisebb megfázás marasztalt otthon most mégis. Teával vettem az estét. Cukor és citrom nélkül iszom, ahogyan 'A reggelinél' című erotikus novellámban írtam (nem lehet elolvasni a neten, mert csak a címét rakták fel, nem lehet kinyitni sajnos). Ha már otthon vagyok, melózom egy keveset. Messze áll tőlem a munkamánia, de a hétvégi nyugi néha csodákat tesz a szövegeimmel. Utána jól alszom.