hirdetés

Fogyókúra, főállásban

2008. szeptember 10. - Sumonyi Zoltán

A díjat alapító Rotary klub teljesen szabad kezet ad a zsűrinek és a kuratóriumnak, de természetesnek tartják, hogy a díjazott mű kifejezze a Rotary alapeszményét: a humánum és az igazságosság védelme és erősítése a társadalomban.
hirdetés

     Még mindig, s majd’ minden reggel azzal a boldog érzéssel ébredek, hogy ma nemkell sehová se mennem! Mintha szabadságon lennék. Pedig ez már több mint egy éve tart, több mint egy éve „főállású költő” vagyok. A „főállás” persze nem azt jelenti, hogy főleg ebből élek, mert a költőségből nemigen lehet megélni Magyarországon, hanem csak azt, hogy (már) nincs munkahelyem. Ne szépísük: nyugállományba helyeztek. A törvények szerint jogosan, hiszen elértem a nyudíjkorhatárt, és a Magyar Rádióban már nem volt számomra elfogadható munka. Tehát harminchét év után éppen jó időben hagytam el a fedélzetet. És furcsa mód – minden korábbi jóslat ellenére – nem is vágyom vissza. Nosztalgiával csak a régi Rádióra gondolok: a ’70-es évek bemondóira (tíz évig voltam a „főnökük”); a ’80-as évek Társalgóira – másfél óra irodalomkedvelőknek – (tizenegy évig szerkesztettem és vezettem); a ’90-es évek Rádiószínházára (tizenöt évig irányítottam). A megélhetésen túl sokat köszönhetek hát annak a régi Rádiónak: sok barátot, sok utazást Szicíliától Izlandig és Spanyolországtól Írországig. De már nem vágyom vissza, alig van ott ismerős arc, ismerős műsortípus. Egykori szobám ugyanúgy áll, üresen, ahogy egy éve elhagytam, csak a polcokon, a szekrényben van mintegy száz kötetnyi könyv, amelyeket már nem tudtam itthon elhelyezni. Akkor fölajánlottam a könyvtárnak, de még nem volt idejük lemenni érte. Két emeletet! Mit kereshetnék ott?
     Ma délután háromra mégis be kellett mennem. Volt kolléganőm hívott fel, hogy készítene velem/velünk egy félórás műsort, mert olvasta, hogy én vagyok a Rotary Irodalmi Díj kuratóriumi elnöke. Mit kell tudni a Rotary Clubokról, miért alapítanak most egy új irodalmi díjat, kikből áll a kuratórium, hány díjat osztunk és hány forinttal jár a díj? Továbbá, hogy pályázni kellett-e az íróknak, milyen szempontok szerint választjuk ki a díjazottat, és hogy nem veszélyes játék-e a szekértáborokba sorakozott (vagy sorolt) írók közül egyet vagy kettőt kiválasztani? Netán innen is, onnan is lesz díjazott?
     Jó, mondtam, erről szívesen beszélünk, mert megpróbálom rávenni Sterk Pétert, a RID (Rotary Irodalmi Díj) Alapítvány elnökét a kezdeményező Budapest-Tabán Rotary Clubból, hogy ő is jöjjön el, és majd mindenre válaszolunk. Rendben van, mondta, a tizenhármasban leszünk. Tudod, hogy hol van a 13-as stúdió? – kérdezte csúfondárosan.
     Az első kérdéssorra fölváltva válaszolgattunk (jövő szerdán meghallgatható az Esti beszélgetésben), majd következtek a „rázósnak” szánt kérdések. Kik a zsűritagok, és melyek a zsűrizés szempontjai? A fiatal tehetségeket, vagy inkább a hírességeket szeretnénk támogatni három millió forinttal?
     Nem akarom rekonstruálni a 36 perces beszélgetést, amely pontosan leírva éppen 18 gépelt oldalt tenne ki, akit érdekel, meghallgathatja. De hogy e napló olvasóinak se áruljak zsákbamacskát, leírom a zsűrizés technikai menetét, úgy, ahogy azt a kiválasztott zsűritagoknak (napi- és hetilapok, folyóiratok, televíziók irodalmi szerkesztői) a felkéréssel együtt megküldtem:
 
1.     A zsűritagok lehetőleg ne tudjanak egymásról, hogy teljesen függetlenül válasszák ki az általuk legjobbnak tartott új magyar irodalmi műveket (vers- és novelláskötet, ill. regény), amelyek 2007. július 1-e és 2008. június 30-a között jelentek meg. Tehát nem nevekben, hanem művekben kell gondolkodni!
2.     Minden zsűritag javasoljon 5 könyvet rövid indoklással és egytől ötig pontozva. Az ötös a legjobb, mint az iskolában.
3.     A kurátorok (Gömöri György, Ilia Mihály, Sumonyi Zoltán) megkapják a javaslatokat, a több listán szereplő művek pontszámait összeadják, és megállapítják az összesített sorrendet.
4.     A kurátorok ebből a sorrendből kiválasztják először a legjobb hármat (ezek a „nomináltak”), majd kiválasztják a díjazandó művet.
5.     A díjátadó ünnepségre a zsűritagok mellett meghívjuk a három nominált mű szerzőjét, akik csak ott tudják meg, hogy közülük ki kapja a Rotary Irodalmi Díjat. (Ez adhat egy kis plusz izgalmat az egésznek, továbbá a nem díjazottaknak is elismerést, ahogy az Oscaron is számon tartják a nevezetteket.)
6.     A díjat alapító Rotary klub teljesen szabad kezet ad a zsűrinek és a kuratóriumnak, de természetesnek tartják, hogy a díjazott mű kifejezze a Rotary alapeszményét: a humánum és az igazságosság védelme és erősítése a társadalomban.
 
     Négy óra után léptünk ki a Rádió kapuján, s akkor mondta Sterk Péter, hogy hatra menjek el a klub-ülésükre is, hogy a díj körüli további teendőket megbeszéljük. A szeptember 30-i sajtótájékoztatót (ahol bejelentjük a három nominált mű címét), valamint az október 9-i díjátadó ünnepség részleteit.      Este nyolc után értem haza, s kezdtem el írni ezt a naplót. Még jó, hogy ma nem kellett sehová se mennem! De hát mióta „főállású költő” lettem, éppen négy kuratóriumnak, szövetségnek, klubnak vagyok társadalmi elnöke vagy alelnöke. Vagyis ezek összesen is csak annyit „hoznak a konyhára”, mint a költészet. Hála Isten! Mert nincs kiábrándítóbb látvány egy elhájasodott költőnél…

Sumonyi Zoltán

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.