hirdetés

Fordító és fordított

2018. március 22. - Vajdasági fordítók

Szerencsére eszembe jutott, hogy a nyelvtani nem és a nem tagadószó azonos hangalakú, különböző jelentésű szavak, és ezzel szépen el lehetett játszadozni… - A héten vajdasági fordítók írják a netnaplót, a csütörtököt Orovec Krisztina.

hirdetés

Néhány évvel ezelőtt Szivácon a Bazsalikom Műfordítói Díj laudációjában egy igen kedves tanárom, Bányai János azt mondta: a műfordító „másokért vállalkozik az egyedüllétre, a magányra, mert a műfordítás magányos tevékenység. Huzamosabb ideig kell egyedül lenni ahhoz, hogy egy-egy fordítás elkészülhessen.” Kár, hogy míg lehetett, nem mondtam el neki, hogy e téren mennyire nem értek vele egyet, jó vitánk kerekedhetett volna belőle. Most viszont, ebben a naplóban elmondom, semmihez sem hasonlítható az a közös hullámhossz, egymásra hangoltság, ami a fordító és a fordítandó mű szerzője között jó esetben létrejön a fordítás kapcsán kialakuló, folyamatosan zajló, személyes és virtuális csatornákon zajló párbeszédben.

Az első fordításaimnál a válogatás többé-kevésbé esetleges volt, mondhatni véletlenül alakult úgy, hogy például Maja Solar Újvidéken élő fiatal költő, filozófus, aktivista versei hozzám kerültek. Elsőéves egyetemista voltam az újvidéki BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén, amikor Faragó Kornélia tanárnő foglalkozni kezdett néhány műfordítás iránt érdeklődő hallgatóval, köztük velem is. A kortárs szerb irodalom kiváló ismerőjeként szövegeket, verseket válogatott és osztott szét közöttünk, hogy kipróbáljuk magunkat. Amikor Maja verseit megmutatta nekem, szerelem volt első látásra, azonnal lecsaptam rájuk, alig vártam, hogy nekikezdjek a fordításnak: egy-kettő már aznap kész is volt. Aztán ahogy múlt az idő, és már egyértelművé vált, hogy hosszú távon és aktívan folytatom a mesterséget, ahogy jöttek a felkérések, az újabb versek, szövegek, valahogyan spontán kialakult egy folyamatosság: Maja Solar küldte a verseit, én meg fordítottam. Néhány év alatt összejött egy kötetnyi anyag.

A kettőnk közötti kapcsolat alapvetően a fordítói nehézségek és az értelmezés lehetőségeinek a megbeszélése nyomán kialakuló párbeszédben bontakozott ki. Maja teoretikus költő, a női identitás és a radikális társadalomkritika kérdéseit boncolgatja verseiben, fordításkor a filozófiai fogalmi háttér, a solari neologizmusok pontos értelmezése sokszor komoly töprengést és utánajárást igényelt. Külön bonyolította a helyzetet, hogy az emancipáció politikája jegyében Maja következetesen és hangsúlyosan elhatárolja a nyelvtani nemeket verseiben, s ezt nehéz megoldani a magyar nyelvben. Levelezésünk éppen ez utóbbi probléma kapcsán kezdődött: megkérdeztem tőle, ragaszkodik-e a nyelvtani nemekhez, annak tudatában, hogy a magyarban ilyenek nincsenek, tehát csakis kissé erőltetett módon, suta megoldásokkal tudom visszaadni a dolgot. Persze ragaszkodott hozzá, ami jogos, és nincs is benne semmi meglepő. Így születtek tehát az ilyen kettőzések, mint például:

HUN „úgy írj hogy minden férfi/nő megértsen” (SRB „piši tako da te svi*e razumeju”)(Maja Solar: anti.hermeneutikus)

HUN „a hó elnyelte a televíziót és az internetes rádiótelnyelte a bemondókat/bemondónőket, akik sztereotípiákat ontanak”(SRB „sneg je pojeo televiziju i internet-radiopojeo je spikere*ke koji razlivaju stereotipe”)(Maja Solar: havas térkép)

„a professzor aki nem tesz föl kérdéseketmert nincs méltó válaszadó(nő)”„profesor koji ne postavlja pitanjajer nema samerljivog odgovarača/icu”(Maja Solar: gazdasági reciprocitás)

De ha már a NEMekről van szó, idetűzök még egy példát, egy problémát, ami bár nem kapcsolódik szorosan a témához, kifejezetten örültem neki, pontosabban annak, ahogyan megoldottam. A Bi-lutka (Bi-baba) című versben van egy gyakorlatilag lefordíthatatlan szójáték: SRB „kako ću se odazivati / odaliska odaziva / ja sam odaliska” Szó szerinti fordításban: „hogyan szólítsanak / az odaliszk válaszol / én odaliszk vagyok.” A versben ezen a helyen a lírai én ironikus felhanggal éppen azon tűnődik, hogy aznap éppen milyen nemi identitást öltsön magára, hogy megfeleljen az aktuális társadalmi elvárásoknak. Az odaliska-odaziva hasonló hangzású szavak, ezt a magyarban, ha megtartjuk az eredeti jelentést, lehetetlen elérni. Hosszas töprengés, érlelés után emellett a megoldás mellett döntöttem:

HUN „minek nevezzenek / a ‘nem’ megnevez / ‘nem’ vagyok.”

Az volt a célom, hogy legyen valamilyen, akár az eredetihez képest teljesen másféle szójáték, de mindenképpen megtartsam a közlendőt. Szerencsére eszembe jutott, hogy a nyelvtani nem és a nem tagadószó azonos hangalakú, különböző jelentésű szavak, és ezzel szépen el lehetett játszadozni… Persze amikor ilyen drasztikus változtatás mellett döntök, mindig engedélyt kérek a szerzőtől. Írtam is Majának, a kérdést alapos magyarázattal alátámasztva, és ő nagy nyomtatott betűkkel válaszolt: „MOŽE; ZVUČI ODLIČNO!” (LEHET, NAGYON JÓL HANGZIK!)

A levelezésünknek vicces oldala is volt: folyton megrémültem ugyanis, amikor valamilyen furcsa neologizmussal, nem mindennapi szókapcsolattal találkoztam a versekben. Azt hittem, hogy olyasféle rejtett, (filozófiai) háttérjelentést hordoznak, amit én laikusként nem látok, nem értek… Úgyhogy, mivel biztos akartam lenni a dolgomban, ilyenekkel is zaklattam eleget, de ő, egy virtuális mosoly kíséretében, kivétel nélkül mindig megnyugtatott, hogy ezek pusztán afféle költői hóbortok, nincs mögöttük az égvilágon semmi titkos dolog.

Még hogy magányos tevékenység! Munkám során állandó kapcsolatban voltam Maja Solarral, és ma már, ha összefutunk valahol, régi jóbarátokként tudunk beszélgetni. Általában sikerült meggyőznöm őt sok mindennel kapcsolatban, viszont volt egy nagy kudarcom. Az E-szerelem volt az első versek egyike, amit tőle fordítottam, és történetesen ez volt a vajdasági fiatal műfordítók első gyűjteményes kötetének címadó verse is. Egyik személyes kedvencem ez a vers – de Maját nem tudtam meggyőzni, hogy beválogassa a fordításkötetbe… Amikor a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában megjelent a versgyűjtemény magyar fordítása, az Újvidéki Színház Művészklubjában rendeztünk egy hangulatos kötetbemutató beszélgetést; különösen a kétnyelvű, szimultán felolvasásunk marad emlékezetes számomra.

Sok szerző sok művét fordítottam már, nagyon hosszú lenne ez a naplóbejegyzés, ha mindenkiről részletesen szólnék. Igor Kolarov Pingvinkalauz című gyerekkönyve napokon belül megjelenik a Forumnál. Igorral is leveleztem, de sajnos a tervezett és nagyon várt személyes találkozó most már soha nem valósulhat meg, a szerző ugyanis nemrég tragikus hirtelenséggel elhunyt. Amikor a halálhíréről értesültem, annyira lesújtott, mintha közeli barátomé lenne. Pedig soha nem találkoztunk.Jelena Lengolddal az első személyes találka, úgy fest, a budapesti könyvfesztiválon lesz, ahol a Vásári mutatványos című, lehengerlő novellagyűjteménye magyar fordítását mutatjuk majd be, nagyon várom már. Vele is sok-sok, de rövid, lényegretörő üzenetet váltottunk, közben folyton megnevettettük egymást, sőt egyszer-kétszer hosszú beszélgetésbe is bonyolódtunk – minden jel szerint lesz folytatás…

via GIPHY


Orovec Krisztina

Vajdasági fordítók

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.