hirdetés

Fülöp és a Korunk

2017. november 7. - Korunk

Így történt, hogy gazdi társaságában menedékjogért kényszerült folyamodni a Korunk szerkesztőségéhez, amit meg is adtak neki. Ettől kezdve Fülöp magánkutyából közösségi – pontosabban szerkesztőségi – ebbé avanzsált, és átvette az uralmat a Rákóczi úti kert fölött... – A kolozsvári Korunk folyóirat naplóját Kovács Kiss Gyöngy főszerkesztő írta.

hirdetés

Szinte tavaszias az idő – megtévesztően az, mintha nem is novemberben lennénk. Fülöp talán az egyetlen, aki nem dől be ilyenfajta meteorológiai trükköknek, ő igen jól tudja, hogy rövidesen jön még kutyára dér. Fülöp ugyanis labrador (fekete!) és tízéves. Tavaly tavasszal váltott státust, miután a gazdik kertes házból panelbe költöztek – természetesen tokkal-vonóval, kutyával –, és röpke néhány nap alatt fény derült Fülöp mindaddig latens klausztrofóbiájára. Így történt, hogy gazdi társaságában menedékjogért kényszerült folyamodni a Korunk szerkesztőségéhez, amit meg is adtak neki. Ettől kezdve Fülöp magánkutyából közösségi – pontosabban szerkesztőségi – ebbé avanzsált, és átvette az uralmat a Rákóczi úti kert fölött, amelynek azóta minden létező zugát felkajtatta, minden létező bokrát megjelölte, és életre szóló barátságot kötött a fenyőfák mókusaival no meg a szomszédék nem kevésbé barátságos alaszkai malamutjával. Fülöp tehát most már a redakció belső munkatársaként, mondhatni alanyi jogon (fő)szerepel e rövid net-szösszenetben.


Mellékesen meg kultúrafogyasztó okán is. Igaz, a dolog – önhibáján kívül esett meg. Fülöp természetrajzához ugyanis hozzátartozik ellophatósága. Ezt, a kétlábúak iránti feltétlen bizalmát használta ki egy „Korunk-domesztikált" állatbarát, aki egy alkalommal gondolt egy nagyot és kicsempészte Fülöpöt a kertből, hogy „megismertesse vele a kolozsvári Magyar Napok rendezvényeit". Első útjuk – mint kiderült – a Bulgakov nevű műintézménybe vezetett, onnan némi sörözés után a Házsongárdi temetőt célozták meg, ahol is Fülöp lerótta kegyeletét Brassai Sámuel sírja előtt, majd bevetették magukat az igazi forgatagba, a Farkas utcába. Ez végzetes hibának bizonyult, Fülöp ugyanis a hőségben, hangzavarban és idegenek között labradorhoz igen méltatlan módon egyszerűen elájult. Kultúrsokkjának a közben értesített gazdi érkezése vetett véget, akivel aztán békésen visszaballagtak a már otthonná vált, nyugalmas szerkesztőségi kertbe. A malőr után a szerkesztőség tagjaiban felvetődött az ádáz gondolat, nem kellene esetleg másik kutyát is beszerezni, „aki" megvédi Fülöpöt az újabb meglovasítástól (képzavar!). Az ötlet végül – mint annyi más, jobb sorsra érdemes magyar idea – hamvába holt. Az ügy azonban nem vette el végérvényesen Fülöp kedvét a kult és art terén való kalandozástól, nem ritka vendége ő azóta sem a Korunk Stúdiógaléria kiállításainak, be-besettenkedik egy-egy megnyitóra, ahol jól nevelten, hason szuszogva végighallgatja az ilyenkor oblizsé művészi produkciókat. A műélvezet azonban itt véget is ér számára, és a tapsot követően – a képek elmélyült szemlélése helyett – többnyire szerényen kioldalog a teremből, jobb mókát keresve magának.

A Korunknál persze azért néha „fülöptelen" dolgok is történnek (hihetetlen, de így van). Hétfőtől éppen a decemberi lapszám tördelése folyik: Hírünk a nagyvilágban. A súlypont (nyilván): külhoniak vélekedése a magyarokról, a honfoglalás korától a Kádár-rendszer végóráiig. Dzsajháni, Bölcs Leó, Freisingi Ottó, Abu-Hámid al Garnáti indít, és Borbándi Gyula, valamint Méray Tibor zárja az összeállítást. Teljes az ív, a paletta igen színes, szeretnek is, gyűlölnek is bennünket rendesen, tévednek is gyakorta, ki javunkra, ki ellenünkre, tény azonban, hogy szándékos vagy akaratlan elfogultságaik és tévedéseik mellett is páratlanul érdekes adalékokkal egészítik ki írásaikban mindazt, amit más történelmi forrásokból tudunk az adott korszakokról.

És végül (de nem utolsósorban) Korunk Akadémia. Az idén már 10. évében járó Akadémia most futó sorozatának (Polgárosodás és demokratizálódás a 18–20. században) keretében tartotta hétfőn előadását Hermann Róbert az 1848–49-es forradalmakról. A tőle megszokott módon brillírozott, telt ház előtt, jó volt látni a sok fiatalt a teremben.

Hát nagyjából ezek a kurrens történések a Korunk-redakció háza táján mostanság. Egyébiránt köszönjük, jól vagyunk (Fülöpöstől), ha hagynak bennünket élni és dolgozni.

Kovács Kiss Gyöngy

Korunk

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.