hirdetés

Gábriel, az önjelölt arkangyal

2011. december 5. - Barcs Miklós

Na, Judy éppen kapott Amszterdamból 10-15 lecsóbélyeget (LSD), és megbeszélte valakivel, hogy eladja neki. Ami nem ment éppen problémamentesen, ezt a társaságot egy Gábriel nevű drognyomozó üldözte, időnként szó szerint, pár fős csapatával. - Ezen a héten Barcs Miklós írja a netnaplót a Literán.
hirdetés

Judy, aki férfi és nem nő, betegen fekszik egy Kőfaragó utcai lakásban, felmentünk egy barátnőmmel meglátogatni tegnap(előtt?) délután, a telefonban nagyon gyenge volt a hangja, nem is akarta, hogy odamenjünk, de sikerült rávennem, hogy felugorjunk egy rövidke időre. Régi barátom, ismert figura a pösti undergrundban, ezer együttesben játszott, nagyon tud szaxofonozni. Egyszer még Csehszlovákiát is végiggyaláztuk együtt, amiért a jóságos komcsik öt évre bevonták az útlevelünket, országbörtönre ítélve minket ezzel. Se ki, se be.

Judy kislattyogott a gangra beengedni minket a vasrácson, aztán fáradtan visszadőlt az ágyára. Nagyon rossz kedve volt, nyomasztotta a betegsége, akkor kezdett kicsit oldódni, amikor mondtam neki, hogy támogató koncertet szervezünk neki a Merlinben, december 22-én, te meg ha tudsz, gyere olvasó! Kicsit felélénkült, kérdezte, kik lépnek fel, hát elsoroltam neki, szegről-végről mind a kedvence, Ladik Katalin, Tricepsz, Sickratman, Kettős Tamás és a Vadszamarak, Dóra Attila, David Yengibarjan, a Lopunk, valamint a Flash, amit nem eléggé értékelhető szerénységből utoljára hagytam, mivel én vagyok az énekes-szövegírója. Ha zavar, hogy nem ismered ezeket az előadókat, feljebb ott a hely és az időpont, gyere és nézd meg. Erre-arra folydogált a beszélgetés, Judy egyre vidámabb lett, el is mondott egy történetet a régi, de szép szockó-drogos időkből.

A Ferenciek terét még Felszabadulás, röviden Felszab térnek hítták, a belvárosi ős-anyagosok központja volt, találkozó- és drogcsereberélő hely, ha betértél az Ibolya tejbüfébe (tejbüfé, baszod!), rögvest találkozhattál négy-öt díszpinty droggerral, oda hordták a lopott kávét occsón beváltani. Na, Judy éppen kapott Amszterdamból 10-15 lecsóbélyeget (LSD), és megbeszélte valakivel, hogy eladja neki. Ami nem ment éppen problémamentesen, ezt a társaságot egy Gábriel nevű drognyomozó üldözte, időnként szó szerint, pár fős csapatával. Be is épített jó röndér szokás szerint egy fiatal kis muffot a drogos társaságba, akit egyébként ő is kúrogatott, így gyűjtögette az infókat a csapatról. A ravaszdi Judy megszimatolta ezt, és kifundált egy tervet, hogyan rántsa be ezt a theatralopata, magát valami nagyon menő amerikai film nyomingerének képzelő, erőszakos és ostoba Gábrielt. A kiscsaj előtt pakolta el a lecsót (LSD), oszt elindultak együtt a Kispilzeni söröző felé átadni a havernak, útközben vett egy hamburgert, és berakta közé a cuccot úgy, hogy a spicli gáré ne vegye észre. Na, Gábriel a biztos fogás tudatában, hogy most jól tetten éri Judyt, akire rég fente a fogát, ott lappangott egy kapualjban páradmagával, és a diadal biztos tudatában csapott le rá,  leigazoltatta, majd kollegáival személyi motozást tartottak rajta a kapu alatt. Ő meg fogta a hamburgerét, és fejmagasságban felrakta egy párkányra, hogy ne akadályozza munkájukat. Gábriel arcáról egyre jobban hervadt le a diadal, ahogy nem találtak semmit, még a kiscsaj is vágott egy „nemértem” arcot, a procedúra végén a felsült főnyomozó szégyenteljesen kullogott el. Judy nevetve levette a hamburgert a párkányról, és megmutatta benne a lecsót (LSD) a csajnak, tudván, hogy első dolga lesz erről beszámolni az önjelölt arkangyalnak. Még évekig keringett ez a történet a Felszabon, vidámságot gerjesztve a szürke prosztkomcsi lábvízben. 

Több szó esett más régebben történt dolgokról is, elcsattant pár hasonló kedves történet, aztán Judy elfáradt, és távoztunk.


Barcs Miklós

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.