hirdetés

Gumimaci

2011. április 11. - Farkas Péter

"Bármikor becserélném a félelem- és fájdalomnélküliségért, a tudat rezzenéstelen állapotáért. Ha náthás vagyok, különösképpen." - Ezen a héten Farkas Péter írja a netnaplót.
hirdetés

Drámai gondolatok a fájdalomról és a szenvedésről. Náthás vagyok. Tehát nem vagyok szabad. Vajon miről írnék, ha szabad lennék? Félelem- és fájdalommentes, autonóm lény. Olyan lenne a tudatom, mint az éjszakai úszómedencék rezzenéstelen, feszített tükre. Bizonyosan nem lenne benne művészet. Vagyis a művészet a nem autonóm ember intellektuálisan legmagasabb fokú és legintenzívebb megnyilvánulása. Bármikor becserélném a félelem- és fájdalomnélküliségért, a tudat rezzenéstelen állapotáért. Ha náthás vagyok, különösképpen.

Reggel harmincnyolc levél. Zsíros disznó vagyok, fogynom kell, rövid a péniszem, a feleségem kielégítetlen, megint nyertem az online pókeren, a nigériai államfő unokaöccse pedig, valamiféle nehézségek miatt, az én folyószámlámon szeretne három millió dollárt bunkerolni. Az antikvárium címére érkező leveleket nem szürhetem, mert a program néha lenyeli a megrendeléseket is. És persze ma is kapok mindenféle vicces linkeket jószándékú ismerőseimtől. A reggeleim maguktól nem szoktak viccesek lenni, így a linkekkel kezdem. Újra Prohászka Ottokár, Fluor-Mizu és a Gumimaci jár a fejemben. Mióta megemlítettem egy társaságban, hogy a bárgyúság számomra egy bizonyos mérték után átcsap minőségbe, és a Gumimaci (helyesen: Gummimaci) példájával hozakodtam elő, egyre másra kapom az idiotizmus különböző fokozatait szemléltető linkeket. Húsz évvel ezelőtt egyébként jóval barátságtalanabbul reagáltam hasonló élményekre. ("És ahogy az ütemesen tapsoló, a refrént üdvözült arccal éneklő tömeget bámultam, nyilvánvalóvá vált, hogy ez az a massza, amelyik mindenre képes, és e massza kovásza az alantasság és a trivialitás. Ha egy ilyen alaphelyzet szerencsétlen arányban vagy összetételben keveredik a kizárólag emberi aberráltsággal, menten elszabadul a zombi", írtam a különben kétségtelenül tehetséges német "abszurd", Helge Schneider - zseniálisat alakított például Dani Levy "Mein Führer" című filmjében mint Adolf Hitler - "Katzenklo, Katzenklo, macht die Katzen froh", művészi fordításban: "Cicakló, cicakló, ettől lesz a cica jó" című opus magnusának hallatán.) Prohászka pedig úgy keveredett az egészbe, hogy két hete, Budapesten, két gumimaci-kaland közben azt kérdeztem a barátomtól, hogy talált-e már gimnáziumot az általánosból kikerülő fiának. Azt válaszolta, hogy bizony nem egyszerű a helyzet, mert csak két gimnázium van elérhető közelségben, az egyikben éppen hogy nem maradnak analfabéták a gyerekek, a másik meg a Prohászka Ottokár Gimnázium. Micsoda, hördültem föl. Prohászka Ottokár? És ebben a pillanatban megjelentek szemeim előtt a Prohászka Ottokár gimnázium harmatos ölű kisleánykái, és duzzadozó húsú legénykéi, amint csillogó szemmel bólogatnak a Fluor-Mizu által diktált taktusra. Vajon miféle zombi keletkezik majd e két jeles férfiú nászából?

Három éve írtam már egy Litera naplót. Ezért akartam lefotózni ugyanazt az ablakot. Jelezni, hogy semmi változás nem történt az elmúlt három évben. Azt hittem, pontosan ugyanazt a képet készíti majd a kamera. Tévedtem. Most látom, hogy 2008 március 24-én hó födte a teret, és teljesen megfeledkeztem arról, hogy a házat közben kitatarozták. Ezért nem zöldek többé a párkány mellett fölfutó falak. Ezúttal azonban nem az ablakok helyettesítik majd a "portréképet", hanem az asztalomhoz legközelebb eső könyvespolcok vagy a polcok ürügyén talált fotók. Elhatározásom után egy pillanatig haboztam, hogy tényleg lefotózzam-e a polcokat, mert mióta antikvárius vagyok, szinte nap mint nap tapasztalom, micsoda kitárulkozás minden magánkönyvtár megnyitása. Az egész életút végigkövethető, vágyak, hajlamok, nekilendülések, megtorpanások, szellemi vargabetűk, szerelmek, halálesetek, betegségek, a test és a lélek titkai. Csak egy viszonylag következetes könyvvásárló, nem túlságosan nomád életforma, és néhány évtized kell hozzá. Aztán bekapcsoltam a kamerát és elkészítettem az első képet.

 

 

Farkas Péter

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.