Most kereshetek rajtuk, jogaik még nincsenek, se cégük, se számlatömbjük, visszaélhetek a nevükkel, enyém a gázsi. No jó, nyitnék nekik folyószámlát, de azt mondták az OTP-ben, nem lehet.)
     Miközben írtam a Házibuli c. fejezetet a Gyerekgyárból, régi lakásomat láttam. A régit, ahol éltem és majdnem meghaltam. Ahol író lettem, s ahol láttam nemzedékem legjobb elméit elsüllyedni a sötétben. A környéket, amit hajdan Bermuda-négyszögnek hívtunk. Tilos az Á, Blues kocsma, BigMambó és a Vörösmarty mozi. Középen meg a Mikszáth tér, az öreg még mindig ott áll hófehér ruhában, őrzi anekdotjait. Mielőtt visszaköltöztünk végigjártam a régi helyeket. A Tilos megszűnt, megszűntették, helyére valami köcsög lepratanyát csinált (nekem legalábbis az, a piaristák, akik annak idején tiltakoztak, most szemet hunynak, a működése most nem zavaró). A Big Mambó is eltűnt, hova fogom vinni az ikreket, ha dödöllét akarnak enni? A Vörösmarty mozi záró bulija éppen a költözés alatt volt, hullafáradt voltam, hajnalban eszméltem fel, amikor Gyula bácsi, a dobozgyűjtő, az új haver végignyikorgott a kihalt utcán. Csak a Blúz maradt, Csabival meg az örökifjú fosszíliával, Szabó Lacival. Tudomásul kellett vennem, hogy a régi helyek és a régi barátok eltűntek.
     Jaj, Lara és Matyi, csikóim, harminchat évesen nosztalgiázom.
     A régi barátok eltűntek, de a régi emberek nem.
     Bementem a sarki borozóba, abba, ami a régi lakásom alatt van. A pultos, aki négy éve nem látott, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, megkérdezte, szia Pali, késtél, hol voltál eddig.
     A Langerhans szigeteken, mondtam.
     A borozó amúgy legendás hely, csövesek, színészek, rádiósok, egyetemi tanárok egyaránt megfordulnak benne. A legenda Bánhidy Laci (Matula) bácsi volt.
     A legenda szerint Laci bácsinak rádiófelvételre kellett volna mennie, de nem jelent meg. Vártak egy fél órát, vártak egyet, aztán még egyet, a harmadik óra kezdetén valaki megjegyezte, talán meg kéne nézni lent a tabdiban. Az öreg ki tudja hanyadik pohár bornál járt, amikor megtalálták. Laci bácsi, áll az egész stáb, maga miatt, mondta a küldönc. Bánhidy ránézett, és csak ennyit mondott, fijjam készüllök, figgurralessen vagyok. És még ivott egy pohárral.
     A Langerhans szigeteken voltam, mondtam a pultosnak.
     Ja, ha annyi pénzed van, válaszolta, aztán már a következő vendéghez fordult.
     A Langerhans szigetek a régi lakásom volt, a halál birodalma. Ki oda megérkezik, annak többnyire annyi, ritkán van visszatérés.
     És most itt vagyok a túloldalon, élve, életekre várva.
     Felállok a számítógép mellől.
     Anett a Jakupcseket nézi.
     Ráteszem a hasára a kezem.
     A csikók nem mozognak.
     Lehet, hogy kiütötte Matyi Larát.
     Lehet, hogy Lara tökön rúgta Matyit.
     Nem mozognak.
     Vagy csak előre unják ezt a szart, ami körül fogja venni őket.
     
     Ja!
     A nap hírei:
     Pucskarek Sándort tegnap eltemették. Mély fájdalommal tudatjuk, szerette Papp Lacit.
     Oki pukija nem büdös, írta néhány hónapja az újság. Tanúsíthatom. Mellette utaztam a hetvennégyes trolin. Nyitogattam az orrom, de nem éreztem.
     Noszálynak nem tetszik a nagy Ő.
     Szerelemre tüzel a mustár.
     Szerencsére nem azért fogok holnap mustáros marhát csinálni.