A dögöny az jó, a testnek és a léleknek is, néha jobb, mint egy szeretkezés.
     Csak úgy veri az ember hátát és agyát a víz, előtte párállik minden. Szűrt fények, ahogy a nap áttör a vízen, elmosódó alakok, sakkozók a medence szélén, csókolózó párok, süllyedő, lebegő alakok. És a zaj. Vízcsobogás, nyögdécselések, jajjajjaj, de jó, magyar, ukrán, japán, lengyel s ki tudja még mennyi hangfoszlány. No meg az illatok.
     Állsz a dögöny alatt, szűröd a szemed, szűröd az orrod és szűröd a füled.
     Tökéletes megtisztulás.
     Aztán átmész a gőzbe, csöpög a tested. Érzed, hogy vagy. Érzed, hogy élsz.
     Szóval spermavételről jöttem, hogy kiderüljön egyáltalán lehet-e gyerekem, álltam a dögöny alatt, és megkérdeztem magamtól: mi a faszt akarsz te. Isten vagy, hogy a magad képére akarod formálni a világot, vagy akarsz még egyet magadból. Jobbat akarsz, mint te vagy, vagy csak a hagyomány, hogy megfelelj a társadalmi normáknak. Húsz éve még erősen tagadtad, most meg teljesen beépülsz. Lakás, nyaraló, autó, bankszámla, hitel, nyugdíjpénztár. Hol van az a régi mámor. (Gyulai Csabától elég távol…) Álltam a dögöny alatt, és úgy éreztem, ezt meg kell írni, ezt kell megírni. Az apaságot. Hogy miért akar az ember apa lenni. Hogy miért gyárt gyerekeket.
     Ekkor jött a cím is:
     Gyerekgyár (az apaságról és a világ állapottyáról)
     Mindez több mint egy éve volt, azóta két gyerek lakik Anett hasában (a spermavétel izgalmairól és gyötrelmeiről bővebben majd a könyvben), s azóta járok a Szecskába, megtalálni az ideális formát.
     A Gyerekgyár egy olyan könyv lesz, amiből, ha közben talán meghalok (vagy ha nem, akkor is), a gyerekeim megtudhatják, ki volt az apjuk, s milyen volt ez az igenigen kemény világ.
     Néztem a párálló vizet, a vidám vagy mondvavidám árnyakat, és azon gondolkoztam, ki vagyok, mi vagyok én.
     Kolbász vagyok.
     Híres magyar kolbász.
     Ha valaki nem tudná az eredeti nevem (de utálom ezt mindig magyarázni) Gyulai Csaba. Gyerekkoromban mindig azzal csúfoltak, hogy Gyula, kérsz egy kis csabait? Csaba, kérsz egy kis gyulait?, nohát meguntam ezt. Többek között ezért is használok más nevet.
     Szóval zuhogott rám a víz, a Gyerekgyáron dolgoztam, és eldöntöttem, ez egy igaz könyv lesz. Meg kell tudni a gyereknek, gyerekeknek, hogy az apjuk egy kolbász, és azt is, mit jelent a cenzúra.
     Tavaly tavasszal Kepes András egy műsort indított az RTL Klubon, húsz fiatal írót mutatott be, a műsorból pedig egy antológiát készített(ek). Az a megtiszteltetés ért, hogy én is bekerültem, tényleg jól esett. Elküldtem az egyik tárcanovellámat, aminek az volt a címe, hogy Kolbásznak születni kell. A Nagy Trancsírozásról szólt, amikor önként lehetett jelentkezni kolbásznak, virslinek, szalonnának stb.
     Oszt akkor (csak ilyen bunkón tudom kezdeni ezt a mondatot), oszt akkor jött a telefon, hogy nem jöhet le az írás. Valóban durva írás, emberek várnak a ledarálásra, hogy Dáridó-kolbász legyen belőlük. Napokig mászkáltam, hogy tudjak Dáridó-kolbászt szerezni, sikerült. Akkor az a baj, hogy levágom benne Lagzi Lajcsi fülét, ha középen vágom fel a fóliát, akkor a malac fejét vágtam volna ketté, az első megoldás stilisztikailag is jobb, meg humánusabb, mondtam. Nem az volt a baj, hanem, hogy Lajcsi a TV 2 sztárja, nem jöhet le az RTL-en.
     2002 márciusát írtuk. Magyarországon, euzós országban.
     Remélem Lara és Matyi nem fog érteni ebből semmit.
     De a Szecska lesz még.
     Keringenek majd az élménymedencében az anyjukkal együtt.
     Én meg ülök a parton, sört kortyolgatva, és a párán és fényeken keresztül nézem angyali lényüket.
     
     Ja:
     A nap hírei:
     Tony Curtis szalámikkal tért haza.
     Noszály Sándor, állítása szerint, nem tenyészbika.
     Hamarosan piacra dobják a Romantic kolbászt, amit természetesen Gáspár Győzike arcképe díszít majd.
     Ma vettünk egy ikerbabakocsit, sportülésekkel, előtetővel mindenféle extrával, kéz alatt, potom száztízezerért.
     Abban fognak szellőzni a csikók a Múzium-kertben.