Hát akkor föl! De hát nem is kell fölkelni, mert egész éjjel fönn voltam, ki-be, ki-be, fürdőszoba, konyha, szoba, gargalizálás, vízforralás, majd tea, fölülve az ágyban, lázmérés, gyógyszer, pisilés, betakarózás, alvás, fölébredés… Ma reggel se fogok úszni menni. Kár. Minden nyelés tűszúrás. Fülem bedugult. Nézem a csendes várost az ötödik emeletről a kölcsönlakásból. A lázmérő a sajátom. Szombaton vettem, cseh, muszáj volt. Lehúzom az ágyneműt, leadom majd Szűcsné asszonynak, házmesterünknek, aki kimossa [a kendőkkel – így hívja a törülközőket – együtt 3 mosás egy ezres]. Szűcsné, Judit asszony velem van egy régebbi világból: előzékeny, udvarias, segítőkész. Kezeli (és fel is adja) a számlákat. Újévre töltött káposztával kínált. Én meg bitorlom az ötödik emeleti 1 szobás lakást, Amerikában élő barátom, Bátki János tulajdonát. Enyém a kilátás, a hegyek, a városmajori templom tornya, a galambok és éppen most a „hajnali háztetők”, havasan, füstölgő kéményekkel. Retek utca 17. Volt már életemben 17 az Erzsébet utcában (Újpesten) és a Kavics utcában (a Rózsadombon), megtoldva egy b betűvel. Amerika sokszor kisegített már, ruhával, pénzzel, könyvvel, barátsággal, és ceruzákkal. Legutóbb Karácsony táján jelentkezett a 97 éves Gizi néni telefonon (nagyapám testvérének az özvegye), váratlanul. Azt mondta a 80 éves anyámnak: „Kihozatlak!” Anyám mehetne vissza oda, ahonnan elindult. Lezuhanyzom, törülközöm, még egy szopogatós tabletta. El kell mennem az orvoshoz. Előtte el kell hoznom a taj-kártyámat a Bartók Béla útról. Világosodik. Le kell mondanom a szerdai teniszt, a mai koncertet az Operában. Ma biztosan nem fogok bemenni a Filmművészetire a diákok dolgozataiért (ha megírták), (le kell osztályoznom). Üzenek Juditnak, aki a hétvégén autót vásárolt Bogláron, havazásban jött fel Pestre, izgalomban, sísapkát húzok kopasz fejemre, és elindulok.
          Az orvos antibiotikumot is felír, miután belevilágít a torkomba. Így világított bele évekkel ezelőtt is, amikor sürgősen ki kellett venni a mandulámat. Sürgősen! Azonnal! Mit lehet még kivenni belőlem? Az orvos egyébként az író Balázs Attila rokona, a papájától vett át engem, ő is orvos, nyugdíjba ment. Gyógyszertár, 61-es villamos, hideg, újságvásárlás. A ház előtt Ágiba botlom, főpróbára megy. Kezembe adja a jegyeket. Szívesen hallgatnám Schumannt, de ma nem lesz erőm elmenni. Fáj a fejem. Hőemelkedés! Nem ízlik a tea. Nincs étvágyam. „Ó Isten, ó Vénusz, ó Merkur, tolvajok pártfogója…” Leheveredem az ágyra. Telefonálok: Judit (le kéne mondani az Operát), Tandori (szeretné átadni a könyvét), Havas Judit (a PIM-beszélgetés és felolvasás ügyében), Tóth Erzsi (Csajka Gábor Cyprianról). Besüt a nap az ágyra. Ez jó. Nem tudok elaludni. Készítek egy teát, de nem tudom meginni. Átlapozom az újságot. A falon az egyik Szemethy-képen éppen fölvesz valamit a földről valaki. Napozom a szobában és F. S. Fitzgeraldra gondolok, aki egyszer azt gondolta, hogy „ember és ember között sem az intelligencia, sem a származás nem jelent olyan mélyreható különbséget, mint az, hogy beteg-e valaki vagy egészséges.”

Györe Balázs