hirdetés

Hajónapló

2011. augusztus 5. - Ir(T)áS tábor

...előttünk a Börzsöny fényei, alattunk a Duna, és mellettünk a tábortűz. - Az Ir(T)áS tábor naplóját péntekről Csapody Kinga írta.
hirdetés

Szalonnás rántottáról álmodik a naplóíró. Ágyban majszolva, tálcáról. Meg még pár óra alvásról. Nincs ezzel egyedül, ahogy elnézi, egyre kevesebben érnek le reggelizni időben, egyre több adagot pakol külön tányérra, és visz a hűtőbe, hogy később vagy este majd jó lesz. Jó is lett.

Az Üveghegyen innen és túlra keresztelt, határontúlisággal foglalkozó sorozat harmadik darabja péntek reggelre maradt, Balázs Imre József mesél nekünk az erdélyi magyar irodalomról, kicsi történelem, honnan hova, mi kellett ahhoz, hogy az legyen, ami. Fókuszban a jelen – kortársakon, aktualitásokon a hangsúly. Szamizdat, Előretolt helyőrség, Bretter Irodalmi Kör, OJD, KAF, Helikon, Székelyföld, Korunk – jelentést nyernek a szavak másfél óra után. Még vagy soha meg nem hirdetett kurzusok anyagai, dolgok, amelyek irodalomórán nem hangzanak el, jó látni moderátorként is, hogy jegyzetelnek a táborlakók. És látunk múzsát is személyesen, a maga hétéves valójában, Imre olvas a Hanna versekből. A múzsa igazi táborlakó, bár a szemináriumokat kihagyja, vadakat keres az erdőben, megmássza a sípályát, de a beszélgetéseken részt vesz, összművészetivé varázsolja húgával együtt a tábort – rajzol, színez, míg mi, például előző este Garaczi Lacival és Ninivel fordíthatóságról beszélgetünk. Cserna a nyugalommegzavarásáraalkalmas fordulatainál kicsit aggódva pillantok felé, de rutinos, nagyon ügyesen kizár, szelektál, nem olyan könnyű egy múzsát megrontani.

Tamás tegnap hidegről panaszkodott, enyémek a napos naplók. Meg a piros dekoltázs. Hajókázás közben tettem rá szert (nem a dekoltázsra, csak a pírra). Kicsi off-program, kell is, délelőtt ismét sokat agyalt a négy csoport. Készülnek a közös feladatok is, néha zeng a hegy egyik-másik csoport röhögésétől. Ha csak fele ennyire lesznek jók a gálán, már garantált a siker. Fotózásnak álcázott ipari kémkedéssel próbálok közelebb kerülni a szüzséikhez, de nem megy. Nem azért, mert védik, hanem mert annyira megy a brainstorming (Tibiék csoportjánál a brainfucking – a csoport szívélyes szóbeli közlése alapján a megnevezés), hogy képtelenség rácsatlakozni. Tehát megérdemelten ring a csoport a Dunakanyarban, nézi a hegyeket, hallgatja a sármos hajóskapitányt nem rehabilitált folyómederről, és nyomja a Twist and shoutot a hajóorrban. Dorka és Bence még vezetik is a hajót, kürtölnek kicsit – a többiek nem is sejtik, hogy kiknek a kezében voltak, ha eddig nem, na majd most megtudják.

Ötödik napra egyre többször szerveződik spontán szeminárium, még lopnak félórákat, ezt nézd meg, szerinted az jó úgy, olyat lehet, hogy? Amikor olyankor olvasunk a csoportjainknak, vagy beszélgetünk újabb és újabb felmerülő kérdésekről, amikor a másikak még/már/épp nem dolgoznak elvonulva, akkor ők is körénk gyűlnek, ott ragadnak, ha úgy van. És általában úgy van.

A programsorozat végére hagytuk a Karafiáth-Cserna-Szabó izgalmas kettőst, médiahackekről akartunk többet tudni a Sárkányfűségről, éheztük a pletykákat botrányokról és a botrányos pletykákról. Szordinóban ugyan, de szó esik erről is - egész visszafogottak a vendégeink. Azért egymás húsába bele-belemarnak – néha jut nekem is. Orsi még mesél Macskadémonságról, a színházról, készülő Bestiáriumról, mutatja, hogy milyenek lesznek az új kötet versei. Olvas egy anya-ciklust (vagy minek nevezzelek – ő sem tudja), közben sötét is lett, csak a monitor fénye világítja meg az arcát, lassan, mélyen, érzéssel olvassa a gyerek-, kamaszhangon megszólalót, s a csoport él vele, tapintható a figyelem, és az is, hogy átjött nekik. Valahogy ez szabad levegőn, sötétben még ütősebb, miközben előttünk a Börzsöny fényei, alattunk a Duna, és mellettünk a tábortűz. Bandi gyorsan elmeséli saját színházas próbálkozását, és a vendeles darab kritikai visszhangját: „tapló a rendező, tapló a szerző meg a darab is” - újból nevet a társaság. Örülök, hogy hangsúlyozza a rövidprózák fontosságát, azt, hogy talán a legnagyobb szakmai tudás ezekhez kell, ha az ember jól akarja csinálni, és azt is, hogy, nem kell mindenkinek regényt írni. Más karakter a regényírói, a novellista sokkal közelebb áll a költőhöz – veti még fel. Aztán nem ússza, meg, telefonom zseblámpájával világítok, hogy ne maradjunk ki a felolvasásból. Marad a dedikálás, sapkára, party-vonatjegyre, aztán le a buszhoz.

Este még ki-ki külön harcol rímekkel és darazsakkal, összeveszik kettesével, csoportosan lapot alapít (reszkess, világ, jönnek!) és büntetőjogi felelősségének teljes tudatában aláír: x.

Csapody Kinga

Ir(T)áS tábor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.