hirdetés

Halló, itt Janovics!

2015. március 25. - Filmtett folyóirat

Kolozsvárról persze minden filmes érdeklődésű embernek az ugrik be elsőként, hogy Janovics Jenő meg Korda Sándor meg Kertész Mihály, vagyis az, hogy a kincses város a múlt század elején a magyar filmgyártás egyik centruma volt. – A Filmtett folyóirat szerdai naplóját Papp Attila Zsolt írta.

hirdetés

Amikor végre Kolozsvárra is beköltözik a tavasz, ennek minden hozadékával („a fák mind túlöltöztek, lányok mind levetkőztek, autók meg összetörik maguk”), az ember levetné a rajtamaradt télikabátját, és úgy indulna neki a szokványos munkanapnak, hogy ha el is mereng a dicső filmes múlton, akkor sem a bezárt mozitermek jutnak eszébe, hanem csupa pozitívumnak látszó fejlemény.

Én például úgy ébredtem ma reggel, hogy sürgető késztetést éreztem belenézni A kolozsvári filmgyártás képes története 1913-tól 1920-ig című, gazdagon illusztrált filmtörténeti kézikönyvbe. Bele is néztem volna, de nem találtam a polcon, bizonyára kölcsönadtam valakinek, aki szintén sürgős késztetést érzett a lapozgatására. Nem baj, a szerkesztőségben majd kérek egyet Bálinttól, csak tiszta forrásból jeligével. (Zágoni Bálint kollégám a könyv egyik szerkesztője, a kolozsvári némafilmes aranykor szakértője, portréfilmet is rendezett Janovics Jenőről, csak szerény fiatalember, és kerüli a nyilvánosságot, de ezért – is – szeretjük.)

Janovics Jenő

Kolozsvárról persze minden filmes érdeklődésű embernek az ugrik be elsőként, hogy Janovics Jenő meg Korda Sándor meg Kertész Mihály, vagyis az, hogy a kincses város a múlt század elején a magyar filmgyártás egyik centruma volt, Budapest mellett talán a legfontosabb. És persze a tizennegyedik éve működő TIFF, a Transilvania International Film Festival, amely a régió központi mustrájává nőtte ki magát, Karlovy Varytól keletre és Szarajevótól északra. A két időszak között, filmes vonatkozásban, alig történt bármi Kolozsvár-specifikus, ezért a közelmúltig nem is nagyon próbáltak folytonosságot tételezni a magyar filmtörténet szempontjából korszakalkotó Janovics-éra és a román filmes újhullám kedvelt fórumának számító TIFF-es időszámítás között.

Az utóbbi években azonban mintha változni látszana a helyzet, bár egyelőre elég óvatosan. Tudni kell, hogy Erdély fővárosában – némi leegyszerűsítéssel mondom ezt, de nem alaptalanul – párhuzamos kulturális univerzumok élnek egymás mellett, az etnikailag meghatározott irodalmi és filmes közegek között nemigen van intézményesített átjárás (ennek számos oka van, a nyelvi különbségektől a történelmi és politikai tapasztalatok, élmények különbözőségéig, de ez most túl messzire vezetne). Az, hogy számunkra a Janovics-korszak meghatározó volta evidencia, nem jelenti, hogy a többségi kulturális önértelmezés számára is az.

Képkivágás Kertész Mihály A tolonc (1914) című filmjéből 

Az az érzésem, hogy a román szellemi élet fiatalabb nemzedékei keresik azokat a stratégiákat, amelyekkel helyet találhatnak saját kulturális önképükben egy olyan filmtörténeti korszaknak, amihez sem de facto, sem de jure nincs sok közük, mégis létezett, és itt létezett. Egyszerűbben szólva: hogyan lehet az összerdélyi, ezen keresztül pedig a román nemzeti örökség részeként felmutatni Kolozsvár filmtörténeti múltját. Nem lehet elegánsan napirendre térni fölötte, mert innen indult például Michael Curtiz és Sir Alexander Korda – és nem is ésszerű, mert ebből a tényből akár kulturális imázsépítési előnyök is származhatnak. A törekvés, a nyilvánvaló marketingszempontokon túl, dicséretes – bár saját különbejáratú álmom, hogy a város legnagyobb moziját Janovics Jenő Filmszínháznak nevezzék el, még várat magára...

Az első fecske tavaly tűnt fel, amikor a román filmforgalmazási vállalat lepusztult filmraktárának megmentéséért indított kampány kisfilmjeiben feltűnt a „dicső múlt” és Janovics Jenő neve, akinek a munkásságát viszont különös módon 1919-től datálták, holott addigra a filmes aranykor már nagyjából véget is ért kincses Kolozswoodban; és nem kell paranoiásnak lennünk ahhoz, hogy ezt a dátumot összekössük az impériumváltással. Azóta a román sajtó is egyre gyakrabban cikkezik a századelő újra felfedezett rekvizitumairól, az idei TIFF-en pedig ünnepélyes keretek között vetítik le Kertész Mihály A tolonc című, néhány éve megtalált és restaurált némafilmjét.

Kár, hogy az alkotók már nem lehetnek jelen az eseményen.

Papp Attila Zsolt

Filmtett folyóirat

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.