hirdetés

Határok csak a fejekben léteznek

2018. április 11. - Symposion

Nem tudom, hogy néz ki igazából a sírja, szerencsére épp pár nappal a halála előtt szereltem le szülőhelyén, Požarevácon, így nem kellett kicaplatnom tiszteletemet tenni a temetésén a büntetőkaszárnyából.  Valamit kezdeni kellene a Húsdiszkonttal is. – A héten a Symposion írja a netnaplót. A szerdát Sirbik Attila.

hirdetés

Újabb levél érkezik, ami emlékeztet, a héten le kell adnom egy esszét Lak Róbert képzőművészetéről, amiről az jut eszembe, behatóbban kell majd foglalkoznom Bacon-nel, esetleg megnézni Kis Rókát és engedni, hogy a Twin Peaks legújabb még meg nem tekintett epizódja felgyorsítsa a pulzusomat, hogy aztán így asszociálva, összekötve szív és agy, valamilyen kulcsszavak mentén eljussak egy fura elméletig, ami éppen csak arra lesz elég, hogy hidegen hagyjon és teljesen más irányba terelje a gondolataimat. Leadtam a Keresztes Zsófi interjút is végre, amiben többek között arra voltam kíváncsi, hogyan alakultak a poszt-internetes történések Magyarországon, de mondjuk már az apropó is, egy prágai kiállítása a Karlinban. A levelezések során kiderül, hogy ez megint csak egy könnyű kategorizálás, hiszen ő is csak annyiban poszt-internetes, mint bármely más olyan kortárs képzőművész, aki egy szélesebb csatornán, az interneten – ami, olyan mint egy mindent és mindenkit összefogó hatalmas kollaboráció – keresztül is aktívan próbálja befogadni és használni azt, ami körülöttünk történik a világban. A hétvégén Szentendrén megnyitottam a Nincs több titkot!, aztán Gerőnek adtam egy Bestiáriumot, amit tavaly évvégén jelentettünk meg, ami a szerb képzőművész fenegyerek, Gromilovic lényeit tartalmazza és ami köré olyan konceptualista szövegvilág kerekedett, amit 12 kortárs magyarországi író szerzett. Már két könyvet jelentettünk meg tőle, a másik a Wrong Time Wrong Place volt, ebben a hónapban pedig jön a harmadik, ez lesz a legőrültebb (hazudok). Gromo, mint mindannyian, jelenlegi sympósok a kibaszott délszláv háborúk ideje alatt szoptunk, akarom mondani szocializálódtunk. Azért ez lassan megváltozik. De ettől lettünk erősek, nem haltunk bele (hh). Szeretjük a rútat, kifejezni a design és egyáltalán a képzőművészet és a textualitás eszközeivel, nem beszélve a zenéről.

Köztudott történelmi tény, hogy a rút kategóriája éppen, főként átmeneti időszakokban kerül előtérbe, a megszilárdult rend és a merev minták megkérdőjelezéseként. Gromo átmeneti fázisokon átrajzolva magát jut el egy olyan alkotói szabadságig, egy olyan teret teremtve, amit ő maga rendez be, fiktív épületekkel, fiktív, sohasem létezett lényekkel, egyszerre historizál, nyúl vissza mitológiai elemekig, a jugoszláv népek folklórjáig, vagy hozza be éppen az alvásparalízis valós betegségjegyein keresztül az egész Lilith mítoszt, ugyanakkor egy erőteljesen cinikus, kifinomultan ironikus módon tár fel kortárs politikai-társadalmi problémákat. Szimbólum és utalásrendszereken keresztül nem különálló, kaotikus világot teremt így, hanem egy minden részletében kidolgozott, következetes, felépített világot, amiben nagyon is jól elfér egymás mellett a középkor, a mágia, a mitológia, az álom valósága és a kortárs XXI. század, de az előrevetített jövő is. Izgalmas kettősség ez Gromilovićnál, hogy míg első ránézésre fiktív világot teremt, addig ha jobban belemélyedünk ebbe a szürreális elemektől sem mentes világba, nem biztos, hogy félrebeszélünk ha azt mondjuk, hogy a valóságnál valóságosabb világot kreál, nem utópiát, éppen ellenkezőleg: ellen-utópiát, fordított utópiát hoz létre, egy olyan univerzumot, amiben legtöbbször minden mozdulat, szituáció, passzív és aktív cselekedet kínos, kellemetlen és kényelmetlen.Mint Milošević sírja, legalábbis én nevezem így azt a rajzot a Bestiáriumból, amin egy márvány sír egy katonai, terepszínű gumicsónakon fekszik, a kép helyén a síron, középen  pedig egy bekeretezett malacfej. Nem tudom, hogy néz ki igazából a sírja, szerencsére épp pár nappal a halála előtt szereltem le szülőhelyén, Požarevácon, így nem kellett kicaplatnom tiszteletemet tenni a temetésén a büntetőkaszárnyából.  Valamit kezdeni kellene a Húsdiszkonttal is – Péli az egyik kedvenc magyar szobrászom – ne maradjon le nagyon az esszé az alkotosák mögött. Beférközni, befurakodni egy megszilárdult gondolkodási rendszerbe és megfertőzni a tökéletesnek hitt portékát. Gondolkodni az adó-vevő viszonyokon, megírni az átverés esztétikáját. Milyen összefüggések lehetnek a pillanatnyi boldogság és az átverés között, érdekel ez engem egyáltalán? Waliszewska visszaírt, csináljuk a könyvet, éjszaka már tolta zippyshareel a képeket, beszarás, hogy kiadjuk a könyvét. Az elmúlt tíz év egyik legmeghatározóbb vizuális élményét okozta a csaj. Fel kellett nőni hozzá. Egyszerre kísérleti, szórakoztató-vicces, ugyanakkor nem evilági, vagy inkább olyan, mint aki épp most hagyja el ezt a világot, munkái inspiráltak már filmrendezőt, installációs munkákat...

Ha minden igaz és nem szarik bele senki a tányérba, akkor április végén már papírszaga lesz. Készül az új Ж lemez is, Brestyánszki Dína és Bernadett most teljesen új utakat jár majd be, lassan két év telik el, amióta megjelent első albumuk, a Hybrid Realm, ami Nemes Z. Márió bio-trash kiáltványa és annak pontjaira inspirálódó szövegek és képzőművészeti alkotások köré épült. Az első lemez borítóját a berlini Dromsjel készítette (nem vajdasági magyar), azóta zúzott egy borítót Lady Gagának is.

Délután papírvásárlás, szitanyitás, aztán irány a szerb-magyar határ melleti hétvégi ház garázsa, ahol Lazendićtyel Kovács Lehel alkotásokat szitázunk. Az idén is kicsit kevesebb lesz irodalomból és több képzőművészet, új- és intermédia, de már készül Szőllősy Balázs verseskötete is, az sem lesz egy szokványos kiadvány. Este még projektorfelhajtás. Több, mint egy éve működik Studio11 néven a Symposion-sziget, egy régi polgári házból átalakított klub, holnap jön Újvidékről az Impuls alternatív színházi fesztivál Warm Up-olni, Boogie Fadee meg Overtone Funk tekeri majd a lemezeket, aztán szombaton a Shot in the Neck zúzza a bugivugit. Megint tele lesz a ház.Ja, és a határok csak a fejekben léteznek, ami a többit illeti, az csak várakozás, pecsételés, sorbanállás.

Sirbik Attila

Symposion

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.