Hattyúk

2005. augusztus 18. - Garaczi László

Kitűnő játékkal vereséget szenvedtünk, igaz, csak 2-1-re. Kovács Kálmán javulónak látta a magyar válogatott teljesítményét, 1-4: brazilok, 1-3: Real, 1-2: Argentína, most jön a döntetlen… nem fejezi be a mondatot: Málta ellen. Egygólos vereség erőnk végső megfeszítésével, bírói segédlettel, ez a maximum, vagyis a helyzet továbbra is reménytelen.

Hatvan órája nem mozdultam ki a lakásból, fekve kullogó lettem, de már nem tart soká, a világ belém vájja karmait, kitép innen, nem: belém karol, és udvariasan, de határozottan kivezet a magány birodalmából. Holnap Larion, holnapután Sajt és Fark szülinapja a WB-ban, gyertek. Befejeztem Coelhot, élek a gyanúperrel, csak mert megígértem neked, kedves naplóm. Veronika életben maradt, ahogy az sejthető volt, és sok szép gondolattal lettünk gazdagabbak. Például, hogy a halál árnyékában az ember ragaszkodik az életéhez; ujjammal nyomogattam az orrnyergem, te jó ég! Vida helyett Pelevint választom folytatásképp, mert oroszost kell írni a literának, hátha inspirál. Most veszem észre, hogy én itt állandóan a literának robotolok, ráadásul, úgy tűnik, nem is teszik fel az elküldött anyagokat, ejnye-bejnye. Föl fogom vetni, hogy mi lenne, ha blogolnék nekik életjáradékért. Ja, nem jöttek a mormonok, így nem hallgathattam végig a  litániájukat, de I. épp akkor ment el, mikor a meccs kezdődött, ebből fakadt egy kis zavar, szóval, ha utalásosan is, de megint beletrafáltam. Jó, a térdem már tegnap is fájt, és a lepedő is morzsás volt, ezek nem érnek. Pelevin a számítógépes játékok világát mixeli a valósággal, eddig szórakoztató, de remélem, rátesz még egy lapáttal (vagy kettővel); 15 éves játékokkal operál, ami kissé komikus. A herceg a lecsapódó vasrácsokkal meg kulacsokkal, amiből inni kell, ha elfáradsz. Ehhez képest a Postal, mondjuk, hát, kicsit más. Este a tévében Sztálin: megnézte a Bolsojban a Hattyúk tavát, aztán visszament kicsit a Kremlbe körmölgetni, aláírt hétezer kivégzést. Ölés, hattyúk. Mitől lesz diktátor egy dedből? Ha többet simizik a pociját a bölcsőben, minden másképp lett volna? Csak a hattyúk?

Csak a Kispest! csak a Kispest!, énekli a tábor a rozoga betonlelátókról.

Mi lesz holnap? Naplót írok, elveszi az életet, naplopó, önmagába csavarodik. Jobb idő, Larionnal a Szecskában, megdönti a 250 m-es mellúszási rekordját 300 m-re, (idén nyáron tanult meg úszni), a szaunában lesz egy tetovált lány, katica lesz a vállára tetoválva. Larionnak konfliktusa támad egy nénivel, aki medúzaként lebeg a vízben, és időnként jobbra-balra csapkod húsos karjaival. Este whiskyt iszom, megmutatom L-nak, hogyan kell Zsagarra táncolni (Zsagar volt egyik közös alapélményünk a Szigin) - ennyi.

Garaczi László