hirdetés

Heaven's door

2015. július 18. - Litera

Egymás mellett hever az angyalföldi anyuka, aki földre terített törülközőjén úgy szidja ordítva megkukult gyerekét, hogy a mellette felállított napozóágyon békésen nézelődő, zsírleszíváson átesett, nett nőre mered közben riadtan, a gerincbeteg öreg, akinek húsos testét látható mód nem bírja a váz, amely minden lépésnél összecsuklani kész... – A Litera naplóját szombatról Nagy Gabriella írta. 

hirdetés

Ha elhagytuk a posta villaüdülőjét, amelyhez kővázákkal szegélyezett lépcsősor vezet – némi Tavaly Marienbadban érzés –, keresztülvágtunk a buszpályaudvaron, elhaladtunk a műanyag fóliával takart látványkonyhát üzemeltető pizzasütöde és egyben steakétterem mellett, megcsodáltuk a színes szökőkutat, mely köré esténként mutatványosok és bámészkodók gyűlnek, ahol tetkót fest a hennás, és óriáskígyót bűvöl megszeppent gyerekek nyaka köré az idomár, s átjutottunk a helyi festők szintén vastagon fóliázott műveiből álló állandó kiállításon a vasúti aluljáróban, meghallgattuk a Gyöngéden ölelj át néhány taktusát a helyi Keresztapától harmonikán, máskor egy punk kamasz elektromos gitárjából zúg fel a felismerhetetlenségig ismerős dallam, a parkba érünk, a tempó feszített, árnyékban is harmincöt fok van, igyekezni kell a víz felé.

Jobbra üres teniszpályák, fehér ruhás férfiak törlik homolukat a kerítés mellett, elöl párapermetben biciklis futárok áznak, bal felé hosszan napelemes lámpák és szobrok, a motoros, a gondolkodó, egy egész sorozat cilinderes alak mellett (neve komédiás) Vass Albert és Jónás feje, amint még kilóg a cet szájából. A futópályán férfi szenvedő arccal, amint a Nike a talajról lendületet vesz, meglebben a pofazacskó. A néni kiadja a jegyet, a trezor felé mutat, ahol elhelyezhetőek az értékek. A hátsó fölső lesz a magáé, írja fel a nevét, mondja, ezzel azonosít majd be. Mint a büfépultnál, mondom magamban: Gabriella, kész a hekk. A hivatalosat vésem a cetlire, errefelé sem kisebb a nevemet viselő, egy négyzetméterre jutó egyének száma, akik szemrebbenés nélkül kivennék újdonsült, hálóhasználatra is alkalmas kézi fegyverem a fémkasztliból.

A kisstrand büféjét az NDK-s asszony üzemelteti, hallom a szóbeszédet, családi vállalkozás, besegít a lány a férjével és a fiú a koktélpultnál, ahol olaszrizlinggel készül az Aperol Spritz, magyar verzió, sokkal jobb, mint Proseccóval, mondja a kigyúrt felsőtestű, kivarrt karú gyerek, akivel abban a pillanatban fejezem be a párbeszédet, amint tetszikezni kezd. 

A társadalmi összetételen morfondírozom, hogy a nyár egyberángatja a legkülönfélébb, többnyire jó vagy még elviselhető helyzetből érkező családokat. Egymás mellett hever az angyalföldi anyuka, aki földre terített törülközőjén úgy szidja ordítva megkukult gyerekét, hogy a mellette felállított napozóágyon békésen nézelődő, zsírleszíváson átesett, nett nőre mered közben riadtan, a gerincbeteg öreg, akinek húsos testét látható mód nem bírja a váz, amely minden lépésnél összecsuklani kész, az ottliki alkatú, ősz férfi az előadást tartó, kinézésre orvoskollégával és a természetes hajfestéket használó feleségekkel a leanderek mellett, a decens angol nő három gyermekkel, akik váltott nyelveken rikoltoznak a vízben, és megkergetik a bébikacsákat, a futball-labdával fejen találó vásott kölök, a sátrat verő szláv família, a pár hónapos csecsemőket meztelenül levegőztető fiatal családapák, akiket egy, feltehetőleg önjelölt közös anyuka terel, miközben végigtörli az összes gyerek orrát, a hófehér kövér lány a hófehér kövér fiúval, karján hófehér kövér kisfiú, a jelek szerint egyetemi barátság után házasságot kötő, egymás iránt közönyt mutató, unatkozó nászutaspár, a világértelmezésig jutó férfi, aki nejének levegővétel nélkül magyarázza, hogy a világot uraló pár tízezer ember rabszolgasorba kívánja hajtani az emberiséget és a két első napos öregasszony, akik csobbanás után eltervezik esti kihágásuk: megnézzük az Éjjel-nappalt, aztán jön a Szulejmán.

A füvön tarkabarka kellékek, strandtáskák, kalapok, lepedők és törölközők. Az árusnál csak vitorlásokat és vasmacskát ábrázoló, rózsaszín virágokkal kivarrt felszerelést kapni nem létező színekben, elenyésző számú egyedi darabbal találkozunk, a Hello Kitty vagy a Korfu feliratú strandlepedő kuriózumnak számít. Ízléscenzor akarok lenni, gondolom magamban, az egész vásári gagyit bezúzatnám, de legalább azt a felfújható, áttetsző kék nejlontáskát, ami mentőövnek is használható, ha az ember éppenséggel táskával indul úszni. De öncenzúra, liberté, égalité, fraternité.

A vízben legtöbben a békalencsés első métereken vernek tanyát, cicásat játszanak, gyereket dobálnak, a 120 centi mélységet mutató tábla után a gumimatracokba kapaszkodó asszonyok jönnek, elvétve egy-egy apa-fiú, férfi-nő, senki sem csókolózik, majd a kétméteres mélyvízben, a bója után már senki sem csinál semmit, szabadon lehet tempózni a vitorlások irányába.

Záráskor előpakolja dobfelszerelését a Gidófalvy ábrázatú, kétágú szakállt lobogtató idényzenész, s felcseng a Felkelő nap háza, az Az a baj, hogy a lányok csúnyák és a Knock, knock, knockin' on heaven's door. 

Mindenki egyet akar, a restiben padon hortyogó férfi, a strandbejárathoz Mercivel szállított nő, a szörfvitorlával egyensúlyozó békaember, a narancsbőrös lány tangában, a fokhagymás lángost kakaós palacsintával magába tuszkoló, majd behúzott hassal eloldalgó apuka. Ez az elvárás, az egyetlen megoldás, a lehetséges választás, az élv, az öröm, bedugni fejet a vízbe, köpni egyet, égre nézni: a nyomorult mennyeket akarom látni, mi mást.

Nagy Gabriella

 

Litera

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.