2003.október 23.
     "A lányok hülyék" (Márai Sándor: Napló)
     
     Ma ünnep van, ma nem akarok bajt.
     Nem kelek korán, ma direkt jó későn kelek, a díszszemlét még megtartom, az jó dolog, de már a Corvin-közt igyekszem messziről elkerülni. Lánctalpak alá nem kéredzkedem, ellenállást nem tanúsítok, ha megkérdeznek, hallgatok és nem mondok nemet. Ma nem szorgalmazok se titkos, se túlságosan titokzatos vonzásokat, választásokat, ma nem akarom férjemül se Gomulkát, se Titot, se B.-t. Ma nem követelek nyílt és őszinte tájékoztatást Nagymagyarország uránérc-készleteiről, ma nem csattogtat nemzetiszín lobogót a kezemben a szél, ma nem kántálok se szovjet-ellenes, se dohányzás-ellenes, se mindenféle rendellenes jelszavakat. Ma nem találok ki olyasmiket, hogy "Nagy Imrét a kormányba, Rákosit a Dunába, zsuppsz", ma nem ülök az ablakba és nem tüzelem puskával a száz- meg százezernyi békés tüntetőt. Ma szép vagyok és fiatal, ma nem vagyok szem a ráncban. Ma nem tépem le sapkámról a vörös csillagot, nem hajítom a villamossínre és nem ugrok rá egymás után többször is, hogy teljesen tönkremenjen. Ma nem adok ki enciklikát, és nem szaladok futni hagyni a váci börtön rabjait. Ma nem vonulok szánt szándékkal a Kossuth Lajos térre, nem lobbantok ezerszámra öngyújtót, meg fáklyafényt, meg röplapot, ma nem unom a Himnuszt, ma nem unom a Szózatot, ma nem mászok föl a Bem apóra, és nem ugrasztom ki hegesztőpisztollyal a csizmácskájából Sztálint. Ma nem bonyolódok fegyveres harcba a fiaimért, ma nem lopok stukkert a gyárból, nem mondom hogy ratata, és nem froclizom brahiból a Szovjetunió hadseregének páncélosait. Ma nem ágálok, nem békétlenkedek, nem rohadok a forradalomba és nem söpröm a pad alá a kriptokommunista múltam. Ma nem alakítok kupaktanácsot és nem kívánom mindenáron beolvastatni a rádióba a problémáimat. Ma nem akarom, hogy hasba lőjenek, és nem akarom, hogy főbe lőjenek, és nem tűröm, hogy a karhatalmi alakulatok tüzet nyissanak az édesapámra.
     Hol zsarnokság van, hol nincs.
     Ma nem eszek meszet.