Felöltöztem, nyolcra ott is voltam a rendelőben, de ezren álltak már, majdnem délig ültem hát a váróban, ezt nem igazán részletezném. Ráadásul, amikor bejutottam, kiderült, hogy fél három-három közt vissza kell mennem, próbáltam alkudozni, de be kellett látnom, hogy elkerülhetetlen. Miközben vizsgáltak, hívott a Krisztián (Grecsó), hogy jó lenne, ha már négy előtt Békéscsabán tudnék lenni. Amúgy ötkor kezdődik az est, ezt tudtam, csak azt nem tudtam, hogy ma, úgy emlékeztem, csütörtökön lesz. JAK-rendezvény ez, Fiatal írók vidéken, azt hiszem ezt a címet viseli, és jön a Papp András Hajdúszoboszlóról, a Jász Attila Tatáról, akivel egyébként is beszélnem kell, és ott lesz Kiss Laci is, a helyi színek, azaz Gyula képviseletében.
Az orvostól anyámhoz mentem, de nem tudtam megvárni, hogy elkészüljön az ebéd, mert a délelőtti információknak köszönhetően a mai naplóírásnak délután kettő, maximum fél három lett a végső határideje. Kénytelen voltam hát megint töltött káposztát enni, azt mondják, felmelegítve a legjobb. Lehet, hogy így van, csak nem naponta kell próbálkozni.  
Most délután egy óra van, már itthon ülök a gép előtt, és várom, hogy két óra legyen. Kiss Laci anyja szerint ugyanis, akit az előbb hívtam a vonalason, a fia akkor ér haza Pestről, akkor tudom hát megkérdezni, hogy Laci autóval megy-e Békéscsabára, a mobilkártyámon ugyanis nincsen már (még) egység. Autója ugyan neki sincs, ahogy nekem se – gondolom, ez már korábban kiderült –, de vannak neki szülei, azoktól szokta elkérni.
Nekem már apám nem él, két és fél éve halt meg, anyámnak mindenről ez jut az eszébe, mondjuk, nem is csodálom, negyvennégy évet éltek le együtt. Azt mondja például nekem a hét elején, hogy öngyilkos lett az egyik hal. Aztán vár egy kicsit, néz, és hozzáteszi, hogy a férfi hal.
Apám nem lett öngyilkos, hanem beteg volt, néztem tehát rá én is kicsit. Akkor elmagyarázta, hogy éjszaka ugrott ki az akvárium tetején, csak reggel látta meg a padlón, akkor már halott volt.
Néhány hónapja vittem neki az akváriumot. A kutyát, macskát annál jobban szereti, hogy bezárva tartsa őket a lakásban, nem is volt neki semmi állata, azonnal rácsapott tehát a lehetőségre, amikor, tényleg véletlenül, megemlítettem neki, hogy van egy akváriumom, nem tudom, mit csináljak vele. Évek óta a beépített szekrényben hevert, még a kilencvenes évek közepén volt benne két ékszerteknős, valami nő hozta. Elvittem, vett bele növényt, szűrőt, vízmelegítőt meg két halat, egy fiút meg egy lányt, olyan guppiszerűségeket. Éltek is boldogan, mint hal a vízben, és talán még ma is élnének, ha egyikük, a férfi, öngyilkos nem lesz.
Most telefonált I., hogy látta tegnap a Duna tévén a Zalán Tibor-féle Gongot, és látta benne a nemzetis Bárka-fellépést, és az Elek Tibi nyilatkozatát, és, ha csak egy pillanatra is, látott engem is, azért hív, a Krisztián fogta a mikrofont, míg olvastam. Meg fogom nézni az ismétlést.         
Ahogy letettem a telefont, megint csörgött. A bátyám volt Siófokról, megkérdezte, hogy vagyok, aztán elmondta, hogy néhány napja újabb öt évre megválasztották (a bátyám vezérigazgató, de ettől függetlenül nagyon jó fej). 
Megnéztem a postaládát, csak két levél érkezett, az egyik a JAK-körlevél (látom, lesz megint lexikon), a másik az Európai füzetek 11. száma, amely az  Angyalok és ördögök? címet viseli. A hazai szerzők, illetve műfordítók közül van benne írása Nagy Gabinak,  M. Nagy Miklósnak, Háy és Marno Jánosoknak, Fejtő Ferencnek, Vörös Istvánnak, meg nekem is - gondolom, ezért kaptam. Viszont ma sem kaptam meg Bulgáriából azt a lapot, amelyet állítólag vagy három hete feladtak, és amelyben állítólag van egy lefordított novellám, és hát nagyon szeretném már látni, hogyan is nézek én ki bolgárul.
Indulok az orvoshoz, megnéztem, 13.50-kor van egy busz. Aztán meg majd valahogy Békéscsabára. (A hetedik nap a pihenésé. Nyugalom és csend él benne. A hetedik nap egy nyitott ajtó.)