hirdetés

Hétfő

2013. március 4. - Nyitott Műhely

Van az emberi lét boldog pillanatainak egy alesete. Viszonylag kevesen ismerik, de ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki. Nagyon egyszerű. Menjen el egy este a Nyitott Műhelybe, kérjen egy pohár Taklert Finta Lacitól, üljön le egy székre, óvatosan tartva talpaspoharát, és hallgassa végig az aznap esti műsort. - Ezen a héten a Nyitott Műhely műhelynaplóját közöljük. Elsőként Kemény István írását olvashatják.

hirdetés

Álmomban (talán) az apámmal (talán) az Amazonasban úszunk lefelé. Határozott feladat: le a torkolatig, aztán vissza. A sodrás viszonylag enyhe, kajmán sehol, de visszaúszni akkor is nehéz lesz. Nagyon. Vagy mondjunk inkább lehetetlent? Harmadik napja álmodom vizekkel és úszással.

A következő kép Munkácsy Mihály állítólagos festménye a tiszaeszlári vérvádról. Művészettörténészek vitáznak, hogy eredeti Munkácsy-e vagy hamisítvány. Ez már nem álom, hanem az Index főoldalának "Munkácsy nőfaló zsidókat festett?" című cikke. A kép állítólag az orosz cár (III. Sándor) megrendelésére készült, aki pornográf képeket rajzoltatott udvari festőjével, Zichy Mihállyal, vonzódott a túlfűtött erotikához, és - rákeresek - kissé faragatlan, 190 centis fickó volt, és alighanem egész uralkodása a merénylettől való rettegésben telt (az apját felrobbantották, őt magát alig lehetett rábeszélni, hogy koronáztassa meg magát). Nem lehetett boldog ember. Felállok a számítógéptől.

Ébredés után azért ültem rögtön az Indexhez, mert a fürdőszobában reggeli torlódás volt. De most már elkészültek, felöltöztek, és indulnak el. Zsófi iskolába, Ági és a kutya (Duckó, 11 éves) dolgozni. Illetve Ági dolgozni, Duckó pedig falkásodni, Ági kollégáinak a kutyáival.

Lili itthon marad. Két hete beteg, három napja veszi komolyan, azóta fekszik. Borzalmasan köhög, és Bibót olvas. Csinálok neki hársfateát bioméhész sógorom selyemfűmézével és egy egész citrom levével. És megmondom Lilinek, hogy el ne merjen jönni este a Nyitott Műhelybe, ahol ma Kornis Mihály az én verseimet fogja felolvasni. Maradjon ágyban, és gyógyuljon.

Én pedig nekilátok a naplóírásnak. Bemelegítésül elolvasok egy hétnyi Litera-naplót, lássuk, hogy is kell ezt csinálni. A Bárka folyóirat munkatársainak a naplóit választom 2011 júniusából. Elek Tibor, Kiss László, Darvasi Ferenc, Szabó Tibor Benjámin, Erdész Ádám naplói személyesek, izgalmasak, informatívak, kezdek ráérezni a műfajra. A Bárkát azért választottam, mert egész hétvégén Elek Tibor fogós (igazságos de szigorú) interjúkérdéseire próbáltam értelmes válaszokat adni. A válaszokkal sehol se tartok, és most éppen a naplóírás miatt tettem félre őket.

De talán ezzel kellett volna kezdenem. Ma kezdődik a Literán a Nyitott Műhely hete, és az a megtiszteltetés ért, hogy én lehetek a Nyitott Műhely egyik megbízott naplóírója. (Köszönet Finta Lacinak, a Nyitott Műhely vezetőjének és Bán Magdának, akik alkalmasnak találtak erre a feladatra!) Mivel én vagyok a Hétfő, utánam még biztos, hogy sok mindent fognak mesélni a Nyitottról a többiek. Én csak egy apróságot szeretnék elmondani.

Van az emberi lét boldog pillanatainak egy alesete. Viszonylag kevesen ismerik, de ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki. Nagyon egyszerű. Menjen el egy este a Nyitott Műhelybe, kérjen egy pohár Taklert Finta Lacitól, üljön le egy székre, óvatosan tartva talpaspoharát, és hallgassa végig az aznap esti műsort: beszélgetést, felolvasást, előadást, koncertet, bármit. Nem fogja megbánni (mert a Nyitott nem olyan hely), de az igazi boldog pillanat maga a leülés lesz: amikor az ember úgy érzi, hogy hazaérkezett (mert a Nyitott ilyen hely).

És most tényleg nekilátok: Amazonas, Munkácsy, Duckó, Lili, Bárka, Nyitott... igen, most beértem magam: hétfő, 12.55, kb. 2700 leütésnél tartok, eszembe se jutott volna, hogy ilyen gyorsan tele fogom írni a kért 4000 karakter első felét. Anélkül, hogy a lényegről szóltam volna valamit.

Mert ma a lényeg Kornis Mihály. Másnak Mityu, én nem merném így említeni, mert van köztünk egy fél nemzedék. Én őt már mint híres írót ismertem meg személyesen (igaz így is majd' harminc éve). Az első személyes emlékem róla az Örley Kör hajójáról való 1985-ből, amikor a Dunasirató című, azóta klasszikussá vált novelláját olvasta föl. És most jut eszembe a tegnapelőtti vizes álmom: fürdőző emberek az Erzsébet-híd alatt az ijesztően sekély Dunában. Lehet, hogy tudat alatt már a Kornis-estre készültem napok óta? (Lehet, bár majdnem mindig a Dunával álmodom.)

Kornis Mihály az ősz óta minden hónapban felolvassa egy költő verseit a Nyitott Műhelyben. Petri Györgyöt, Borbély Szilárdot, Tandori Dezsőt, Ferencz Győzőt, Takács Zsuzsát és ma engem. Azért egy kicsit izgulok.

Az estről csak röviden. Ketten érkezünk Ágival este hétkor (Zsófi is igazoltan van távol: holnap témazáró dolgozatot ír a teljes huszadik századi történelemből). Amikor Kornis Mihály elkezd olvasni, már tudom, hogy az izgalom fölösleges volt. Tökéletesen a maga képére formálja a verseimet, miközben az utolsó vesszőig érti őket. Nem kizárt, hogy jobban, mint én... Egyike vagyok a nagyon figyelmes hallgatóságnak.

Az est után csendes, jó beszélgetés Kornissal és másokkal a világvégéről, a megváltozott emberről, az írók naivitásáról, a boldogságról, a hideg és meleg irodalmi művekről. Ahogy kell. Köszönet az egész estéért Finta Lászlónak, Kornis Mihálynak és a közönségnek.

Otthon vár a Horthy-rendszer (Ungváry Krisztián könyvét, A Horthy-rendszer mérlegét olvasom mostanában, alig várom, hogy kinyissam.) De késő van, inkább alvás. De álmok nélkül. Az álmok a keddhez tartoznak. A Kedd pedig már Tamás Zsuzsa.

Kemény István

Nyitott Műhely

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.