Azért még vannak bonyolult képletek. Néhány ilyen apró bonyolultságról gondolkodtam reggel, már nem lehetett túl korán, mert derengett a fény. Vagyis egyáltalán nem volt korán, 3/4 9 volt, s illett volna fölkelni, kávécskát inni a reggeli, éles napfénytől vakuló teraszon. De még nem akartam. Apró bonyolultságokon járt az eszem, amit majd megírok itten röviden.
És akkor betört az irodalom a hálószobába. Egyrészt azzal, hogy megeheti-e a gyerek a tegnap este megmaradt túrós burekot, ami nekem volt szánva, csak nem kértem, mert túl későn értem haza egy könyvbemutatóról, ahol legalább száznyolcvanan voltak. Aztán pedig, hogy bújjak végre elő, nincs korán, bár minden bizonnyal nagyon szeretném: 3/4 9 van. Mi akarok hát. Mondtam, hogy vannak még bonyolult képletek, például az a kínai nő, akit tegnap láttam a családjával az iskolai ünnepségről hazafelé ballagni, és.
És, és... és.
És nem lehetett folytatni, mert közbevágtak nekem, hogy ha már a naplónál tartunk, ugye. Gyanakodva füleltem, mi lesz ebből. A "valami focimeccset" már pontosítottam, pontosan beírtam a tegnapi naplóba, hogy mely csapatok is voltak ottan, bár a fene emlékszik már rá, de ott szerepel.
De nem erről volt szó.
Hanem, hogy írok-e a naplóba a szexről. Vagy úgy teszek, mint I. Gy. nagy magyar író, aki naplója tanúsága szerint - és igen vaskos naplóról van szó - soha nem kúrt. Nem csinálok úgy, de ez nem is olyan napló. Mert ez eleve csalással van írva, nem is napló, ami rögtön közlődik, azért van írva, az nem napló. Ál-napló. És abban - én speciel - nem gondolom, hogy a szexet kellene témává tennem.
De P. K. naplójában milyen jól volt tematizálva.
Vagy vegyük Sz. F. naplóját, aki minden nap megírta egy lépcsőház-beli találkozását különböző magyar írókkal, finom humorral élesítve kését az irodalmi nagy ember-féle képleten.
Választhatok tehát.
És akkor teljesen elegem lett.
Ha valakinek arany a pinája, az írjon róla a naplójában. És arról írok, amiről akarok. Mert én írom. És nem vagyok olyan fontos és komoly író, mint P. K. és Sz. F. és napló nélkül is van annyi szex itten - mutattam körül -, mint amennyi I. Gy. naplójából kimaradt. Ezeket elég undokul mondtam.
Még jó, hogy kaptam kávét. Aztán a teraszon magyarázkodhattam.
Vagy aranyból volna? Erről van szó? Ezt írjam meg?
Így szoktam magyarázkodni. Lehetőleg elérni, hogy nagy megértés legyen irántam.
Mert nem egyszerű ez.
Itt ülök ebben a vidéki városban, egy másik országban, és nem tudhatom, mit is várnak el tőlem, miről írjak. Benne legyen-e és hangsúlyosan ez az elválasztottság, vagy mi. Leválasztottság az anyanemzet testéről-csecséről (ez itten a szex, ahogyan a kisebbségben írnak róla), amit irodalmilag nem nagyon érzékelek, mert az ÉS-t is időben olvasom: péntek este. Amúgy sem érzékelem, mert belenőttem. Ha valami verekedések vannak, megverik a magyar gyerkőcöket, akkor persze érzékelem, hogy kurva szar, de aztán eszembe jut, amit B. A. felesége mesélt a múltkor, hogy amikor felköltöztek Újvidékről,  azt hitték, ez lesz a tuti,  erre a pesti iskolában a párhuzamos osztály fiúi ütötték-verték egymást. Ami azért nem vigasz, mert a szerb srácok kiváló sportolók és nagyszerű verekedők. Tehát kikapunk.
A híres kőbányai zenestúdióban végzett gyerekek fél éven keresztül együtt zenéltek egy hajón, ami igen gazdag embereket furikázott a tengeren. Bár a furikázás itt nem megfelelő szó. Ringatta a seggüket. 2003 októberétől 2004 májusáig szólt a szerződésük. És a zenészek - koruk 24 év - többször összeverekedtek, vagyis az egyik szabadkai és a budapesti, mert előbbi nehezményezte, hogy utóbbi büdös szerbnek hívja. Gyere próbálni, te büdös szerb. És így. Az meg a szerb ragozást is keveri, nem csoda, hogy ideges lett. Olyan ez, mint a fenékberépázás, már ha nem egyetértésen alapul. Mondjuk, ha eztet sértődötten írom, akkor a kisebbségi szex még egy fajtájáról szóltam.
Viszont nem vagyok sértődött - folytattam a reggeli kávé mellett a teraszon -, tehát mindezekről nem nagyon tudok írni. S mi van, ha kellene? Mert azért kell innen egy naplózós, hogy erről szóljon? Sose lehet azt tudni, ez a szar ebben a helyzetben. És ha te erre még irodalmilag rápakolsz, hogy így a P. K. meg úgy a Sz. F., akkor teljesen el fogok bizonytalanodni, és csak ülök majd a gép előtt, és nem jönnek a mondatok.
És néztem nagyon szépen. Azt hiszem. Legalábbis a csipát kiszedtem titokban.
Tegnapelőtt volt a színház szerb társulatának az évadzáró előadása, a Szökevény repülő című. Groteszk, fanyar és lágy. A végén minden szerencsétlen magányos ember egymásra talál. A férfi főszereplő - fiatal, belgrádi színész - az egyik jelenetben a vécében hátulról megnyomja a női főszereplőt, aki menyasszonyi ruhában van, a vőlegény és a násznép a vécé előtt várja. Aztán félig oldalvást újra megteszi egy másik jelenetben, amikor moziban ülnek az ifjú házasok, s a menyecske kiküldi a balfasz férjét pattogatott kukoricát venni. És abban a két kapkodó-sietős szerelmi jelenetben annyi érzés, érzékiség és izgalom volt, meg viccesség, nemtörődöm lazaság, amennyit csak a Balkán tud besűríteni.
Mert van neki egy ilyen oldala, sőt arca: a Balkánnak. És ez átragad, beleivódik mindazokba, akik itten élnek. S válik aranyabbá minden - pillanat. Ez a Délvidék titka is. Már ha "kozmopolita" a nő, akiről szó van.
Nem éppen erről akartam írni a bonyolult képletek kapcsán, de annyira fölidegeskedtem ezen a szex-ügyön, hogy nekem bele kellene vonnom a napló-témázásba a finom testcseleket, különben azt fogja gondolni a művelt közönség, hogy ötágú síphoz hasonlító irodalmunk egyik sípjában, konkrétan a déli végeken úgy van a szex, hogy nincsen. Amiről nem beszélünk, az nincs.
Viszont a szó már cselekedet.
Annyira ideges lettem - tán a téma tette -, hogy a bonyolult képleteket, a kertvárosi kínai nőt, a Városteremtők című könyv bemutatóját, az ősi magyar csatakiáltást, ami 1942-ben jelent meg a Signal című német újságban, Glid Nándort, aki Auschwitzból visszatérve nem léphetett be saját házába és az újságpapírfalas közös lakást csak holnap írom ide le.
És ha azt írom, hogy itten meg eztet, akkor kurziváljam, mert azt fogják hinni, hogy nem tudom helyesen.
Ja.