Hogy miről szól az élet(em)? Az irodalomról. Az olvasásról. Könyvekről, szerzőkről, szombat esti családi rendezvényekről - Bata Imrével, Bodnár Györggyel, Pomogáts Bélával, Béládiékkal, vagy a vajdasági Bori Imréékkel -, kötelező olvasmányokról, melyeket otthon vacsora közben megbeszéltünk, találós kérdésekről, melyekben verseket kezdett el Édesapám, s nekünk nővéremmel ki kellett találni, ki írta és mi a címe. Már akkor döbbentem figyeltem, miképpen lehet, hogy valaki minden verset fejből tud. Persze van, hogy évek elteltével már én is rávágtam a választ, nővérem is, s elkezdtük élvezni a játékot, kavarogtak a sorok és a szerzőkről közben megtudott élettörténetek fejünkben, ismerőseink, barátaink lettek ők. Természetesen a szerelmes versek voltak a kedvenceim, s mikor ebéd után meghallottam: "Megvoltál bennem már előbb, /mielőtt megismertelek. /A képzelet, /vajon a vágy is csak mélységesebb /emlékezet? /Régóta voltam már veled /a jövő foglya. /Mígnem megismerhettelek, /úgy is, mint a biblia mondja." - hangosan vágtam rá, Illyés Gyula. Ő amúgy is a kedvenceim közé tartozott, mert életem egyik első emléke, hogy Mandula utcai lakásunkban a térdén ülök, és kezemben szorongatom azt a rózsaszín Babar-mintás műanyag papucsot, amit Párizsból hozott nekem ajándékba. Évekkel később, mikor rá emlékeztünk rózsadombi lakásán feleségével, Kozmutza Flórával az emeleti könyvtárszobában, beszélgetve, olvasva, fejem felett az óriás portréjával, egyre több mindent értettem meg az életéből, s egyre jobban tiszteltem, szerettem. Jöttek Macedóniából hozzánk 1992-ben forgatni. Édesapám megkapta a sztrugai Aranykoszorút, s mikor beléptek könyvekkel túlzsúfolt lakásunkba, azt mondták, ilyet még nem láttak, ez egy könyvbarlang. Csatolok egy képet, hogy lássák, miről beszélek.

fotó: Valuska Gábor

Hát, így nőttem fel. Ebben a könyvbarlangban. Csoda-e, ha magam is irodalommal foglalkozom? Ha a mindennapjaim döntő részében irodalmi rendezvényeket, könyvbemutatókat, dedikálásokat, művészeti-zenés felolvasásokat szervezek? A héten megmutatom, milyen az élete egy irodalmi menedzsernek, szervezőnek, s hogy lehet egyszerre olvasni Palya Bea Ribizliálom című kötetét,  Závada Péter Ahol megszakad-ját, két kiváló kéziratot és Sjón művét, A macskarókát . Emellett a Szerelmemnek Szabó Lőrinc vagy József Attila verseket idézni, mert úgy érzem fontos, hogy ismerje a Gyermekké tettélt.

Szeretem a tavaszt, a megújulást és azt a vibrálást, ami természetben, emberekben, színekben és az egész városban szinte kézzel fogható. Nem böjtöt tartok ilyenkor, hanem dőzsölök: megiszom a szezon első jeges kávéját egy kávéház teraszán, és olvasom a sok-sok könyvújdonságot, ami megjelent vagy megjelenésre vár; hisz' a tavasz bővelkedik irodalmi, könyves rendezvényekben, eseményekben, s ezek között is az egyik legfontosabb a XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. A szakma erre a pár napos könyves ünnepre majdnem egy évet készül, és sok kiadó ilyenkorra időzíti könyvújdonságait, de a Könyvfesztiválról a héten sokat lesz még szó...
Pár nappal vagyunk a Költészet Napja után, s idén boldog megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy igenis egyre fontosabb és hangsúlyosabb a város és a benne élő emberek számára az irodalom és ez a jeles nap: Budapest telis-tele volt rendezvényekkel, hallhattunk maratoni felolvasást a Thália Színházban, a Petőfi Irodalmi Múzeum pedig a Vagány Históriáknak adott otthont (én ez utóbbin vettem részt) - Bach Máté 50 költő-portréja mellett a program része volt egy testfestős, vers-mormolós performansz is.Találunk irodalmi rendezvényt a Művészetek Palotájában, vagy épp múlt vasárnap, 15-én az újranyílt New York Kávéház Irodalmi Páholyában, ahová elkísértem Édesapámat, Juhász Ferencet, a beharangozó szerinti egyetlen élő Baumgartner-díjas költőt. Szép este volt, a Turczi Istvánnal, Konok Tamással és Kovács Levente zeneszerzővel folytatott beszélgetés után, mint első Páholy-tag a költő kapott egy külön étlapot, amin a 25 évvel ezelőtti árakon fogyaszthat majd bablevest vagy bifszteket, így a Sacher-torta is csak 110 forint, ami tényleg megfizethető egy idős költőnek is.

És van persze a Hadik Irodalmi Szalon, amit másfél éve szervezek óriási lelkesedéssel a Hadik Kávéházban, a nagyszámú közönségnek bemutatva a művészetek együttállása jegyében a kortárs alkotók legjavát: írókat, festőművészeket, zenészeket, költőket, fotóművészeket. Alkotókat, barátságokat, hatásokat, ihlet-születéseket, akiket és amiket ismerek, s szívesen megmutatom másoknak is. Sok minden van tehát, nemcsak tavasszal, de most mindennél sűrűbben. Csütörtöktől vasárnapig Könyvfesztivál a Millenárison, április 25-én a Hadik Irodalmi Szalon az irodalmi provokáció, média és zene egymásra hatásának elemzésével, meghívott vendégeimmel:  Winkler Nórával, Palya Beával és Fabricius Gáborral.

Futok is, mert letelt a napló-időm, s elő kell készítenem a szerdai, második sajtótájékoztatónk anyagát. S rendezni a könyveket. Befejezni a kéziratot.  Megírni a sajtócikket. S újból olvasni. Mert nekem valóban minden egyről szól: az olvasásról, amit sokféleképpen lehet, de mindig ugyanazt adja: az élet-tartalmat.  "Erővel olvasni. Néha nagyobb erővel, mint amilyen erővel az írás készült, melyet olvasol. Áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül olvasni. Az író fecseghet, de te olvass szűkszavúan. ... Elegánsan olvasni, nagylelkűen. Úgy olvasni, mintha siralomházban olvasnád az utolsó könyvet, melyet még beadott celládba a porkoláb. Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb emberi ajándék. " (Márai Sándor)

Juhász Anna