hirdetés

Hol van a világ központja?

2013. március 7. - Nyitott Műhely

Laci mégsem nagymama. Teremtő erő, aki „rálehel a dolgokra, és azok életre kelnek, bár szatmáriszilva-szaguk lesz”. - Ezen a héten a Nyitott Műhely műhelynaplóját olvashatják a Literán. Csütörtökről Juhász Gábor írt. 

hirdetés

Hol van a világ központja? Budapesten élek, így hajlamos vagyok azt gondolni, hogy az igazi központ valahol máshol van. Nemrég jártam a New York-i Village Vanguardban, a jazz Mekkájában. Talán az a központ.

De mégsem! Beszélgettem egy íróval az ottani, személyes élményemről. Elmesélte, hogy ő Szentpéterváron, Dosztojevszkij házában érezte ugyanezt.

Akkor hát két központja van a létező világnak? Nem valószínű.

Ha van Axis Mundi, az csak a Nyitott Műhely lehet. És a középpont közepe: Finta Laci.

Lacihoz női tulajdonságokat társítanak. "Anya csak egy van, és az a Finta Laci", mondja egy falfelírás, a barátnőm is nagymamás élménynek írja le Őt. Pedig Laciban nem sok nőies vonás van, legfeljebb a szeretet, az adni akarás és tudás. Mint egy igazi nagymama, aki megetet, megitat, könyvet nyom a kezedbe, hogy leülhess olvasni, zenét tesz be, hogy legyen mit hallgatnod. Hogy milyen egy igazi nagymama, sajnos nem volt módom megtapasztalni. Észt nagyanyám nagyon messze élt, más nyelvet beszélt, a ceglédi nagymamámat is ritkán láttam.

De Laci mégsem nagymama. Teremtő erő, aki „rálehel a dolgokra, és azok életre kelnek, bár szatmáriszilva-szaguk lesz”.

Személyes leszek. A kedvesemet, Liszkay Szilvit itt ismertem meg, ő az egyik lelke a Műhelynek. Az édesapja, Liszkay Tamás évek óta filmklubot vezet itt. A lányai, Lili és Szamó jegyet szednek, segítenek abban, hogy a csodás borscsok, csülkös sztrapacskák megtalálják az éhes szájakat. A legkisebbik lányának, Süninek fent van a falon a rajza Hintapaciról.

Finta Laciról.

Pedig micsoda fal az! Babits Mihály fala ilyen Esztergomban, ahová dicsőség volt felkerülni. Ha a XX. század végének és a 2000-es évek elejének magyar művészetét valaki meg akarja ismerni, elég, ha ezt a falat tanulmányozza. Álljon még nagyon-nagyon sokáig!

A Nyitott Műhelyben ölelt át Esterházy Péter, itt hallottam Szabó T Annát, Dragomán Györgyöt, Jónás Tamást, Varga Mátyást, Háy Jánost felolvasni. Itt ismertem meg Rátóti Zoltánt. Itt énekelt velem Závada Pál, amikor gitároztam egy Cseh Tamás-dalt. Itt játszottuk Oláh Kálmánnal szilveszterkor a Himnuszt, itt gitároztam Vancsó Zoltán fotóira, itt hallottam Szalóki Ágit, Drescht Mihályt, Dés Andrást, Szalai Pétert, Lukács Miklóst. Itt ettem Szőke Szabolcs főztjét, miután hallgattam gadulkázni. Itt drukkoltam, hogy Vojnich Erzsébet és Szüts Miklós képeit az ismerősöm vehesse meg az aukción. Itt láttam a Pina Bausch-filmet.

Itt volt az első szólókoncertem Magyarországon. Nem sokkal előtte Londonban léptem fel. Izgultam ugyan, de az semmi volt ahhoz képest, amit a Nyitott Műhelyben éreztem. Hiszen a világ közepén játszottam! Ott ült mindenki, aki számomra fontos volt. E koncert kapcsán írtak először az ÉS-ben a Műhelyről.

Ha valamire büszke vagyok az életemben, hát erre biztosan.

Isten éltesse Finta Lacit és a Nyitott Műhelyt!

Juhász Gábor

Nyitott Műhely

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.