Ha nem turistáskodik egy hónapig Ázsiában, akkor is tud beszélni. Néha, amikor hallgatom, eszembe jut egy-két kortársam, aki mondjuk Mészöly Miklóst vagy Weöres Sándort figyelte áhítattal a lakásán. Nekem Keszthelyi Rezső Ira magyar megfelelője. Filozofikus, anekdotikus, intelligens és soha nem lenéző, megvető vagy kioktató. A különbség az, hogy Ira rengeteget utazott. Éveket töltött Marokkóban, Etiópiában, Nepálban. Állandó vendége a világ minden pontján lévő irodalmi és művészeti szalonoknak és szinte mindenkit ismer(t). Tíz nap alatt négyszer látogattam meg. Az utolsó napon ő tisztelt meg avval, hogy eljött a felolvasóestemre.
Újra Csepelen: tegnap. Miután leadtam a Naplót, elmentem a szüleimhez, hogy velük töltsek egy pár órát. Fél hat előtt villámtalálkozás a Veres Péterrel a Bajza utcánál. Onnan irány a Nyugati posta. Az Oktogonnál, amint megyek át a zebrán, három tompa durranást vélek hallani. Nem csak én. Már a körút Nyugati oldalán haladok. Szemben velem egy véres szájú férfit noszogat gyorsabb futásra egy másik. Az Eötvös(?) utca sarkán lévő arab étterem előtt kb. tízen, tizenöten állnak. Izgatottak, hadonásznak, kiabálnak. Láttam már ilyet, átlépdelek közöttük. Nem feltétlenül volt okos húzás. Amikor az utolsó férfit is elhagyom, egy pisztolyos alak ugrik pontosan elém, de szerencsére nem engem keres. A pisztolyt előrenyújtva rohan az Oktogon felé, egészen addig, amíg a többiek meg nem fékezik vagy meg nem győzik, hogy tegye el a fegyvert. A járókelők a falhoz lapulnak, megroggyannak a térdek. Tiszta Amerika. Biztonságban lépek be a posta kapuján, feladom a levelet, kijövök, ekkor szólalnak meg a rendőrautók szirénái. Ha nem telt el tíz perc az ominózus eset után, egy sem.
A hat óra már a Bambiban talált. Ott egy ismerősöm meséli, azt mondták neki (első éves pszichológia tanonc) boncolás közben, hogy két boncmester megerőszakolt nők nemi szervét gyűjti. Ezt nem ragoznám, ő sem, inkább vissza New Yorkba:
Ezúttal tíz napot töltöttem az illúziók városában. Végigjártam a könyvesboltokat, hány Gyukics-kötet ment el. Pár darab. Nem rossz. Éhezem. Megvannak az étel beszerzésére szolgáló helyeim, egy vietnámi kifőzde, egy megbízhatóan mocskos és autentikus kínai a kínai negyedben és egy Dominikai étterem Brooklynban. Mindhárom olcsó és szinte kérés nélkül hozzák kedvenc ételem. A Dominikaiban Spanyol zöldséglevest eszem. Ezt azért hívják Spanyolnak, mert a Yuca, a banán és az édes krumpli mellé belerámolnak hatalmas, középkori borbély módjára feldarabolt csirkehúsokat. Megpúpozott mélytányér. Csoda.
Saraval megyek a Metropolitan múzeumba. El Grecoért állnak sorba az emberek. Mindenki fizet, mint a katona. A felirat ugyanakkor megtévesztő, ki van írva, hogy tíz dollár, de közben ez a múzeum ingyenes. Ne fizess!!! Adj nekik egy 25 centest és bent vagy. Amerikában minden állami múzeum ingyenes. És ha már, akkor azt is leírom, hogy a John F. Kennedy repülőtérről ingyenes busz viszi a pénztelen utast a metróhoz!
Szóval El Greco. Ha művészettörténész lennék, oldalakat írnék róla, így csak annyit jegyzek meg, hogy elképesztő festő volt. Több kiállítást is megnéztünk, rám a legnagyobb hatást Philip Guston ukrán származású kanadai festő tette. Volt neki szocialista realista, absztrakt expresszionista és figurális periódusa. Már a színeibe bele lehet zavarodni, szeretni. Alakjai ezekkel a színekkel iszonyú felkavaróak. A francia dagerrotípia alkonyaként meghirdetett kiállítás viszont lenyugtatott. Érdekes módon sok meztelen nőt ábrázoló fényképet mutattak be. Netán férfiak voltak a kurátorok? A középkori fegyverkiállításra is besétáltunk. No nem mintha érdekelt volna, de nem találtuk a kijáratot. Kínai, japán és európai lándzsák, pajzsok, vértek, kések, szablyák, nyílpuskák. Nyílpuskák. Itt álljunk meg egy szóra. Tudta valaki, hogy a Metropolitan Múzeum tulajdonában van Mátyás király nyílpuskája? Lehet, hogy több is volt neki, elvégre király bácsiként uralta hazánk. Na de tudta ezt valaki? Tudja?  Továbbra is a kijáratot keresve, francia szürrealisták festményei között sétálunk, amikor Sara felveti, hogy a magyarok a sumérok leszármazottjai. Megtaláljuk a kijáratot.
Végre befejeztem Paul Bowles meghökkentő című novellás kötetét, "A Hundred Camel in the Courtyard", marokkói történetek. A harmadik könyv egy hónap alatt. Györe Balázs "Halottak apja" című regényét Hamburg felé olvastam a vonaton. Utána a "Candy" című, az amerikai hatvanas éveket eszméletlen humorral bemutató regényét két írótól, Terry Shoutern (ő írta az Easy Rider forgatókönyvét) és Mason Hoffenberg. Shoutern nem tudta egyedül befejezni a könyvet és megkérte Hoffenberget, hogy segítsen. Segített. Most Chester Himes fajgyűlöletről szóló regényét olvasom. Ez volt első kötete. Börtönben írta, ahova ékszer lopásért csukták. Később detektívregényeket írt. Nem kedvelte fehér Amerikát. Fehér Franciaországot szerette. Ott élt. Meghalni átment a spanyolokhoz.
Tanksgiving. A hálaadás ünnepe minden november utolsó csütörtökén. A bevándorló amerikaiak ekkor köszönik meg az indiánoknak, hogy kiirthatták őket. Most azon kívül, hogy világuralomra törekednek, a pulykákat irtják. Évenkénti pulyka-holocaust. A Prazsák Yvettel kimegyünk egy baráti házaspárhoz pulykát enni. Ha már meghalt, megesszük. Két csodálatosan édes, tizennégy hónapos kapuccsinó színű iker lány. Ott alszunk, és nehezen válunk el a csöppségektől. Nem akarják elengedni a kezem. Tudok én szeretetreméltó is lenni, gondolom elégedetten, fene bánja már a pulykákat.
Elérkezett az utolsó nap. Felolvasó est a Tribes galériában. Steve Dalachinsky felsőtestét megdöntve, artikuláltan olvas, Bonny Finberg szerényen és gyorsan, Merry Fortune hosszan és izgalmasan. Én úgy-ahogy és még... Izzadó tömeg, vörösbor, és amikor véget ér, Steve Cannon Bartók Csodálatos mandarinját teteti be a zenegépbe.
Vége a felolvasókörútnak. Egy hónap alatt tizenkétszer ültem repülőn. Öt teljes napot repülőn és repülőtéren, két napot vonaton és buszon töltöttem.
Jelenleg pihizek, egészen addig, amíg el nem fogy a pénzem. Holnapig.