hirdetés

Hotel Helikon – szivar, szék, szisztolé

2017. december 15. - Helikon folyóirat

Valaki írjon tanulmányt arról, hogy magyar irodalmi lapoknál milyen napfény-szék-parketta-csésze rátával dolgoznak a szakmabeliek, s hogy ez összefüggésben áll-e vagy sem az említett helyek szakmai és baráti látogatottságával, szociális bekötöttségével. Itt egyelőre szembekötöttségről szólhatunk csak. Nem néz, nem gondol. – A kolozsvári Helikon naplóját László Noémi írta.

hirdetés

Zsuzsa, PAZS, hol volt az eszetek? Hát ez a mi címünk, nem? Itt ülünk, megszakításokkal (gyerek, fog, máj, gyomor, másodállás) a szállóban, ahol legtöbbünk egy-két évtizede már tiszteletét tette, leginkább átszállóban. A Helikonnál máskor is zsufi volt és kavarodás, mindazonáltal korábbi helyeken besütött a nap. A napfénytől remegő ablaknál kaktusz, futó, anyósnyelv, kisasztal, tonettszék, fotel, pár állandó jellegű tudós író bácsi, pipa, szivar, kávéscsésze, vicc, vigyor, morci, zacc. Barna, fekete, szürke zakók, matt vagy fényes könyékkel, ing, kötött mellény. Ilyenek voltak. Kívülről. Ingek az irodalomban. Most Bartis, Kemény, Kányádi. Aki nemhogy a Hotel Helikonba, Kolozsvárra sem jön többé. Állítólag. Jaj.

A Helikonhoz nem csak Kányádi Sándor nem. Új helyünkre mintha senki sem jönne igazán. Biztosan azért, mert nem süt be a nap. Gondolom néha. Én például ezért nem. Gyűlölöm a neonfényben fürdő betonszerkezetet. A Helikonnál ez van. Neon, szalagredőny, papírtemető, szocreál kavalkád, nulla napfény. Bejárok, persze. Nem az igazi. Mások is bejárnak, az sem igazi. Úgy tesznek, mintha. Régen más volt a bejárás. Más bejárás volt régen. Kösz, Bandi! Mostanában újak, régiek, mind, átjavított verseid olvasom, nem ilyen sorrendben. Meglátszik. Hol van Kukó? Kérdem, mert megint összevissza tettem a könyvet. Kék-zöld, kevés sárga, mint napfény. Van remény.

Vannak például nagytestű könyvszekrények a hatvanas évekből. Térelválasztó funkcióval is. De hogy egyébként mi mindent rejtenek? S hogyan? Marie Kondo sikerrel működhetne itt, bár előbb fejben kell konmarizni, önmagunkon kezdve. Csakhogy a hagyomány nem kidobásos alapon működik. Intézmények nem purgáláson alapulnak. Felhalmozás van, utódok épülése végett. Ép ülése. Az ülepet meg nem kerülhetem, már gyerekkorban sokat nyomott a latban. Voltak, ugye, szorgalmasak, ők ültek, és voltak mások, akik az istennek sem. Ültek. Padban, asztalnál, templomban, operában, nem, nem, sehol. Én fejben ültem, tekeregvén, városperem, épülő lakótelep. Az volt a nap kezdete-vége.

De széken? A szék sarkalatos probléma nálunk. Zsuzsánál említést nyert Mózes Attila széke. Vannak itt annál huncutabb dolgok. Székállományunk ugyanis hamarosan megújul. Intézményünk betonkebelében kisebb vallási háború folyt, mert vannak ülőszerkezet- és gerinckímélő alkalmatosságot támogatók, vannak masszív faszékre esküvők, vannak néma bölcsek, akik már sokat láttak, vannak nemtörődöm tekergők és vannak magasan szálló fiatalok, akik basznak az alkotmányra. Az ülőre. Mindez fényesnek szintúgy nem mondható körülményekre megy vissza. Székhelyzetünket nem világítja be dús finanszírozás sugára. Nálunk érdemesebb költők-írók koptatta, billegő székeinken lázadozunk, hogy tönkreüljük a – hátunk. Ilyenkor szeretnék gyertyás tüntetést szervezni a HH előtt.

Ergonomikus négylábúakat a Hotel Helikonba! Vissza a természetbe! Lágy ölön írni, szék helyett! Méltó ülőalkotmányt a magyar irodalom kolozsvári műhelymunkásainak! Fogadok, a havilapnál jobb székek vannak. Ott régen is adtak a székre. A tudós író bácsik mégis a napfényes Helikonnál dobták be a kávét. Kultúrmenedzsment, szék, dizájn. Valaki írjon tanulmányt arról, hogy magyar irodalmi lapoknál milyen napfény-szék-parketta-csésze rátával dolgoznak a szakmabeliek, s hogy ez összefüggésben áll-e vagy sem az említett helyek szakmai és baráti látogatottságával, szociális bekötöttségével. Itt egyelőre szembekötöttségről szólhatunk csak. Nem néz, nem gondol. Szuszog. Bejön, leül, kattintgat, szerkeszt. Levelez, bambul, ül. Hallgat, bólogat. Ügyesen ül. Kösz, Bandi! Van remény. Jövőre jobb széken jobb ülés, jobbulás, jobb munkaerő. Háthahátha. Addig viszlát, vivát, evoé, temérdek luftballon.

László Noémi

Helikon folyóirat

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.