hirdetés

Hozsánna az Ördögnek

2006. december 4. - Zemlényi Attila

Csak jön-megy bennem, mint egy nyitott borotva, májgerivel rúgja le az elkorhadt titkos ajtóimon a rozsdás TUTO-lakatokat, mondom kiakassza a láncot a csávó, oszt egyből felkapcsolja odabe’ a villanyt. Én meg kapkodom és csavargatom összevissza a fejem, mint Linda Blair az Ördögűzőben, Észak-Irak, Észak-Madzsar.
hirdetés

          Azt hiszem nincsen attól fájintosabb dolog napló ügyben, ha teszem azt mindjárt az elején, a naplóíró nyomorult, okvetlenül már a megszólaláskor, kétszeresen is meglopja, becsapja magát. Úgy csinál ál-kicsinylelkűségében, megrögzött pozőrként, ripacsként, mintha elajándékozná első napját, azt mondja, ugyan kérem, hát van még itt bőven, én kérem szóra sem vagyok érdemes, mindeközben lesi, latolgatja, méricskéli a hatást, hunyorít, csippent a szemével, izgatottan dörzsölgeti a markát, köszörüli a torkát. Hangosan egyesével tördeli az ujjait, hallották, kérem, mindannyian, ropog ugyebár, ropog.
           Legyen tehát az itteni első mihaszna napom, az ajkába harapó, forgószél szemű, murcos gyerekekről, muskátlis tornácról álmodozó Málik Roland Úré, mert amint köztudomású egy ongai nem felejt.
 
          „Ha megölsz, se látok nyomot,
          Ismeretlen már e táj.
          Alighanem ördög vezet,
          Összevissza, körbe jár.”
                               (az isteni Alekszandr Szergejevics)
 
          Ma disznónyáj voltam, legelésztem könnyű szívvel a hegyen, és a barátom belém költözött, persze nem a barátom az ő kese ruzsinszőke valójában, csak a nyomtatott lelke. Málik Roland: Ördög, Jak-L’Harmattan Kiadó, Bp., 2006. Vigyázni kell az igencsak empatikus Sztanyiszlavszkíj módszerrel, ezt tudjuk a régi, tragikus ózdi esetből, úgyhogy nem rohantam fejvesztve a meredekről a Sajóba, ahogy írva vagyon, csak ittam egy kicsit, olvastam egy kicsit, aztán megin’ ez, megin’ az. Azóta sem szabadulhatok tőle. Csak jön-megy bennem, mint egy nyitott borotva, májgerivel rúgja le az elkorhadt titkos ajtóimon a rozsdás TUTO-lakatokat, mondom kiakassza a láncot a csávó, oszt egyből felkapcsolja odabe’ a villanyt. Én meg kapkodom és csavargatom összevissza a fejem, mint Linda Blair az Ördögűzőben, Észak-Irak, Észak-Madzsar. Ahogy kántálni szoktuk itt a végeken, minden szó ajtó egy történetre. Azt mondja ez a kukorica gyermeke A vágáns dalá-ban, hogy „A Költészet: gömb.” , meg azt is, hogy nem miau! hanem vahúúú! Figyel rám, a kidülledt gömbszemével, tisztán látszik benne a csapnivaló májfunkció, amit ír, egy nagy centrumos szatyor szotyola, napraforgómag, a fogaiddal megroppantod, kiköpöd a haját, mehet befelé. Kis piramist köpködhetsz magad mellé, eltemetheted vele a gyáva hiperteóriákat, a teljes acélos elméleti fegyvertárat, pontosan fogod tudni, ki és miről beszél. Fojtogat közben a hab, tarajos, tajtékos napokat látok, nincs értelmezési kényszer, mindez bizonyosság, forró, élő hús a szöveg, csupa ín, izom, zsír, zsiger, állati fehérje. Úgy küszködik, mint egy pele, ami olyan, mint egy mókus, csak mivel éjszaka él, senki nem ismeri, pedig ő is van, az istenadta, ez a text tehát egy bátor pelekerék. A mesélő te magad vagy, Rémusz bácsi, a műnéger, akinek elhiszek mindent. De nemcsak elhiszem, tudom és vallom. Enyém is a tékozló fiúk szabadcsapata. Nem tudom, első könyvben miként lehet kikerülni minden PVC-t, de ez egy hibátlan kűr. Te vagy nekem ma este, drága barátom a költészet fekvőrendőre és az Ördög, maga a megkerülhetetlen szépségszlalom.
 
          A Sajó Beretkénél és Felsőzsolcánál apad, Sajópüspökinél, 28 centiméter, változatlan, hajóvonták találkozása tilos.
          Derűs éjszakát, kíván Miskolcról, a bűnöknek csillogó, hideg és sötét városából, alázatos szolgátok: Zöme

Zemlényi Attila

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
kkl kkl 2006-12-07 11:22

 bocs, azt hittem, itt is működnek az alapvető html-tagek, az <i> a kurziválás kezdetét, a </i> a kurziválás végét jelzi -- de itt nem müxik. elnézést érte, pedig tudom, <i>picit ciki</i>... kkl

kkl kkl 2006-12-07 11:20

 kedves <i>javorpe</i>, a kurziválást sok mindenre használjuk, például az idézetek jeölésére is. legalábbis néha. legalábbis azt hiszem. <i>de lehet, hogy tévedek. vagy nem, vagy nem tudom.</i> riszpekt: kkl, a tejbegerilla

Dr.Jones Dr.Jones 2006-12-06 18:17

 Gratulálok a portálnak, hogy becserkészték a kortárs irodalom legnagyobb fenegyerekét. Zöme hangját sokan érzik magukénak! A pörgő peléken túl pedig az ülő bikáról se feledkezzünk meg! Sitting Bull