Hajnalban csöngött a telefon. Mire fölvette, letették. Később tudta meg, hogy a taxis telefonált, hogy nem jöhetne-e az Óváros térre Árpád úrért. Árpád úr határozott nemmel felelt. Így rükvercbe kellett lemennie a meredek utcán, amit nem mindenki kedvel. „Tudod, az utóbbi időben ne kímélem a taxisokat.”, mondta a telefonba. (Itt egy magánéleti pletyka következne, de mind én, mind Hősöm eltekintünk ennek közlésétől. Annyit Hősöm elárul – én nem –, hogy pár éve nő szöszölt a háttérben.)

Spar, szentségelés a fényképezőgép miatt, Pityóka. A tegnapi nappal ellentétben ezt a napját megjósolhatta volna Barabási Albert-László.

Ma Mila főzött. Kitűnő majorannás fasírtot zöldborsó főzelékkel.

Az örmény füllevest ketten végezték ki: Hősöm és Fehér Sólyom. Az ángádzsáburról még annyit, hogy churut a fűszere. Churutot pedig Bodor Ádám feleségétől, Anikótól kapott Mila, akkor, azaz kb. egy hete döntötte el, hogy főz egy ilyet.

A Pityókában Józsi, úr a színész és ők ketten kértek politikai menedékjogot a valóságtól. Sört, vörös bort, unicumot illetve jégert ittak. Józsi, a színész elpanaszolta, hogy a felesége mindig elsózza a levest, mindent kapkodva csinál („Mint ha még mindig a színház büféjében dolgozna!”) és sose mosogat el rendesen, ezért ha vendégek jönnek ellenőriznie kell a tányérokat. Annyira nem volt forgalom, hogy Józsi, a pincér a dohányzást is engedélyezte. „Úgy se jön be senki”, mondta.

Mila a Józsi a Pityókában

Józsi a pincér

(Engedjenek meg egy zárójeles megjegyzést e sorok írása közben: kinéz az ablakon, és nem hisz a szemének. Egy kutyát lát, villogó nyakörvvel. Brunót, aki féltékeny. Egy rohangáló, szőrös karácsonyfát.)

A tegnapi Zdravko Csolityhoz. Hősömnek egyszer elsült a szája. Azt találta mondani, hogy aki tíz percet élt a titoizmusban, az titoista. Ezt a kádárizmusra is érvényesnek tartja. Kicsit árnyaltabban: nyilván ezzel azt akarta kifejezni, hogy sok víz lefolyik még a Séden, Dunán, Tiszán, Csíkéren (kinek mije van), míg azok a reflexek, amelyek a különféle szocializmusok alatt kialakultak, kihalnak. Arról már nem is beszélve, hogy ez a vírus ellenálló, különféle, olykor elképesztő helyeken bukkan föl, folyamatosan termelve újra önmagát. Hősöm tavaly novemberben, egy Zetna-találkozón vállára vette egykori világa bűneit. A képet Árpád úrtól kapta.

Tito és Hős, kritikus nénitől

Tito, Szögi és Hősöm

Se vele, se a fejében nem történt semmi különös. Szerencsé napot zárt, nem gyönge testére esett az űrszonda.

Végül szeretné megköszönni a Litera szerkesztőinek, hogy megíratták vele ezt a naplót és ezzel kimozdították szorongásos tespedtségéből.

Még az is megeshet, hogy eleget teszek barátaim unszolásának és folytatom.

Post festa:

ezt próbáld ki – államcsőd magyar módra – űrszonda zuhanhat ránk – anyátoknak magyarázzatok – ha attila levelet kapna barossotól – nem vagyunk olyan  helyzetben – keleten hódít a magyar élelmiszer – rommá gyűrte a vonat – egy egész tortát megevett a fogyókúrázó műfordító – marius tabacu pénteken múlt 60 – piál a föld – elkezdődött a hadkötelesek összeírása  –  a kurzivált anyátokat – egyre több az akasztás – gyurcsány disznólkodott – halál után visszajár – a konszolidáció éve – karácsonyfatűzben vesztette életét

Bozsik Péter