hirdetés

Húsz év múlva - péntek

2013. július 12. - Németh Gábor

Még szerda reggel Csobánkán módszeresen átkutattam a lakást egy ív csomagolópapírért, amit 1989. július 6-án loptam el, innen a kisteremből. Délután hozta valaki a hírt, hogy bemondták a rádióban, meghalt a Kádár, az Atilla meg a Kispetri olyan izgatott lett, mint egy falka rókavadászkutya... - Németh Gábor titkos tatai naplója a Litera TestFeszt táborából, péntekről.

hirdetés

“Minden hiba szándékos lesz”
(Triceps)

A BENNÜNK LAKÓ SZOVJET S-BAHN.
Délelőtt foci. Édes istenem. A lélek kész, de a test feledékeny. Öregek-Fiatalok meccs, Ágoston, Zeke, Farkas Zsolt, Kukorelly, a Bandi ki van borulva, mert a túloldalon a Bartók Imre kivételével folyton nyígnak a szibarita vázak, “nem aludtam, fáj a lábam, szarrá ment a cipőm stb”. Armageddon, hova jutottunk, ami jön, ő arra már nem kíváncsi. Fényes karrierem vége felé tartok, egykor szélsőként kezdtem, aztán jött a védekező középpálya, később pár évig némán és magányosan szenvedtem ott, ahol egyébként valakinek söprögetnie kéne. Most megkönnyebbülten a kapuba állok. Az egyszemélyes nimfoválogatott térdéről sajnos lejön a glazúr, az öregek nyolc évvel ezelőtti, tehát mára elérhetetlen labdákkal tömik egymást, Imre szétfutja a nemlétező védelmünket, a vége felé reflexből kiveszek egy ziccert a nekem jobb, neked balfelsőből. Bandi esik egy brutálisat, abbahagyjuk.
A szibariták végül kettővel mentek. (Poszthumusz megjegyzés: valójában hárommal, lásd a mottót.)
Ebéd előtt csodálatos beszélgetés az egyik opálos sráccal, aki régi motoros, megvalósíthatatlan szobrokat tervez, de nem kispályás, a következő műve például egy nyílvessző volna, ami a Népligetben megy be, ott fakaszt egy kis tavat, pour la bonne bouche, és legközelebb Japánban jön ki, de a tollas vége az tulajdonképpen egy óriás napóra mutatója lesz. Az egész cucc maximum ha tízezer kilométer, de ami nem látszik belőle, annak lennie sem kell, tehát az a része ingyér’ volna.
Délután őstatások prezentálnak, a Csuhai, a Bozsik meg én.
Ficsku Pali nem jött el, de beleírom, hogy velünk legyen.
Még szerda reggel Csobánkán módszeresen átkutattam a lakást egy ív csomagolópapírért, amit 1989. július 6-án loptam el, innen a kisteremből. Délután hozta valaki a hírt, hogy bemondták a rádióban, meghalt a Kádár, az Atilla meg a Kispetri olyan izgatott lett, mint egy falka rókavadászkutya, szereztek valahonnan egy ív barna csomagolópapírt. KOPORSHOW, írták rá, ákombákom fekete filc, alatta zölddel, Meghalt a cselszövő, és megint feketével a névsor: Nagy Atilla Kristóf, Krausz Tivadar, Grega Sándor, Petri-Lukács Ádám és Turcsány Péter. Kiterítem a plakátot a szőnyegre, a szoba közepére. A “Meghalt” szó gyanútlan távolságban az Atilla nevétől. Azon az estén komoly viták folytak itt a táborban, hogy vajon szabad-e ilyet csinálni, nem méltatlan-e. De kihez, bazmeg, hozzánk vagy a Kádárhoz? Magára az estre már egyáltalán nem emlékszem, csak arra, ahogy várom, mindenki elmenjen a kocsmába, és lelophassam a falról a plakátot. Az Atilla, a Krausz, a Grega, meg a Kispetri, eddig értem, ez régi iskola, de vajon hogy vehették be épp azt a Turcsányt, aki maga nyilván soha nem vett be semmit, Kalmopyrinen kívül.
Négykor, ami errefelé háromnegyed ötkor van, Fiatal test, Szekeres Dóra beszélget Bartók Imrével és Nemes Z. Márióval, Márió fiatal testét középen helyezték el, a két apró mellékalak szimmetrikus ölelésében. Nagyjából egy megfontolt, szerény, ám a visszavonulásról hozott döntésében megingathatatlan norvég szumóbajnoknak látszik, akit a szlovákok levezetésképp meghívtak a Tátrába villantózni. Odasziszegem Garaczinak, hogy dumálnunk kéne, már ő is gondolt rá, válaszolja vészjóslóan. Bartók egy klorofilizálódott családról mesél, Márió pedig olyan tízcentis törpékről, akiket megrövidítettek.
Meg a szépségről, aminek nincsen relevanciája.
Vacsorára megjön a valószerűtlenül szép Csejdy-család.
Hozzájuk képest annyira ronda a rakott tészta, mintha a Bartók vagy a Szvoren Edina írta volna.
Márton Lacit konspirációs okokból kihagyjuk, Garaczi tud egy tuti helyet, ahol nem fognak zavarni, sötét sarok a pinpongasztal mellett. Egy perc alatt derül ki, hogy pont ott van a női WC. Azt mondja, hogy elolvasta az Új Forrásban az első naplóját, és az van benne, hogy a Csejdy megkérdezi tőle, hogy ő írja-e a tatanaplót, ami effektíve lehetetlen, hiszen akkor találtuk ki az egészet. Igaz, teszi hozzá, hogy később dolgozott a szövegen.
Dichtung und Wahrheit.
Marno beszélget Kukorellyvel, elvileg fordítva hirdették.
Simán tolhatnának egy high-brow Hacsek és Sajót, ha nem szarna mindenki nagyon magasról a magaskultúrára.
Bandi néha elfelejti, hogy a János is a teremben van, kezdek tartani tőle, hogy nem találja elég autentikusnak. Ki van igazán magánál, az, aki magánál van, vagy aki egyáltalán nincs? (Akkor ide nyitok utólag egy könnyű, hordozható gipszet, szegény Bandi akkor már tényleg nem volt magánál, a föntebb jelzett esésben ugyanis eltört a keze, csak még nem volt diagnosztizálva.) Csak az az érdekes, mondja a János, hogy az autentikus az extatikus.
Solymosi némán szenved a hátam mögött.
Keresztesi Jóskával kiballagunk a partra, és fölfedezzük a Szomjoltóságot, a fél tábor ott van, végre egy hely, ami éjfélig nyitva tart. Itt fogjuk kihúzni a Flash-koncertig. A bentiekkel állandó telefonos kapcsolatban vagyunk, a basszer állítólag beszorult egy körforgalomba. Sokkal több olyan Flash-koncerten voltam, ami elmaradt, mint olyanon, amit megtartottak.
Tizenegyre megjön a basszer, háromnegyedkor elkezdik, a Flash szerintem káprázatos, de Kukorelly odakint nagyon fogja a fejét. Bandikám, mondom neki, hát közöltük őket A ’84-es kijáratban, nem emlékszel? Igen?, pattintja vissza, de, ugye, azt te szervezted?
Barcs doktor nyolcszor akarja abbahagyni a koncertet, alapvetően azért, mert elfelejtette a saját számait, és hiába hoztam le a régi szövegeit, sajnos, otthon hagyta az olvasószemüvegét.
Koncert után megkérdezem tőle, hogy emlékszik-e, amikor a kispolszkimmal kimentünk Budaörsre, megnézni, hova tűnt a Pajor, a Hunyás meg a Dönci. Fogalma nincs semmiről, mégis földerül az arca, azt mondja, akkoriban sok mindent tolt, de tulajdonképpen mindig sejtette, hogy vannak a szektáról közvetlen élményei. Írjam már meg, hogy neki is meglegyenek.

Németh Gábor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.