hirdetés

Idegenségek párbeszéde

2018. június 30. - Véneki Alkotótábor

Testképünk és fizikai változásaink is alakítják énképünket, személyiségünket. A test alakul, felnő, öregszik, megint öreganyám papírbőrére gondolok. Elemlámpával átvilágítható ujjaim között a bőr. – A X. Véneki Alkotótáborról harmadikként Horváth Veronika netnaplóját olvashatják.

hirdetés

Öreganyám papírbőre. Kézfején nem is papír, inkább gyurma, kihúzható, ruganyos. „Azt mondja, nem fáj neki” – írja Papp Gréta versében ugyanerről. Kicsit megdöbbenek, mert éppen első este beszélgettem ezekről az évtizedeken át megmaradó érzetekről Szöllősi Matyiékkal. Tapintásélmények, kishegyesedő ujjbegyek, hideg, sima felület. Nekem is ilyen lesz. Örökség – ez a szó is felkerült már a Test és identitás címszavak mellé a véneki tábor közös gondolatmorzsái közé, ketten is felírták Deres Kornélia estje után. Szombat délután ez is téma lesz.

Most még Lanczkor Gábor következik, Király Farkas kérdezi, fókuszban az Apás szülés. Szerkezet, forma, ábécé és diszlexiás főhős, Lorca-átiratok. Vas megyei személyes tapasztalatait Gábor megosztotta főhősével, a táj, természet karakterépítő tényező. Lanczkor azt mondja, ne dőljünk be azoknak a cseleknek, amikor a szerző/szakma megmondja, miként kell olvasni egy-egy művet, mi fikció, mi önéletírás. Tér után az idő dimenzióját vizsgálva arra jutnak a beszélgetőpartnerek, hogy a korszak, amiben szereplőinket mozgatjuk szintén meghatározó erejű – ahhoz, hogy csempészként tevékenykedhessen valaki, szükséges egy lezárt, őrzött határ.

Lanczkor Gábor és Király Farkas (Fotó: Soós Brigitta)

Határ. A test határa és határtalansága, másik élet a testben, mitikus sorsmintázat, anyai önfeláldozás. Király Farkas a vallás szerepéről kérdezi még Lanczkor Gábort, akinek Folyamisten c. könyvében is identitásformáló erejű a vallási hovatartozás és a vallás intézményesülése, ami az Apás szülés végkifejletéhez is hozzájárul, és kérdéseket vet a fel a testhez való viszony kapcsán.

A test tabusítása, a test mint nemi identitás hordozója, a test mint a vágy tárgya – ezeket a kulcsszavakat már Péterfy Gergely estjéhez is kapcsolom. Mechiat Zina alaposan fölkészült, a beszélőválasztásról és karaktereiről faggatja Péterfyt, aki szerint ideális esetben a szerző csak kiszolgálja karaktereit, a figurák élik saját életüket, magukban hordozzák konfliktusaikat. Ha megnézzük őket különböző, jellemük megmutatkozását segítő szituációkban, maguk termelik a szöveget.

Fotó: Soós Brigitta

A kitömött barbárban különböző idegenségek beszélgetnek egymással, Kaziczy, Sophie és Angelo Soliman mind máshogyan viszonyulnak saját kívülállóságukhoz, ahogyan környezetük is különböző módokon elutasító velük vagy éppen kíváncsi rájuk. Angelo Soliman bőrszíne miatt reked társadalmon kívül, környezete gyerekkorától kezdve állatiasítja, vagy épp tárgyiasítja testét. Ugyanakkor az egzotikumra sokan vágynak, a fogdosás, tapogatás, érintés szövegformáló elemek. Mechiat Zina a test megfestéséhez másként viszonyuló karakterek kapcsán aktuális kérdéseket vet  fel – hiszen ma, a selfie-korszakban percenként kaphatunk visszajelzést arról, hogy nézünk ki, különböző beállításokban, filterekkel nézegethetjük magunkat. A testet textildarabokkal és tulajdonságokkal ruházzuk föl, amik belső tartalmakra utalnak. Testképünk és fizikai változásaink is alakítják énképünket, személyiségünket. A test alakul, felnő, öregszik, megint öreganyám papírbőrére gondolok. Elemlámpával átvilágítható ujjaim között a bőr.

Király Farkasnak van egy remek darabja, az esti világmegváltásnál Bende Tamás kapcsolgatja, de éjszakai túrára már nem megyünk, elég volt a délutáni futás, és az esti foci. Purosz Leóval és Élő Csengével, akárcsak a pályán, a tábori padokon is nagy az összhang. Csizmás Kingával megállapítjuk, hogy női csapatot kéne alapítanunk, mind egyetértünk, bár a többszörös góllövő Kupihár Rebekát elfelejtjük tájékoztatni, mert egyre inkább beleolvadunk a szigetközi esti zsizsegésbe. Míg mi feminista irodalomról, Peer Krisztián 42 c. kötetéről és a #metoo kapányról beszélgetünk, a másik asztalnál is világmegváltás folyik. A végét még elcsípem, Király Farkas és Péterfy Gergely a politikai oldalaktól és sztereotípiáktól mentes diskurzusnak örvendeznek. Körbenézek, körülöttem a Hermaion tagjai, ül FISZ és JAK elnökségi tag egymás mellett, lelkesen hallgatjuk erdélyi író barátunk novellaalapnak sem utolsó sztorijait, a marketinges, a jogász, a filozófus és a gyógypedagógus; egyetértésben fröccsözget az arab származású, az ősdunántúli, a gyüttment, meg a határon túli. Mi szép vegyesen vagyunk, magyarázom Péterfy Gergelynek, Farkas bólogat: ráadásul még szeretjük is egymást. Párbeszédben állnak idegenségeink.

Fotó: Soós Brigitta

Leadkép: Horváth Veronika (fotó: Bán Attila)

Horváth Veronika

Véneki Alkotótábor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.