Igaz, hamis
2011. január 13. - Bíró-Balogh Tamás
"El tudok képzelni olyan személyt, aki mindkét szobor előtt áhítattal hajt főt és emel szívet." - Bíró-Balogh Tamás netnaplója.
- 2011. január 13.
A tegnapi bejegyzés nyomasztó hangulata még mindig rajtam ül, elhatároztam, ha törik, ha szakad, ma csak cseverészni fogok.
Tegnap este egy barátommal volt hosszú beszélgetésem. Ő hívta föl a figyelmem arra, hogy nem véletlen, hogy Bartók 1940-ben, Márai pedig 1948-ban hagyta el az országot. Bartók a németek, Márai a szovjetek elől emigrált; tehát utóbbinak a németekkel nem volt akkora baja, mint a szovjetekkel.
Erről az jutott az eszembe, hogy van egy kiadatlan Bartók-levelem. Pontosabban sajnos csak a fotómásolata, amit a Budapest Antikvárium vezetőjétől, Benyovszky Istvántól kaptam.
A levél így szól:
Budapest, 1937. márc. 17.
A Vajda János Társaság
Elnökségének
Igen tisztelt Uraim!
Febr. 7.-i levelükre csak most tudok válaszolni. Roppantul sajnálom, hogy felszólításuknak nem tudok eleget tenni. Ezidén már ugy is túlsok felolvasást és egyebeket vállaltam: egyéb munkáim is akkora megterhelést jelentenek, hogy ujabb munka elvégzését sehogysem vállalhatom.
Tegnap este egy barátommal volt hosszú beszélgetésem. Ő hívta föl a figyelmem arra, hogy nem véletlen, hogy Bartók 1940-ben, Márai pedig 1948-ban hagyta el az országot. Bartók a németek, Márai a szovjetek elől emigrált; tehát utóbbinak a németekkel nem volt akkora baja, mint a szovjetekkel.
Erről az jutott az eszembe, hogy van egy kiadatlan Bartók-levelem. Pontosabban sajnos csak a fotómásolata, amit a Budapest Antikvárium vezetőjétől, Benyovszky Istvántól kaptam.
A levél így szól:
Budapest, 1937. márc. 17.
A Vajda János Társaság
Elnökségének
Igen tisztelt Uraim!
Febr. 7.-i levelükre csak most tudok válaszolni. Roppantul sajnálom, hogy felszólításuknak nem tudok eleget tenni. Ezidén már ugy is túlsok felolvasást és egyebeket vállaltam: egyéb munkáim is akkora megterhelést jelentenek, hogy ujabb munka elvégzését sehogysem vállalhatom.
Kiváló tisztelettel igaz hivük
Bartók Béla
Bartók Béla
A Vajda János Társaságban, mint ahogy Szalai Imre írja könyvében, „a muzsika is megkapta az őt megillető helyet. És főleg a modern muzsika. Bár Bartók maga nem szerepelt, de művei több ízben elhangoztak.” A levél annak dokumentuma, amit egyébként sejteni lehetett korábban, hogy Bartókot fölkérték szereplésre. Bizonyára vannak, akik szerint jelentéktelen holmi kis levél ez, én úgy gondolom, hogy minden Bartók-levél fontos. Nincs belőlük olyan sok. Egyszer hamisítottak is egyet, de az ügyre fény derült (a hamis levél dátuma idején Bartók nem lehetett a jelzett helyen, mert éppen más kontinensen volt). Ez a levél autográf, nem lehet hamis, az, aminek látszik:
A belvárosba kellett mennem. A villamos a József Attila sugárúton megy végig, aztán rákanyarodik a Tisza Lajos körútra. A Komócsinról Glattfelderré átnevezett téren teszi mindezt. (Ez a tér nem volt mindig tér, egy nagyobb kereszteződés volt csupán, amit azért minősítettek át, hogy Komócsin Zoltánról el tudjanak valamit nevezni, és egy kereszteződést mégsem lehet. És az ige – párthatározat – térré lőn.) Ennek a kereszteződének legfontosabb épülete – sokan jártak ide, pl. Ilia Mihály – a Radnóti Gimnázium, melynek kapuja előtt áll, pár hónapja, a Radnóti-szobor, pontosabban a Radnóti-házaspár szobra: Miklós átkarolja Fifi nénit. Szép. (Egyetlen szépséghibája, hogy az adott helyhez Radnótinak semmi köze nem volt: nem lakott, nem tanult arrafelé, csak utóbb éppen róla nevezték el ott az egyik iskolát.)
A következő megállóban Wass Albert szobra áll. Mintha közterületen lenne, majdnem a buszmegállóban. Szinte elvegyül a buszra várók közt. De a látszat csal: WA (mellé ne üssek, nehogy WS legyen) egyházi birtokon vár, mert a zöld gyep, az a szép zöld fű tudniillik már a Schulek Frigyes tervezte Kakasos templom kertje, csak épp nincs kerítés. WA kint is van, bent is van, erre mondják: ügyes.
El tudok képzelni olyan személyt, aki mindkét szobor előtt áhítattattal hajt főt és emel szívet.
Nemsoká új szobra lesz ám Szegednek: Horthy Miklós lovon, két egész alak. Nem tudom, hol állítják föl, csak remélem, hogy nem az egyetemnél, csak mert az éppen róla volt elnevezve egy ideig. Bár rossznyelvek szerint (4-es villamos utasai) elképzelhető, hogy visszakapja ezt a nevét.
Barátommal egyébként jót beszélgettünk.
A belvárosba kellett mennem. A villamos a József Attila sugárúton megy végig, aztán rákanyarodik a Tisza Lajos körútra. A Komócsinról Glattfelderré átnevezett téren teszi mindezt. (Ez a tér nem volt mindig tér, egy nagyobb kereszteződés volt csupán, amit azért minősítettek át, hogy Komócsin Zoltánról el tudjanak valamit nevezni, és egy kereszteződést mégsem lehet. És az ige – párthatározat – térré lőn.) Ennek a kereszteződének legfontosabb épülete – sokan jártak ide, pl. Ilia Mihály – a Radnóti Gimnázium, melynek kapuja előtt áll, pár hónapja, a Radnóti-szobor, pontosabban a Radnóti-házaspár szobra: Miklós átkarolja Fifi nénit. Szép. (Egyetlen szépséghibája, hogy az adott helyhez Radnótinak semmi köze nem volt: nem lakott, nem tanult arrafelé, csak utóbb éppen róla nevezték el ott az egyik iskolát.)
A következő megállóban Wass Albert szobra áll. Mintha közterületen lenne, majdnem a buszmegállóban. Szinte elvegyül a buszra várók közt. De a látszat csal: WA (mellé ne üssek, nehogy WS legyen) egyházi birtokon vár, mert a zöld gyep, az a szép zöld fű tudniillik már a Schulek Frigyes tervezte Kakasos templom kertje, csak épp nincs kerítés. WA kint is van, bent is van, erre mondják: ügyes.
El tudok képzelni olyan személyt, aki mindkét szobor előtt áhítattattal hajt főt és emel szívet.
Nemsoká új szobra lesz ám Szegednek: Horthy Miklós lovon, két egész alak. Nem tudom, hol állítják föl, csak remélem, hogy nem az egyetemnél, csak mert az éppen róla volt elnevezve egy ideig. Bár rossznyelvek szerint (4-es villamos utasai) elképzelhető, hogy visszakapja ezt a nevét.
Barátommal egyébként jót beszélgettünk.
Hozzászólás
Nehogy árnyaltabb legyél! Nekem nagyon bejön a stílusod, ne figyelj a kritikus kommentekre! Te csak rám figyelj, és akkor még arról is szó lehet, hogy Szegedre költözöm :) Kosztolányihoz senkit se lehet hasonlítani! Dezsőben ő a legjobb! További kellemes robotolást!
Kedves Tibor, baszki, igazad van. Nem voltam elég árnyalt, és elfeledkeztem az irodalom egyik alapvető szabályáról: hagyni az olvasót, hogy maga vonja le a következtetéseket. Többször, több helyről megkaptam már, hogy időnként újságírós a stílusom. Valóban lehetett volna cizelláltabban (el)hallgani. Ráadásul - mint a Márai-fotókhoz írott soraimban jeleztem, nem ismerem azokat az írásokat, amiket Márai és Csonka egymásról írtak. Csak a Márai-bibliográfiából tudom, hogy ezek egy része Csonka által Márai könyveiről írt könyvismertés, más részük pedig egymásról írt ünnepi köszöntő, emlékezés. Netnapló-bejegyzésem persze teljesebb, és ami fontosabb, jóval igényesebb lehetett volna, ha ezek megsmerése után írom meg. Úgy vélem azonban, hogy erre vagy másnak (Neked például), vagy nekem később lesz alkalmam. Azt is hiszem, hogy ez nem csak lehetőség, de felelőssége is a magyar irodalomtörténet-írásnak. (Már amennyiben van ilyen és ő is így érzi.) Amit pedig az ember és mű értékviszonyáról írsz, abban megint csak teljesen egyetértünk. Gondolok itt Kosztolányira, nekem ő van ilyen elsősorban, tudod. Köszi a kommentet, szeva: Tamás
Kedves Kutyafutta, okvetlen tegeződhetünk, ha akarsz még. Szegedet nem a köztéri szobrai minősítik, nem ettől olyan, amilyen. Egy előre még fel sem állított szobor ellenére nyugodtan költözz ide, ha akarsz. Ez egy viszonylag élhető város. Üdv: Tamás
"Bartók 1940-ben, Márai pedig 1948-ban hagyta el az országot. Bartók a németek, Márai a szovjetek elől emigrált; tehát utóbbinak a németekkel nem volt akkora baja, mint a szovjetekkel." Tamás, baszki, ne légy már Te is ennyire egyszerű, mert elsírom magam. A "tehát" utáni rész demagóggá teszi az egész mondatot. Bartók '40-ben, Márai '48-ban, ennyi a tény. De ebből nem következik, hogy Bartóknak nagyobb (több) baja volt a nácikkal, vagy hogy Márainak nagyobb (több) baja volt a komcsikkal. Az meg pláne nem, hogy Bartóknak kisebb baja volt a komcsikkal, Márainak meg a nácikkal kisebb. Ez így nagyon ferde, hírlapi gondolatfutam. A fent említettek emigrációjának alapvető oka ugyanis nem az volt, hogy nekik kikkel volt bajuk. Hanem, hogy velük volt baja a hatalomnak. Egyiknek, másiknak. Konkrétan: Bartóknak '40-en után kinézett egy alkotóház Zagubica fölött a hegyekben, Márainak meg ugyanez (vagy nagyon hasonló) Recsken. Oszt inkább vették a kalapjukat. A Sértődöttek és A hang rögzít egy viszonyt a totális állammal szemben. Alig elgondolható, hogy Márai rangon aluli ideológiákkal kokettáljon. Mondjuk, a Csonkáékkal haverkodás tényleg visszataszító. Még akkor is, ha csak eltűrte a közelségüket. És még akkor is, ha Csonka Emil nem hasonlítható Göringhez (Csonka nem volt vezérfasiszta; vezér se nagyon, pribék se annyira, meg hát (pontosság) náci volt, nem fasiszta). És maga Márai is visszataszító, emigráció előtt, után. Nem kellenek hozzá nácik, önértéken gusztustalan figura. De nem számít, nem ezek miatt (inkább a visszataszítósága ellenére) szeretjük a művészetét, annak egy-egy részét, akik szeretjük. Például a San Gennaro vére miatt. Egyébként fasza a napló, gratula! Ilia tanár úrnak mielőbbi jobbulást kívánunk! Hali, SzTB
Horthy Miklós lovon! Na, oda se költözöm! Igen, nekem is eszembe jutott, hogy Márainál az oroszok verték ki a biztosítékot. A német megszállás - igaz nem szépeket írt erről - annyira nem rázta meg. De szép a levél! Jó, hogy felraktad! Egyáltalán tegeződünk? Á, már nem is emlékszem. Tetszik az írás.