Szerelem, na erről inkább nem. Vagy mégis? Valamikor az Úr kitalált egy drogot, amivel rá tudta bírni az embert, hogy működjön. Mert egyébként mi értelme lenne, nem? Futkorászunk a nagy érzelmek meg a magasztos beteljesülés után, és minden kis frincfrancba belesugarazzuk, egy órára, egy napra. És úgy is elég okés.

Honnan tudja valaki felismerni, akivel még sosem esett meg, hogy ez most az? Mi az a zsigereiben, az a szem parázs, amivel hirtelen, abban a szekundumban azonosítani tudja? Honnan hozzuk magunkkal azt a parazsat? Tekinthetnénk betegségnek is, akut rosszullétnek, elmennénk dokihoz, aki valami lórúgás medicinával kiirtaná belőlünk az írmagját is. Tudod, ki akar megőrülni… Vagy mégsem ismerjük fel? Az érzelmeinket többnyire megtanuljuk érteni. Láttam egyszer egy filmet egy vidéki mozgóképházban. Egy kisfiúról szólt, akit rideg szülők neveltek, kemény fát akartak belőle faragni, aki rezzenéstelen arccal gyilkolja a csótányokat. Később bárkit, de így kezdődik a kiképzés. Aztán jön valaki, aki ölbe veszi, és akkor a kisfiú nagyon rosszul lesz. Rázkódni kezd, nem kap levegőt, szabályosan majdnem megfullad. Fáj a mellkasa. Az ember, aki öleli, már rohanna orvosért, mikor rájön, hogy így szakad fel valakiből a zokogás, aki még sosem sírt. Ijesztően idegen minden érzés.

A szex az egyszerű. Csak nem lehet leírni. Legalábbis belébotlik a magyar nyelv. Kerülgeti, mint forró kását szemérmesen, szemlesunyva virágnyelvbe bújtatja, aztán amikor elég a sok elfojtásból, istenesen megaszondja, durr bele a közepibe, mint párzó állat az ólban.

Szegény férfiak, milyen nehéz lehet nekik egy jelzőrúddal a testük közepén. Még ha néha áramtalanítani lehetne, megnyomni a power gombot, kész, eldönteni, mikor van be- és kikapcsolva. De nem, maximum a buddhisták. Meséli tegnap egy kocsmáros, hogy a körzetben, ahol valami kiskirály a kocsmák esti bezárásáról rendelkezett, az egyik lebújban furfangos eljárást eszeltek ki. Este tízkor bezárják a kricsmit, majd tíz óra egy perckor kinyitják mint galériát. Kitettek a falra egy pornóképet, az a kiállítás. Hogy ne unatkozzon a törzsközönség, másnap kaptak hozzá egy élő nőt is félmeztelen. A sör mellé ajándékba egy fogást. Egy korty, és egy kis tapperolás. Női mellben elősegíti a tejtermelést. Férfiban meg… nahát. Az uram biztos sok sört inna, de becsületére váljék, a végén megkérné a nő kezét. Vagy a nő mellét, olyankor már nem lehet tudni.

Nem tudom, hogy van kitalálva, de az emberek zöme külön éli a szerelmi és a szexuális életét. Van egy partnere, így mondják modern kifejezéssel, egyenlő a teniszpartner státusával, miközben direkt reménytelenül vágyakozik egy garantáltan elérhetetlen és nem hozzá való égi képmás után. Lehet, hogy az agyunkban van a vasfüggöny?