Azt állítják, a változatosság gyönyörködtet. Ki tudja. Lehet. De a változás? A változás nem. Számomra biztos nem. És ez nem focimeccses bekiabálás. Ez már több annál, ez már dogma. És ezt a test is érzi. Gyomorfájdalmak. Aztán ráfázás. Megfázás akarom mondani. Ezt a Szegő mondaná a Szigligeti kastélykert teraszán ülve a Szilasi előtt beszakítva az asztalt. De nem fogok többet a Szegőről írni. Postázom neki inkább a félig előre megírt naplót. Postáznám, de az lassú, bár van abban valami tényleg elegáns, de marad a gyorsabb és egyszerűbb (és biztosabb). Nincsenek illúzióim (egyelőre). Szóval a megfázás, most meg fogfájdalmak. A testem nem bírja az őszt, de a telet se, ahogy a tavaszt se, ahogy a nyarat se. Pontosabban az átmeneteiket. De hiszem én is, hogy szép a tavasz és szép a nyár is, de szebb az ősz s legszebb a tél. Mondaná a József Attila, de nem mondja. Mondta. Írta.

     Mindenesetre ebben a folyamban azért az ősznek van egy külön pikantériája. Aki egyetemista, annak meg pláne (annak pláne rossz). Gondolkodom el ezen a Kórbonctan (elegánsan: Pathológia) előadás után. Végeredményben csak struktúraváltásról van szó. Kevesebb szabad. Több korlát. Nosztalgia hullámok. De a szegedi egyetem orvosi karán furcsán kezdődnek a dolgok, nem kérem szépen, nem, nem kell kevesebbet tanulni. Csak az előadásokat tették át. Átépítés történt az Oktatástechnikai központban. Ilyen szépen csak az órarendbe írják. Lehet, hogy én írom az órarendet is? Jó lenne. De nem. Aztán rohanok. Pontosabban próbálom tolni a villamost. Mert lassú. Mert ez nem Budapest. Mindenesetre odaérek. Demonstrálást vállaltam az Anatómia Intézetben. Bölcsészeknek ez olyasmi, mint a kistanárkodás, csak nem kötelező. Fakultatív. Pontosabban meg lehet tanulni oktatni és még fizet is (mocskos anyagiak). Egyelőre Szeged még szép (süt a nap).

     A változás nem gyönyörködtet. De a belső struktúrát meg kell változtatni. Érzem (gondolom) újra. Aztán meg a tetemek konzerválására alkalmazott formalinos tartósító illatát a kő-hideg boncteremben, hazatértem, ahogy megjött ő is, a Bibliában. Jut eszembe, bár ez már az irodalmiaskodást alulról, de súrolja. Bocsánat. Legalább nem leszek unalmas (vagy már az vagyok).  Mindegy. Újabb rohanás. Közben esni kezd. Szeged meg csúnyulni. De a testem inkább az antibiotikumokra és az algopyrinekre koncentrál.

     1 óra. Belgyógyászat gyakorlat. Érdeklődéssel próbálok viszonyulni. Iszonyulni. (holnap már nem erőltetem a szóvicceket, ígérem). Átküldenek minket a város másik felébe. Közben már zuhog. Szeged meg tovább csúnyul. Szegény csoporttársnőmnek, Bertának meg ellepi a víz a táskáját a buszon (minő nedves napok, jót nevetek). Aztán víz ide, víz oda végül is elküldenek minket (majd jövő héten, még nem volt előadás). Na, szép. A tunéziai nyári félcipőm meg idegességében elázik. Vízben sétálok. Víz ide, víz oda. A táskába legalább nem a lábad pakolod (őszi problematikák).

     Aztán  összefutunk Zsanettel (lexikon: kedves, barátné). Eszünk. Lassan kisüt a nap. Szeged újra szépül. Aztán fotózni akarok. Zsanett ellentmondásokkal szemléli, ahogy képet készítek a zenélő szökőkút mellett J.A.-ról (a szoborról). Kicsit guggolok. Alulról (alolról, mondanák az Alföldön), mert úgy minden nagyobb és szebb (férfi-tanács). Haza megyünk. Van, mit pihenni. Napfényvesztés, vizes matiné, fogfájdalmak, orvostani változatlanság.

     Aztán eszembe jut valami az évszakokról, hogy át kell vészelni az átmeneteket. Végig nézek még egyszer a teraszon (alantas magán-irodalmi humor a végére) és beugrik, hogy Bárcsak én lennék az immanuelkirchstrassei (javítanék: dohányutcai) postás, aki a Szegő lakására kézbesítené ezt a naplót, addig is kimozdulva a fogas-kérdésekből, de nem vagyok az, így hát kattintok majd és rájövök, hogy nem tudok én azért annyira vicces lenni.  Mostanában túl sok Kafkát és kevés Rejtőt olvasok. A szegedi (sic!), akarom mondani horgeri József Attila meg íme, hát becsúszik (mint egy nb-hármas focimeccsen) a sorok közé. Uram bocsá annak, aki már végképp másoknak remél. A legvégére még a fogfájás is elmúlik. Talán.

     A hétfői végeredmény: netnapló-lba=1:0.