Inkább hívjuk lepének
2007. március 28. - Borbély Szilárd
Hosszú sor áll a tejért, de gyorsan haladunk. Sajátos szubkultúra a vásárlók köre, úgy tippelem, hogy liberális demokraták járnak ide, akik hisznek a tradíciók megtartó erejében. És nincsenek itt vallási vagy nemzeti fundamentalisták, ahogy elnézem, ez is különös.
- 2007. március 28.
Már úgy belejöttem, hogy a mobilomnak nincs is módja megszólalni, hamarabb felébredek. Még nincs öt óra. Egyre könnyebben megy. Nem morfondírozok, hogy vajon érdemes-e ma kibújni a paplan alól. Bár az este rendje felborult, mert Veron megveszett elalvás előtt, és Esztert sem hagyta békén. A kétévesek nem ismernek megalkuvást. Sem könyörületet. Az akarat diadala című esti műsorát mutatta be. Ezt Eszter is magas szinten űzte, és jóval intenzívebben, csak traumatikus emléke immár kezd bennünk fakulni. Tíz óra is elmúlik, mire Veron valószínűleg álmos lesz. Mert meg nem békül, csupán elhalasztja a végső, a nagy, a mindent eldöntő csatát megvívni velünk, a nem kétévesekkel. Arca elszánt, konokul hallgat. Csak néha mordul egyet-egyet. Hátat fordít.
Fáradt vagyok, éjfél körül aludtam el. Kávét főzök, szellőztetek. A rigók hangja ilyenkor, mielőtt a város elkezdene zúgni, tisztán és élesen hallatszik. Megnyugtat és jó kedvre derít. Teszem a szokásos reggeli dolgokat, plusz még meg is borotválkozom. A notebookból próbálom előbányászni a szöveget, amit elkezdtem egy jó hete. A K betűig csúsztatom a gördülő sávot. A fileneve az, hogy krusovszky. Meg is van, megnyitom, szöszölök vele. Kávét iszom. És nem iszok. Megkavarom. És nem megkavarok. Írok néhány emilt közben, mert figyelmem olyan, hogy amikor koncentrálok, csupa olyasmi jut eszembe, aminek nem kellene eszembe jutni. Rádöbbenek, kiknek nem írtam, nem válaszoltam, ígértem, hitegettem etc. A legkínosabbakat gyorsan pótlom, igyekezvén menteni a menthetőt. Közben mentem krusovszkyt, mert sose tudni, mikor fagy le. A napi teendőket gondolom végig, táskámba pakolok. Könyvtári tartozás, posta, számla, ügyintézés. Gyorsan telik az idő.
Hét körül gépet lezárom, elmegyek a közeli kispiacra. Elfogyott a tej a hűtőből, ezt már este konstatáltam. Nem tudom, miért pont ez a szó jut eszembe, mert egyébként ritkán szoktam konstatálni. Igazából nem is tudom, hogyan kell. Csak úgy észreveszek valamit; vagy feltűnik. Mióta Veron elmúlt egy éves, termelői tejet vásárolunk. Nagyné és fiai hozott pillepalackba kiszerelve árusítják. A zacskós és dobozos tejek világa borzalommal tölt el bennünket. Nem tudni, mi van azokban, de bizonyosan nem tej. A tej élet, erő, egészség, ezt tanultuk gyerekkorunkban. Falun frissen fejt tejet ittam, sajtárból leszűrve. Sosem fogják elhitetni velem, hogy annak a mesterséges fehérítővel színezett víznek, amelyet a bolthálózatok polcain állítanak ki, származástanilag köze volna a tehénhez. Hosszú sor áll a tejért, de gyorsan haladunk. Sajátos szubkultúra a vásárlók köre, úgy tippelem, hogy liberális demokraták járnak ide, akik hisznek a tradíciók megtartó erejében. És nincsenek itt vallási vagy nemzeti fundamentalisták, ahogy elnézem, ez is különös.
Mire hazaérek, a lányok ébren. Eszter viszonylag együttműködő, mivel arcfestésre készül az ovi. Nem tudom, mi ez, de talán nem ártalmas. Biciklihez igyekszünk, Koperdák bácsival találkozunk, aki reggeli sétáját végzi. Mint mindig, most is optimista és életerős. Orvosi honosító vizsgára készül hónapok óta. Egy zsák pénzt már befizetett. Kárpátaljáról települt át évekkel ezelőtt, nyugdíjas korban. Csodálom. Csípőprotézissel jár, közel a nyolcvanhoz. Eszter ösztönöz, csak néhány szót váltunk. Az oviban érződik a szabálytalan nap készülődése. Van valami a levegőben. Megérkezésünket az ovi udvaron dokumentálom, lásd a mellékelt képet.
Majd bemegyek a munkahelyemre. Dolgozom. Dél körül indulok fel a városba, a Kollégium könyvtárában kutatok. De egy könyv, amelyet szeretnék elolvasni, itt sincs meg. Verseghy Millot-fordítása. Millottól három eredeti munka található az állományban. Kiírok a kérő cédulára kettőt, és amíg kihozzák, átugrom a szerkesztőségbe a hagyományos postáért. Előbb a MÁV-irodán megveszem péntekre a jegyeket. Dettivel, a szerkesztőségi titkárnővel néhány szót váltunk. Keresztury asztaláról vászonszatyromba teszem a leveleket és egy áprilisi számot. Visszafelé a Sesztina-ház előtt, az egykori vaskereskedés lépcsőjén most is ott ül az a kéregető, aki a rendszerváltás idején tűnt fel. Ez a munkahelye. Azóta, hogy egyszer csak megjelent a városban, minden nap itt van, ezen a tájékon, és megállás nélkül előre-hátra himbálja magát. Mindegy, hogy ül vagy a falnak támaszkodva áll. Közelebb veszem észre, hogy fülhallgatóval zenét hallgat. Erős, metálzenéhez hasonló szűrődik ki. Van ennek az embernek valami titka. Érdekes, hogy mindenki elfogadta, szinte kezdettől fogva. Akkor még tizenéves lehetett talán. Azóta alig változott, mert kortalan az arca. Különös módon a főutca viszont megváltozott a jelenlététől.
A könyveket kihozták. Leülök és dolgozom. Négy után indulok az oviba Eszterért. Az arcfestéssel nagyon meg van elégedve. Az udvaron vannak már, minden gyerek kicsit emelkedett hangulatban van. Eszter pillangót kért. Mondom neki, hogy ez rút és közönséges neve annak a rovarnak. Hívjunk inkább lepének. Nincs kifogása ellene elviekben, de mire hazaérünk, elfelejti és pillangót mond. A vacsoránál Ágival előbb a tegnap esti, nem tervezett babazsúr tapasztalatait összegezzük, majd a munkamegosztásról beszélgetünk. Van neki egy kérdőíve, ő már kitöltötte. Aztán én is. Kiderül, hogy nem vagyok elég aktív apa. Reformok szüksége körvonalazódik. A gyerekek és a háztartás körüli munkák újraelosztására lesz szükség. A változtatás elodázhatatlan. Hát, igen. Mindig a nagy elosztó rendszerekkel van a baj.
Hozzászólás