hirdetés

Intergalaktikus dínópornó

2014. augusztus 26. - József Attila Kör

A belakás után viszont az összkép már sokkal barátságosabb. A burjánzó növénytakaró szerethetővé teszi a kertet, gyermek- és emeletes ágyak váltakoznak a szobákban; a fürdőajtót kecsesen be kell rúgni vagy vállazni, hogy kinyíljon; a csaptelep egyszerre lóg rá a zuhanyfülkére és a WC-kagylóra – a helynek mégis van valami bája. - A balatonszemesi JAK Tábor mai naplóját Áfra János jegyzi.

hirdetés

Mintegy ötven méter választhatja el a Balatonöszödre érkezőket üdvözlő és az onnan elbocsátó táblát, egy jól időzített diktafon és néhány bűnbánó mondat mégis emlékhellyé tette ezt a kis települést. A második felirattól már tényleg csak néhány perc Balatonszemes, ahova Fodor Péter kocsijával érkezünk Debrecenből. Teszünk két tiszteletkört, mire megtaláljuk a lombokkal benőtt ifjúsági szállást, pontosabban a vele szemben lévő „kocsmanegyedet", ahol L. Varga Péter és P. Horvárth Tamás a „na, milyen az új hely?" kérdésre válaszul felvilágosítanak, hogy „rosszabb, mint a tatai volt", s bár nem emlékezhetek a preszigligeti időkre, azt nyugtázom, hogy az utóbbi évek helyszínéül szolgált Szigligeti Kastély után most meglehetősen szocreál környezetbe kerülünk.


A belakás után viszont az összkép már sokkal barátságosabb. A burjánzó növénytakaró szerethetővé teszi a kertet, gyermek- és emeletes ágyak váltakoznak a szobákban; a fürdőajtót kecsesen be kell rúgni vagy vállazni, hogy kinyíljon; a csaptelep egyszerre lóg rá a zuhanyfülkére és a WC-kagylóra – a helynek mégis van valami bája, talán pont az úttörőtábor-jelleg miatt. Mintha csak az idei tematikához – rendszerváltás – választották volna a helyszínt, nosztalgiából. A legfeltűnőbb mégis a generációs ugrás, a magam huszonhét évével idén először érzem azt, hogy felfelé lógok ki az átlagéletkort mérő skálán, ugyanis elárasztották a tábort az új és jövendő JAK-osok.


Ha már új helyszín és új arcok, Komor Zolival iszunk egy rendszerváltó sört az egyik kocsmában, vagyis inkább funkcióját vesztett pizzériában, Szlávy Eszter és Pion Pisti is csatlakoznak hozzánk, akik épp Öszödről bicikliztek át. Zoli – immár egy amerikai kiadású bizarro e-könyv szerzőjeként – beavat minket a tengerentúli irodalom néhány rejtélyébe. Elmondása szerint van olyan lap Amerikában, ami csak félbemaradt, egy másik pedig kizárólag máshonnan visszautasított írásokat közöl. Hogy az utóbbi helyen megjelenj, csak a hivatalos visszautasító levelet szükséges csatolnod az akármilyen színvonalú írás mellé. Aminek pedig egyre nagyobb piaca van manapság, az a dínópornó. Egy bizonyos réteg lerágja a körmét, hogy Raptor és Julia közös történetéről olvashasson – némi illusztrációs anyag kíséretében, természetesen. Zoli ebben látja a jövőt, s már be is adta a jelentkezését egy lap szerkesztőségébe. Sokat publikál amúgy is angolul, egyik írását olvasva az amerikaiak a disznóvágást is szürreális-bizarro elemnek hitték nemrég, s meg is kapta, hogy ez mekkora ötlet, de a valóságban úgyis rászállnának az emberre az állatvédők, ha le akarna vágni egy állatot a kertben. Csak nem egy olyan országban, ahol a turuleregetéssel megszentelt stadionemelés és a hurkatöltés meríti ki az állami kultúrafogalmat.


A finom tarhonyás hús után megkeressük az előadások szocreál művközpontra emlékeztető helyszínét, és kozmikusabb vizekre evezünk. Csak semmi politika, semmi dínópornó vagy úttörőavatás, kizárólag a Gömbhalmaz költőcsoport lírai ütemei. A gömbhalmaz egyébként sűrűn szerveződő csillagok gömb alakú csoportja, a gravitációs erő pedig, ami ezeket a tehetséges fiatalokat összehozta, a Műút Szöveggyár tábor, valamint kabai lóránt. Akik jelen vannak: Biró Krisztián, Borda Réka, Kustos Júlia, Stermeczky Zsolt Gábor, Szenderák Bence és Polák Péter. Ők csak a csoport kisebb szeletét adják, s még ha néha kicsit nehezen is szólalnak meg, amikor felolvasnak, mindenki érezheti, hogy zavarba ejtően tehetségesek.

A szobakulcsot keresve lakótársunk, Szegő Jancsi nyomába eredünk Urbán Ákossal, majd a amikor végre hozzájutok a fényképezőmhöz, sikerül még néhány képet lőni a kortárs magyar gyermekirodalmat, s az ezekhez készült szép illusztrációkat bemutató „Író Cimborák"-ról is. Kicsit retro nekem ez a csoportnév, de a helyszínhez most tökéletesen illik. Aztán a bécsi Hanno Milesi olvas fel nekünk A belső és külső naprendszer című könyvéből, amiben egy lány élettörténetének szinte vázlatos ismertetésével párhuzamosan filmtörténeti flash-eket is kapunk. Különleges epikai világ ez, szerencsére dínómentesen.



A program után Balogh Endre egy ölelés után kezembe nyom egy Prae magazint, majd a bográcshoz vonulunk, ahol Cserna-Szabó András sertéstokányának – és a neki segédkező Szegő János tokánykenyerének – kóstolgatása közben egy laza lapbemutatónak is szemtanúi lehetünk. Szőcs Petra szigligeti fotói színesítik az estét és a friss Prae-t: fűben hempergős képek, kastélyszéli pózolások és becserkészett alvóportrék. Így emlékezünk meg Szigligetről az első nap estéjén, némi nosztalgiával, de azért lassan elfogadva ezt az új helyet, és megszeretve az új embereket.
Az egyik HÍR-táborból átigazolt lakót, Nagy Eszterannát még szembesítjük Kemény Zsófival, mint kiderült, nem csak alkatilag és gesztikulációjukban hasonlítanak kísértetiesen, hanem ízlésükben is. Aztán a Gömbhalmazbeliekkel és Sepsi Lacival kicsit kielemeztük a legutóbbi Szép versek tinicsíkos borítóját, végül Szegő egyedül veszi birtokba a táncparkettet, s Annamarit is táncra bírva megvédi a JAK-partyk és a férfiak becsületét. A többieknek maradnak az intergalaktikus álmok, no meg a dínópornó, igény szerint.

Áfra János


József Attila Kör

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.