hirdetés

Ír, olvas, fordít

2016. szeptember 6. - JAK műfordító tábor

Amire egy nyelv képes, azt leginkább a költészete, az irodalma képes megmutatni, s az észt, német és török barátaink éppen azt vizslatják, hogy ez a teljesítmény miképpen szól a saját nyelvükön. a JAK műfordító táborának keddi naplóját Szirák Péter írta.

hirdetés

Azt illik gondolni, hogy csodák nincsenek. Pedig de. A műfordító tábor például maga a csoda. Hogy vannak emberek, akik összegyűlnek azon célból, hogy magyar irodalmi műveket fordítsanak a saját anyanyelvükre, az vagy kifejezhetetlen, vagy mondjuk rá nyugodtan, hogy csoda. Megérteni a másikat, megérteni épp a legbonyolultabb, legösszetettebb, legtömörebb megnyilvánulásai, vagyis az irodalma által: ez egy igazi díl. Amire egy nyelv képes, azt leginkább a költészete, az irodalma képes megmutatni, s az észt, német és török barátaink éppen azt vizslatják, hogy ez a teljesítmény miképpen szól a saját nyelvükön. Hogy mire képes a sajátjuk egy másik nyelv és kultúra üzenete által. Miközben fordítanak, saját sorsukon is fordítanak.

A JAK Műfordító Tábor egykor Bagolyirtáson, utóbb Nagykovácsiban, Kisorosziban és tavaly óta Dunabogdányban mindig összegyűjti a jóakaratot és a szépérzéket. Nekem is évek óta a szerencsés találkozások színhelye. 2011-ben Esterházyval beszélgethettem. Én vele nyilvánosság előtt másodjára, ő valakivel körülbelül ezredjére. A nagy, zsúfolt termek helyett ez a meghitt közeg hozott valami egyediséget, valami kiszámíthatatlanságot a megkérdezhető és a megválaszolható óhatatlanul rutinszerűvé váló koreográfiájába. Valahogy aznap este a kész kérdések és a kész válaszok is kinyíltak: Péter a nagy személyes találkozásairól beszélt. A munkája természetéből fakadóan magányos író a távoli, szintén magányos barátairól: Danilo Kisről és Ransmayrról. A szellem rokonságáról és az áthidalhatatalan tudomásulvételéről. A nem könnyű és nem is szoros, de az önismeret szempontjából mégis nélkülözhetetlen barátság sorsfordító adományáról.

Egy másik évben egy másik este Tóth Krisztina nyűgözte le érzékenységével, figyelmessségével és szép történeteivel a közönséget, megint máskor KAF jött el, hogy délutántól hajnalig egyvégtében tartson a beszélgetés (akár Pilinszky, Weöres, vagy Darvas Iván hangján…). Az idén mások mellett Térey János volt a vendégünk, s Balajthy Ági fürkész kérdéseire metszően pontos, bölcs és eredeti válaszokat adott.

Most szeptember elején nagy esők jöttek, az égen fakó foszlányok, így valami fényt csak a műfordítás és az irodalomról való beszélgetés hozhatott. Rácz Péter és Buda Gyuri szakmai instrukciói, valamint a bécsi mester nagy tételben közrebocsátott szekszárdi cuvée-je. Szövegek ültetődnek át, eszmék cserélődnek, töpreng, nevet, kacag az író, a műfordító és az irodalomtörténész is. Csak az ember ír, csak az ember olvas, csak az ember fordít.

Szirák Péter

JAK műfordító tábor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.