Ám kegyes Aeneás, befejezve e számot, elindul egy zöld rétre, melyet mindenhonnan vadon erdő s hullámos hegy ölel; közepén színházszerű völgye pályamezőny, ahová sok ezernyi hívével a bajnok  most bevonul, s a magas dobogóra telepszik a körben. Fejemet ingatom, üresen kondulok, elpirulok, de nem nevetek, mert nem, nem, egyáltalán  nem buta, mert hova tűnik, ami volt? S dideregve kapkodok a leveleim után,  mert nyár vagyok és fa vagyok egy boldog pillanatra, és miért voltam, hogyha  eltűnök, s miért tűnök el, hogyha voltam? Én honnan tudjam, anya. Gondolom, mert olyan sápadt, meg minden.

A próbacserkész ruganyos léptekkel ugrott le a vagonlépcsőről és sietett át az állomás peronján a csillogó-villogó kikötőváros felé, amely most a kalandok városának ígérkezett. Kalandok városa! Szegény Lesponya Sándor, ha mindazt tudta volna, ami ezután történt…

Egy ismerősöm elintézi, hogy a cipészműhelybe kerüljek. Sarkakat javítok. A jókedélyű, mindig derűs Gerhard a szomszédom. Hát te ki vagy, te derék isten, mondd, így, aki kérdesz? Tán nem hallottad, hogy a modern haditudomány fényében vizsgálva a dolgot, kétségkívül nem volna hihető, hogy ilyen stratégiai tehetség legyen egy jámbor falusi lányban. Vessünk egy pillantás a pillantásokra: Régebben tett ígéretek, elmaradt teendők szorongatják vagy kényszerítik hiábavaló erőfeszítésekre. Kitelt az év, a perc lejára, minthogy azonban minden tudomány létezése – így a biológiáé is -  történeti, ezért történése és metafizikához való viszonya nem intézhető el. A szíven létrejövő hangok számára nézve is már alig lehet kételkedni. Azoknak száma hat. A későbbi kutatások kimutathatják, hogy valami rövid időre szóló, alkalmi jellegű hadi tisztségre való kiválasztás emlékét kell abban látnunk, hogy éppen egy dühös bikát megfékező, illetőleg a legjobban lovagló, harci képességeket (nagy testi erőt, ügyességet) mutató legényt neveztek bizonyos meghatározott ideig – egy évig vagy csak egy napig – pünkösdi királynak.

Látjuk tehát, hogy a Szerelem minden más létezőnél ifjabb és gyengédebb, ez azonban a magasabb értelemben vett, változatlan örökkévaló, mely mindent áthat, mint az éter.

Így minekutána elszemléltem volna a részegeseknek korcsmáját; minekutána onnét tovább mennék, tekintsünk vissza: micsodát múlattunk el. És lássuk, milyképpen követik azok az ő atyjokat, az ördögöt, másoknak a bűnnek cselekedetire való kísértetiben és veszedelemre való vonásokban.

Pünkösdi királyság ez, napot lopunk, míg a perzsák minden döntésüket kétszer hozták meg; egyszer józanon, majd részegen; a két álláspontot összevetették, s ha nem egyezett, újra kezdték az egészet, épp addig, míg végre létrejött a teljes adekváció – ld. a tegnaplót.

A naplopó az eget kémlelte, akár egy viharvadász, ám nem látott semmit, pontosabban annyit, hogy az ég elé tajtékos hullámokat verő drapériát feszített a megfellebbezhetetlen közértes; zárva volt az édes ég-bolt aznapra, csupán a földi édességboltok kirakatain csillogott a kozmikus harmat.

És:

Suzi. Kati. Judit.

Holnap Amy Winehouse-ról és Lesponya Sándorról lesz szó.

(A szövegben eredeti és torzított formában idézetek találhatók.)