hirdetés

Jégerszemüveg

2015. augusztus 29. - József Attila Kör

Sötétben sétálgatunk Lesi Zolival az alig derengő ösvényeken. Valamiért mindig sikerült eltévedni. Fényt reszel a hold a lombok közé, mindenféle alakok sejlenek fel a homályban, Zolival átgyalogolunk egy kivájt szemű, papírmaséból kivágott, japán menyasszonyon. - A JAK-tábor szombati naplóját Potozky László írta.

hirdetés

Most értem vissza az erdőből. Arborétumnak nevezi mindenki, de számomra ez akkor is egy rengeteg. Csak este láttam, sötétben sétálgatunk Lesi Zolival az alig derengő ösvényeken. Valamiért mindig sikerült eltévedni. Fényt reszel a hold a lombok közé, mindenféle alakok sejlenek fel a homályban, Zolival átgyalogolunk egy kivájt szemű, papírmaséból kivágott, japán menyasszonyon.

De talán illene az elejével kezdeni. Ez a legkönnyebb ébredésem az itt töltött reggelek közül, eszméletlen a tempó. Gyors zuhany és már szilárdul is bennem az elhatározás, hogy ma tiszta napot tartok. Ép és egész emberként lépek ki az ajtón és hagyom magam mögött szobatársaim kómás álomban szétcsúszott testeit, de a kinti napfénynek arra sincs ideje, hogy elvakítson, máris belebotlok abba a kis társaságba, aminek cseverészésére az utóbbi reggelekben ébredek. Kiss Tibor Noénak elismétlem Gian Luca Vialli, egykori Chelsea focista nevét, ezt tanította, hogy legyen mit bedobnom, ha okosnak akarok tűnni focikedvelők körében. Mohácsi Balázs morcosan dohányzik, elege van. Van még egy szinte érintetlen üveg pálinkája, tömören és célratörőn kérdezi, pálinka? Hangsúlyában érződik, hogy csak egyetlen válasz lehetséges, lehajtunk egy felest vizespohárból, és már indulok is lefelé a hegyről. Tizenöt perc a cukrászda, iszom egy gyógyfröccsöt bor nélkül, aztán beslattyogok ebédelni. Próbálok örülni a kajának, a paradicsomleves túl cukros, de a második okés. Lehajtok még egy pohár vizet Szőcs Petrával, aztán vissza a cukrászdába valami desszertre. Sportszeletnek hívják a favoritom, más is szereti szerencsére ezt a darált kekszből és kakaóból összedobott különlegességet. Ez Szigliget íze nekem, a lejtős utaké, a küszöbön toporgó őszé, a nyár utolsó hetéé.

 JAK-közgyűlés. Sokat tart, de valamiért nem unalmas, komolyan. Talán mert érzem mindenkin a szándékot, hogy tömören akar beszélni. Utána megkapom még párszor, hogy bizonyára én írom a titkos naplót, már nem is tagadok, csak vigyorgok magamban, képzeletben átveszem Eszterannától azt a nagymilkát, amiben fogadtunk, hogy nem én írom a secret chrocicle-t. Aztán összefutok Veszélyes Nővel, dumáltunk már párszor, de csak most közli, hogy anti-férfiideál vagyok. Én meg csak most közlöm vele, hogy veszélyes nőnek tartom, meg hogy nem szeretem a veszélyes nőket. És a játszmákat sem. Mert én azokban sosem vagyok játékos, csak áldozat. Igen, még játékszer sem. Annak az épségére oda szokás figyelni, hogy legyen mivel az elkövetkezőkben is játszani.

Hát ez van. Amúgy sok minden voltam én már mostanában: Tigris a Micimackóból, Miami Vice-nyomozó, feltűnő jelenség, kamugép. A kastélykertben Szőcs Peta forgatókönyvötletéről beszélünk, érdekes a sztori, sok benne a csíra, egyből bemozdul az agyam. Fel-felpillantok az égre, itt mindig vannak felhők. Békés bárányok, gőzfoszlányok. Hamarosan kiderül végre, hogy ki írja a titkos naplókat, meg hogy nem én vagyok az. Lassan már én is azon kattogok, hogy vajon nem én írom-e.

Bartók Imi és Tóth Kinga. Nagy a röhögés a poénokon, hosszak az elmélázások a megmélázandó részeken. Jól hullámzanak a különböző szöveghangulatok. Kapok egy Jégeres napszemüveget, mert engem gyanúsítottak a legtöbben a naplóírással. Hiába van este, a kastélyon belül fölteszem, ennyi hepajkodás után még a lámpafény is bántja a szemem.

A JAK-irodában írok, behallatszanak az utolsó buli zajai. Annyira, de annyira sokan vagyunk. Jó ez így. Goodbye, visszajövök még, remélhetőleg  már ősszel, ha minden jól megy.

Fotó: Bach Máté

 

Potozky László

József Attila Kör

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.