Napló 5.
2003. 20-ról 21-re Budán
Favásárlás, anyám ragyogó ebédje, három újságra tíz perc, délutáni szunyókálás, ébredő tea, szöszmötölés, írás - a nap "felszíne", a rilkei tények.
Cédulák, napok "hordalékai":
Kosztolányi: Látjátok, feleim - Megannyi rokon: a vérnősző, pazarló, mértéktelen Balassi, a rendíthetetlen Pázmány, a mozdíthatatlan Gyöngyösi, a szorgalmas és alázatos Mikes, a parádézó Jókai, a szorongó és nagyravágyó Széchényi, a megtört Arany - hazafik, nemesült lelkek, megannyi sérülékeny, törékeny alak, botlik a lábuk.
"A hajnal nem a virrasztók műve, hanem a virrasztás ajándéka." (Ricoeur: Bibliai heremeneutika)
Elmozdítani a látószöget. Ahogyan a kérdéseknek mindig van kérdezettjük, irányuk, úgy a reménynek, az örömnek nincs - a "tekintet" nem beállítandó, nem fixálandó, hanem tárgytalan. Figyelő, amely nem szemel ki semmit, hanem a teljes, "körkörös" horizontot igyekszik szemmel tartani. A láthatatlan látható - a horizontok szélei.
A racionalizált gondolkodás megriad a paradoxontól. Vagy nem veszi tudomásul és elhárítja, vagy szorong tőle. A racionalitásnak ebben az értelemben nincs kultúrája - mindent, tehát a szimbolikus formákat is dekódolni akarja.
"A bölcs nem jelenti ki, hogy beszéde másnak a beszéde. De tudja, hogy a bölcsesség megelőzi őt, és hogy úgy lesz bölccsé az ember, hogy részesedik a bölcsességben." (R.) - a nyelv megelőz, de a hozzá vezető utam benne van a szavaimban, mondataimban.
"A kinyilatkoztatás aközött valósul meg, ami titok és ami nyilvánvalóvá lett." (R.)
"A fikció és az újraírás együtt halad" (R.) - müthosz és mimészisz - nem verifikáció, hanem manifesztáció - nem igazolás, hanem szabad léte annak, ami megmutatja önmagát.
"Önmagunk megértésének feladata ezeken keresztül nem egyéb, mint az a feladat, hogy az esetlegest a saját sorsunk részévé formáljuk át. Az esemény az úr." (R.)
Feltétlen függésben vagyunk bizonyos megalapozó eseményektől - esemény jelek - ezeknek az eseményeknek a tanúsága és bizonysága…
Aki másnak hazudik, szükségképpen önmagának is hazudik. Aki be akarja csapni a világot, szükségképpen önmagát is be kell csapja.
Glenn Gould: Bach - partiták - Golud nyöszörgései Casalséhoz hasonlóak.
szentimentalizmus - megkésett érzelmi reakció (ld. Jung extrovertált típusa) - az elmulasztott jelen
Dosztojevszkij vendégségei, ahogyan Agatha Christienél - ott derülnek ki a fontos dolgok. Lelepleződések, megrendülések a szalonokban.

Félóra televízió és azt mondanád, itt nem lehet élni. A bornírtság, a szolgalelkűség, a nyájszellem, a korlátoltság, az ostobaság, a kíméletlenség, az önmutogatás, a semmitmondás, a pöffeszkedés, az analfabetizmus, a nyárspolgáriság, a sunyiság, a káposztaszag, a parvenüség, a rabság üli gyomorforgató, hányingert keltő, gátlástalan torát. Hír Tv, Nap TV - akkor már a Mónika só tisztességesebb biznisz. Igazat mondani nem szabad! Pitiánerség és parvenüség. Kutyabőr és befőttesgumi.
Magyarország a XX. sz. négy traumatikus története közül egyetlen eggyel sem nézett szembe. Az összeset elhazudta. Élethazugsággá vált a történelem. Trianon, zsidótörvények, Fordulat éve, '56, '89-'90. Zárványok. "összenyomja egyik dolog a másikát, s így mindegyik determinált" - közelítőleg.
A hősök nyugodjanak békében - ez nem az ő országuk. Hagyjuk őket békén.
Széchenyivel kezdődik azok sora, akik modern értelmiségiként beleőrültek ebbe az egészbe.
"Hírlik, hogy /Berzsenyi/ időnként boros dugónak hasogatta fel azokat a könyveit, amelyeket már fölöslegesnek ítélt" - mondja Petri a Kosztolányiéhoz hasonlíthatón remek beszélgetés-könyvében, amelyben a magyar költészet politikai hagyományáról diskurál. Kézen fog és elvezet Balassihoz, Vörösmartyhoz, stb. lásd Kosztolányi.
"A jövő bennünk van, nem rajtunk kívül." (in. Földényi: Melankólia)
az antik misztériumban a beavatott újjászületik - a keresztény misztériumban bocsánatot nyer
hysterion (gör.) - anyaméh
Holtpont vagy támpont?