hirdetés

Jelentés a Születésnapról

2007. november 2. - Kozák (Ignác) Tibor

Pesten rengeteg ember próbál tenni valamit. Egyetlen estére akár három jelentős kiállítás-megnyitó is eshet, percre pontosan egyszerre! Luxus!
hirdetés

 Lányomnak, akinek lankadatlan együttérzése,
 bátorítása nélkül e könyvet fele annyi idő
alatt írtam volna meg.
/P.G. Wodehouse/
 
 
Minden ajándék a helyén. A titkok végül lelepleződnek. Az összes helységben eldugtam egy-egy dolgot Nittának. A DNS mintájára minden ajándékot funkcionális borításba rejtettem, a Szabó Magda kötetet, ami csak a 79 oldalon kezdődik, a korábban vett Frida Kahlo album alá. Nagy sikítás hallatszik, mikor megtalálja. Extázisban szaladgál a lakás összes helységében: többszöri: Megőrülök – felkiáltással a verandáról.
     Folytatásos krimibe kerültem, amikor a kezdő nyomozó végigvizsgálja az egész helyszínt, miközben öregedő, kiégett társa ül kávéja mellett, és arra gondol, hogy szerezhetne még egyet! Amikor pedig megpróbál cukrot keríteni bele, megtalálja a gyilkos által is keresett leveleket.
     16.19 - még mindig csak egy ajándékot talált meg! Belépünk a lassú elégedetlenség szakaszába, amikor a kutatás izgalmát felváltja az elégedetlenség, hogy miért is kellett ezt a játékot kitalálni. Elcsendesül és többször megáll a nappaliban, titkon felém néz. Én úgy teszek, mintha nem venném észre, és vadul olvasok tovább.
     16.24 - elkezdi teregetni a szárítót, ami már végső rosszallásának jele. Egyik szemem sír, a másik nevet, hogy nem találja az ajándékokat, ezáltal még témát is kapok a mai naplóbejegyzéshez. Koant próbálok gyártani, hogy támpontokat adjak és legyen kedve újrakezdeni a keresést! A konyhában végre megtalálja a mosógépbe rejtett szappant, amit imád, épp ezért soha nincs elég belőle.
     16.30 - épp telefonon veszekszik Lacibával, hogy semmi közös programot nem csinálnak, mert mindig félreértik egymást. Állandóan. Baljóslatú, hogy a fülem hallatára, majdan gépbe írva dráma születik előttem. Elmarad egy mozi, amit mindenki szeretet volna, mert az időzítés borzasztó.
     16.33 - Újra tereget, a kezdeti meglepetések öröme elmúlt, most sokkal inkább dühből dolgozik. Lapulok, megpróbálok tovább olvasni, de a hangulata lassan rám is hatni kezd! 
     16.39 - a fürdőből újra kihúzott fiókok zaját hallom, mégsem találja meg az ott lévő Zen bölcsességek kis négyzet alakú kötetet!
     16.40 - Végre megtalálta a Zenes könyvet, éppen ezzel: ”Rizst őröl a vízesés hangja!”
     16.44 - rájön, hogy van még további meglepetés valahol és tovább nyomoz, miközben egy füstölőt gyújt a nappaliban.
     16.48-kor S… (ami egy becéző szó) felkiáltásokat hallat, arról hogy nem hiszi el…. tényleg van ott valami, biztos, hogy van az a valami, amit ő nem talál meg.
     16.49 - Rejtélyes tanító vagyok: - Ajándék – kiabálom vissza a könyv mellől.
     16.52 - felforgatja a nappalit, a párnákkal kezdi, majd megy egyre kisebb köröket - a feszültség tapintható!
     16.53 – Pályázat, gurgulázom nevetve, mert engem próbál elővenni, ha már ajándékot nem talál, írj egy mesét (pályázatot). Izgatottan körbe-körbe jár és engem méreget. Mire gondolhatok!
     Nem értem – ismételgeti - nem értem. Kezd újra becsavarodni, pedig már majdnem megtalálta a laptopja alá csúszatott kis nyomatot, amit Pásti Nóra készített, és mesevilágot idéző képeinek felnőtt témáival való keveredése nagyon izgalmas világot eredményez. Bemásolok egy képet tőle.
 
 
A Wamp-on /wamp.hu/, egy iparművészeti tárgyakat felvonultató piacon vettem egy hónapja még. Nagyon jó ötlet, havonta egyszer, az utolsó vasárnap őstermelőktől lehet venni dolgokat, a város központjában a Deák téren. Ötletek és sokszínű kivitelezés találkozik minden hónapban a piacon. Egy év alatt lassan megismerjük személyesen az árusokat.
     Te vagy az ajándék? kérdezi tőlem végül, mert ő közben még mindig keresgél. A dráma folyatódik. Nem, válaszolok - csak most, írás közben jövök rá, hogy nagyot hibáztam. Akkor most lenne mentségem.
     16.57 - A dráma csúcspontja: megtalálta az utolsó darabot, éppen ott számítógép alatt. Mégis elégedetlen, valami hiányzik. Érzem, ahogy leül és forgatja a lapot. Több dolgot lehet elég biztosan tudni, ha egy nő elégedetlen veled, mert hibázol, vagy ő úgy véli, hibáztál! A kép végképp kiesett abból a közös örömünk (ajándék és érték) értelmezési tartományunkból.
     Este a neten kezdek szörfölni, pedig cikket kellene írni. Az ikon.hu oldalán a jobb budapesti kiállítások híre elérhető. A keresés közben egy konferencia anyagát hallgatom, amin értékválságról beszélnek, amikor a művészek vagy írók vesznek át olyan intézményi feladatokat, s egyes személyeknek kell azokat a kereteket fenntartani egyben megteremteni, amihez sem energiájuk, sem intézményi hátterük nincs.
     Az egész apropója az idei év Arany Oroszlán díja amit „Eufórikus örömmel vett át Petrányi Zsolt, az 52. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennále Magyar Pavilonjának nemzeti biztosa és csapata.” írta egy hírportál. A cikk végén "Egy vitatott műtípus nyert, s ez igazolja a nemzeti biztost, a kurátort, a művészt, s egyáltalán az egész mögöttes intézményrendszert" - hangsúlyozta Petrányi Zsolt.” Ez az általánosítás önmagában nagy probléma, amikor az egész átszerveződő intézményhálót próbálja egyetlen munkával legitimálni. Az itthon vitatott és az eléggé lesújtó kritikákban lassúnak és kevésnek aposztrofált mű egy kisfilmsorozat, amely a magyarországi művelődési házak állapotáról, hangulatáról festett képet. Ezen át bennünket is, az egész mai valóságot bemutatta a Bécsben élő magyar művész. Szociológiai értelmezés, egy új, még nem teljesen elfogadott műfajban, és most a siker. A sikert is nehezen emésztjük meg!
     A kisfilmek bemutatják, hogy önmagukban a kisvárosok esélytelenek arra, hogy a művészeti élet tereivé válhassanak, mert legtöbbször hiányzik a vitára, a megbeszélésre, építő kritikára épülő fejlődés esélye is. A megbeszélés, a közös értékalapok elfogadásának hiánya miatt senki sem tehet semmit. Játékelméleti csapda! El sem indul egyetlen vita sem, mert úgyis mindenki csak saját magát hallja meg. Persze mindenki jót akar, legfőképp a saját maga által meghatározott jót!
     Pesten rengeteg ember próbál tenni valamit. Egyetlen estére akár három jelentős kiállítás-megnyitó is eshet, percre pontosan egyszerre! Luxus!

Kozák (Ignác) Tibor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.