hirdetés

Kádár Valéria: Titokzatos ihletés

2013. június 13. - Fiktív Tata - Pályázat

Írói munkássága hajnalán rendszeresen járt Tatán az írótáborban, hogy kamatoztassa addigi tudását, és mert egy titok fűzte őt a Tatai-tóhoz. - Ezen a héten napló helyett Fiktív Tata című pályázatunk darabjait olvashatják.

hirdetés

Tatai tábor... mindig vágytam az írók táborába, amióta a barátom János mesélte a legszebb tábori élményét. Elméje annyi rejtélyes eseményt rejtegetett hosszú éveken keresztül, míg végül úgy döntött megnyílik, és beavat töménytelen mennyiségű történeteibe.
Ültünk a teraszon kezében füstölgött a bűzös cigaretta, melyet egymás után szívott láncdohányosként. Szemem beleveszett a füst táncába, mögötte a szürkeségen át János ráncos tekintete meredt rám, miközben érces hangon mesélni kezdett.
Írói munkássága hajnalán rendszeresen járt Tatán az írótáborban, hogy kamatoztassa addigi tudását, és mert egy titok fűzte őt a Tatai-tóhoz. Remek hangulatú tábor volt az első amin részt vett. Napközben műfajokkal ismerkedtek, felolvasták műveiket, és alaposan ki is elemezték sorról-sorra haladva az egyes műveket. Szívták magukba a tudást, miközben a lelkük is töltődött az irodalom szépségeit hallgatva.
Az ifjúság esténként jó pohár házibor mellett vitatta meg az élet nagy dolgait, remek alkalom volt ez az ismerkedésre. Vidám dallamok szálltak a tábortűz felől, és János elindult egy rövid esti sétára, hogy lecsendesüljenek benne az aznapi események.
Belefeledkezett a sétába, lába vitte előre, miközben azon gondolkodott vajon mikorra éri el azt a szintet, hogy a szakma elismerje őt. A tatai-tó előtt megállva elmerült az elé táruló gyönyörű látványtól, ahogy a tó víztükrén hullámzóan visszatükröződik a holdvény. Lelke lágyan lebegett belsőjében, miközben arca elmosolyodott, és a festői kép szemébe könnyeket csalva őszintén egy nagyot sóhajtott.
A tó megremegett, és János alig akart hinni a szemének, ezért kezeivel megdörzsölte azt, hogy megtudja valóban azt látja amit... vagy csak káprázik a szeme a jó házi bortól. Bizony továbbra is ott volt előtte, a tó víztükre egy lány meztelen testétől fodrozódott hevesebben, ahogy éppen Jánossal szemben lassan emelkedett ki a vízből. A férfi dermedten állt, a felé sétáló ifjú lány vizes karja felemelkedett, és intett neki, hogy ő is menjen be a vízbe. János csak a cipőjéből bújt ki, és azonnal belesétált a kellemesen hűvös tóba, éjszakai fürdőzésre egy vadidegen titokzatos lánnyal. Nem érzett félelmet, csupán a vonzalma hatalmasodott el férfiúi lelkén. Felejthetetlen éjszaka volt ez számára. A lány eperízű ajka, gömbölyded vonalai, és selymes bőrének illata mélyen beívódtak a férfi emlékezetébe. Hajnalban néhány édes búcsú csók után visszatért a táborba, miközben a lány eltűnt a másik irányba sietve.
Nem alhatott sokat. A tábor lakóinak időhöz kötött programrendhez igazodtak, így amikor eljött a felkelés ideje mindenkinek fel kellett kelnie, hogy ne maradjon le semmilyen programról. János borzasztóan fáradt volt, de a csodálatos éjszaka új élményt adott számára, ami valami féle varázslatként hatott rá. Úgy írt ahogy még soha, pedig a szemét alig tudta nyitva tartani, de mintha megszállta volna őt valami. Talán valami magasabb szintű ihletés. Számára ez egy örökké tartó ajándékká vált ami végigkísérte az egész életét.
Rendszeresen járt az írótáborba, ahol megismerte a legcsodálatosabb érzelmeket, egy titokzatos éjjelen, de a lányt soha többé nem találta ott a tatai-tó partján, csupán a szívében őrizte meg minden pillanat álomszerű emlékét.

Az itt közölt pályaműveket eredeti formájukban tesszük közzé. Nem szerkesztjük, helyesírásukat nem javítjuk. - A szerk.

Fiktív Tata - Pályázat

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.